Az Európai Parlament Szerbiáról, vagy Szerbiáról is szóló határozatait az esetek túlnyomó többségében az eddigiekben sem a dicsérő szavak és az előrehaladás reményét erősítő megállapítások jellemezték, ám a múlt héten elfogadott, Határozat a Szerbia–Koszovó párbeszéd közelmúltbeli fejleményeiről, beleértve a helyzetet a koszovói északi önkormányzatokban című dokumentum minden korábbinál élesebben fogalmaz. A szeptember 24-i banjskai incidens generálta határozatban az EP felszólítja az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy foganatosítsanak intézkedéseket a szerb kormánnyal szemben, amennyiben bizonyítást nyer, hogy Szerbia közvetlenül részt vett a banjskai terrortámadásban, vagy a Koszovó északi térségében az idén májusban elkövetett támadásokban, illetve amennyiben a szerb hatóságok nem hajlandóak teljes körűen együttműködni a nyomozásban. Továbbá az EP felszólítja az Európai Bizottságot, hogy amennyiben bizonyítást nyer a szerb állam közvetlen részvétele a támadásban, fagyassza be az IPA-III keretében elkülönített eszközöket, az Európai Tanácsot pedig arra, hogy foganatosítson személyre szóló korlátozó intézkedéseket a destabilizációval összefüggésbe hozható észak–koszovóiakkal, a főbb bűnszervezetek vezetőivel és Milan Radoičićtyel szemben.
Az EP-határozatok az elmúlt másfél évben mind bírálóbbá váltak, ám az Oroszország ukrajnai agressziójának kezdete óta elfogadott dokumentumok még nem a korlátozó intézkedések elrendelését sürgették, ehelyett az abbéli álláspontnak adtak hangot, hogy Szerbia további előrehaladásának az európai úton a szankciópolitikához való csatlakozástól kell függnie. A türelemvesztés jelei tavaly ősszel váltak a legszembetűnőbbé, akkor az EP az ET-hez, az EB-hez, valamint a kül- és biztonságpolitikai főképviselőhöz intézett, az EU új bővítési stratégiájával kapcsolatos ajánlásában a következőképpen fogalmazott: „Indokolt lenne felülvizsgálni a Szerbia számára rendelkezésre álló uniós alapok felhasználását, különösen a nyugat-balkáni gazdaságélénkítési és beruházási terv mentén finanszírozott projektumokat”.
A Szerbiával szembeni türelmetlenségről volt szó a napokban is: „A banjskai esetet követően mind több uniós tagállam Szerbiával szembeni türelme elfogyott” – nyilatkozta az EP-képviselők egyike. Ezen kijelentés megalapozottságát szemléltetheti, hogy az elmúlt néhány hét európai uniós–nyugat–balkáni összejövetelein a legbefolyásosabb tagállamok vezetői vagy kerülték a találkozást, illetve a beszélgetést a szerb államvezetés képviselőivel, vagy az egyeztetések kimerültek a szóváltásban. A szerbiai vezetéssel kapcsolatos fordulatot szemlélteti az aktuális határozat alábbi szakasza is: „Az EP-t továbbra is nagyon aggasztja a Vučić köztársasági elnök által irányított szerb hatóságok destabilizáló befolyása a régióban, viszont hangsúlyozza, hogy megingathatatlanul támogatja Szerbia polgárait az európai, demokratikus jövőért folytatott küzdelmükben, valamint sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szerb vezetés bizonyos politikai lépései akadályozzák a szerbiai polgárok európai vágyának beteljesülését.” Ezzel az elemzők szerint a nyugati országok azt üzenik Vučićnak, hogy már nem hiszik, hogy kizárólag ő képes megoldani a koszovói kérdést, valamint azt, hogy tudatában vannak az államelnök manipulációinak. Ez akár figyelmeztetés is lehet a választásokra készülő SZHP számára, vélik többen. Míg az Oroszországgal szembeni szankciópolitikához való csatlakozás elutasítását részben elnézték Belgrádnak, addig a koszovói incidenssel valóban betelhetett a pohár, hiszen az ukrajnai háború, továbbá a migránsválság, valamint az újabban erősödő iszlám vallási fundamentalizmus káoszörvényében Európának nincsen szüksége újabb biztonsági válságra a kontinensen.
Ha korlátozó intézkedéseket is foganatosítanak, azok célzottak lesznek, azaz csak bizonyos államvezetőkre vonatkoznak majd – ekképpen próbálták a mind euroszkeptikusabb szerbiai társadalomban csillapítani a kedélyeket az EP-képviselők. A nyilatkozat egyedül abban hibádzik, hogy az IPA-alapok befagyasztását igenis megérezné az átlagpolgár is. Ezzel összefüggésben érdemes emlékeztetni a parlamenti képviselők némelyikének, a többségtől eltérő álláspontjára, miszerint az ehhez hasonló dokumentumok ellenkező hatást váltanak ki, azaz nem járulnak hozzá a destabilizációhoz, vagy a Belgrád–Pristina párbeszéd előbbre viteléhez, de a szerbiai polgárok az uniós intézmények objektivitásába vetett, már korábban megingott hitét sem erősítik. Ezen politikusok szerint a fegyelmezés, vagy a fenyegetés helyett az EU-nak inkább a koszovói kérdés megoldásához kellene érdemben hozzájárulnia. A szerb fél szemszögéből a normalizációval összefüggésben jelenleg a szerb többségű községek közösségének megalapítása lenne a legfőbb intézkedés. A feszültségek enyhítésére a napokban tehetnek próbát Brüsszelben, ahol a tervek szerint valamilyen formában ismét tárgyalóasztalhoz ül Aleksandar Vučić és Albin Kurti – egyelőre nem biztos, hogy egymással is.
Felmerül a kérdés, hogy vajon mennyi esély van arra, hogy az EP-határozatot követően intézkedéseket foganatosít a brüsszeli vezetés. Mivel a szerb államvezetés nem mulasztja el megemlíteni, hogy az EP-határozatok nem kötelező erejűek, valószínűleg a legtájékozatlanabbak is tudatában vannak az említett dokumentumok ezen attribútumának. Mindazonáltal az is nyilvánvaló, hogy az EP-határozatok az egyes tagállamokban uralkodó politikai hangulatot tükrözik, így pedig a jövőbeni intézkedéseket és hozzáállást sejtethetik – az aktuális határozat jelentőségének tekintetében az ugyancsak releváns szempont, hogy az öt legbefolyásosabb képviselőcsoport mindegyike mögé állt. Az EP-határozatok befolyásoló erejét elvitató megállapítások tekintetében ellenérvként szolgálhat a tény, hogy hiába nem kötelező erejűek ezek a dokumentumok, Szerbia az utóbbi két évben nem haladt előre az európai úton. A „fenyegetések” beváltásával kapcsolatos találgatás során nemcsak arra elengedhetetlen rámutatni, hogy a szankciók foganatosítását feltehetőleg ellehetetlenítené a konszenzus hiánya, hanem bizonyos uniós tisztségviselők azon meglátására ugyancsak, hogy a hamarosan választási évbe lépő EU intézményei minden bizonnyal már nem kívánnak ilyen jellegű intézkedésekre összpontosítani. Ebből kiindulva megtörténhet, hogy a banjskai „bevetésért” közvetetten kétségkívül felelős államvezetést „csak” az európai úton való előrehaladás akadályozásával büntetik, ám ebben az esetben ismét jogosan merülnek fel kérdések a büntetés tényleges szenvedő alanyával és az uniós intézkedések célravezetőségével kapcsolatban.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
