A héten végre megérkezett a tél! Hó esett, jégvirágok rajzolódtak az ablaküvegekre és befagyott a kutyatálban a víz. A média akkora szenzációként kezelte a helyzetet, mintha beköszöntött volna a jégkorszak! Azzal ijesztgettek, hogy sok ütközés meg felfordulás lesz az utakon! A téli szolgálatok tonnaszámra szórták a sót, végül már azt sem tudtam, hogy az úttesten miből van több: hóból vagy sóból!
– Hullott néhány hópehely, hogy ne mondhassuk, az idén még nem havazott – foglalá össze az időjárási helyzetet fanyalogva atata.
– No de azt azért meg kell hagyni, hogy piszokul lehűlt a levegő, Tegyula – húzá be a nyakát a pulcsijába az öreglány –, irtó fagyok voltak a héten.
– Januárban ugyan mire számítottál, Tematild?! – értetlenkede a fater. – Hogy strandolni megyünk?!
– Ha a strandolás nem is fordult meg a fejemben, de azért egy csobbanás valamelyik gyógyfürdőben igen – ismeré el amama.
– Hallod, egy kis lubickolás valami termálvizes medencében nem rossz elképzelés – ropogtatá meg az ujjait az öreg –, biztos jót tenne az ízületeimnek.
– Előtte utazzuk körbe az országot, és készítsünk sok-sok fotót! – ötletele a muter.
– Mi a csudának lenne erre szükség?! – lepőde meg atata.
– A Vučko bejelentette, olyan beruházásokra kell számítani, hogy három éven belül alig fogjuk majd felismerni a legnagyobb városokat az országban – magyaráza az öreglány. – Gondoltam, örökítsük meg a városok jelenlegi kinézetét az utókornak.
– Már előre sajnálom a zegény gastarbeiterokat – csipkelőde a fater. – Honvággyal telve elindulnak haza a messzi Bajorországból, Schwarzwaldból vagy Baden-Württembergből, és nem találják majd az otthonukat. Annyira megváltozik a szülővárosuk, hogy eltévednek benne!
– Most aztán bajosan indulnának bárhová is! – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Merthogy Németben a harag hete van! Fellázadtak a mezőgazdasági termelők és az árufuvarozók a kormány politikája ellen, és eltorlaszolták az utakat, úgyhogy aligha lehet most közlekedni a csúcszuper sztrádákon. De a vonatok sem mennek, mert a mozdonyvezetők is csatlakoztak a megmozduláshoz!
– A gazdák olyan gépekkel mentek ki az utakra és utcákra, hogy én első pillantásra biz’isten azt hittem, a hadsereg vonult fel! – hüledeze amama.
– A paraszttársadalom az is: hadsereg! – konstatála az öreg. – Mert, ha ő nem termeli meg a napi betevőt, akkor sem a tankosok, sem a kommandósok nem fognak jókedvvel akciózgatni.
Amiről egy régi vicc jutott az eszébe még az átkos időkből.
A szovjet hűtőgépgyár egyik munkása nyugdíjba megy és ebből az alkalomból interjút készítenek vele.
– Mondja, elvtárs, van magának hűtőszekrénye odahaza?
– Nekem nincs.
– Ember, maga harminc évig egy hűtőgépgyárban dolgozott, nem próbált meg ennyi idő alatt egyet darabokban hazavinni?!
– Hazavittem én hármat is, de akárhogy raktam össze, mindig tank jött ki belőle.
– No de úgy hallom – újságola a Zacsek –, hogy a zerb hadsereg is visszatért…
– Hova?! – ájuldoza a muter. – Hova tért vissza?! Oda, ahová a falfirkák jelzik?!
– Nem, zomzédasszony, nem oda, hanem csak a napirendre – pontosíta a Zacsek. – A vezérkar javasolta a kötelező sorkatonai zolgálat visszaállítását!
– Állítólag alaposan kielemezték a sorkatonaság visszaállításának a lehetőségét – vakará a fejét atata –, ám mégsem annyira, hogy konkrét elképzelést is megfogalmazzanak vele kapcsolatban.
– Annyit tudni, hogy valószínűleg négy hónapos lesz a zolgálat – így a Zacsek.
– Négy hónap alatt senkiből sem lesz valami vérmes katona – legyinte a fater. – Belőlünk egy év alatt sem lett!
– A biztonsági kihívások szükségessé teszik a védelem erősítését – mutata rá a Zacsek.
– Azt egyáltalán nem vitatom – csóvála a fejét az öreg –, ám uopste nem vagyok biztos abban, hogy ez a helyes megoldás. A cél érdekében, úgy vélem, inkább a profi hadsereget kellene erősíteni, nem utolsósorban a fegyverzetet és a technológiát fejleszteni.
– Azt rebesgetik egyesek, hogy sokan elhagyják a hadsereget – ismerteté a Zacsek.
– Lehetséges, hogy azért van ez az egész kezdeményezés, mert nincs elegendő katona?! – spekulála atata.
– Azt szokták mondani, hogy egy fiúból a katonaságban lesz férfi – merenge az öreglány.
– Ebben van valami – gondola bele a fater. – Ötkor felébresztenek, reggeli tornára fognak, löttyel etetnek, többnyire értelmetlen feladatok elvégzésére kényszerítenek, amit kezdetben még tessék-lássék módra el is végzel, az idő múlásával azonban egyre inkább azon töröd a fejed, hogyan úszd meg a legfájdalommentesebben az egészet, elslisszanj sziesztázni valahová, ahol nyugodtan agyalhatsz a nőkről, és arról, vajon hogyan csempéssz be a laktanyába némi itókát.
– Hát, mi tagadás, Tegyula, mindez valóban a férfivá válás ékes példája! – élcelőde amama.
– Már majdnem olyan, mint a házasság, Tematild – raka rá egy lapáttal az öreg. – Azzal, hogy az utóbbi esetben, ugye, csak egyetlen nőről ábrándozik a férfiember!
– Valóban, akiből itt nem lesz férfi, sehol sem lesz – vevé a lapot a Zacsek. – A katonaság olyan hely, ahol, ahogyan mondani szokás, ami kerek, azt a hátukon cipelik, ami meg kocka, azt gurítják. A kockát is csak azért gurítják, hogy lekopjanak az élei, kerek legyen, és lehessen cipelni.
– Magyarán – összegeze a muter –, a bakasághoz nem sok logika szükségeltetik!
– Így is lehet mondani – helyesele atata.
– Most már kezdem kapiskálni, miért nosztalgiáznak a férfiak annyit a katonaságban töltött időszakról – jegyzé meg az öreglány.
– A zokosok nyilván az ifjú nemzedékeket sem szeretnék megfosztani ettől az örömtől – szögezé le a Zacsek.
– Én azért kíváncsi vagyok, vajon 30–40 mai kölök hogyan tud majd meglenni egy szobában, meg egymással úgy általában – morfondíroza a fater. – Heti egy fürdéssel. Bëzvëzë feladatok végzésével. Internet lesz nekik? És a zokostelót nos-stop használhatják majd?
– Azt azért meg kell hagynotok, hogy a közvélemény többnyire támogatja a kezdeményezést – közlé amama.
– Naná! – érte egyet a Zacsek. – Szerintem a leginkább azért, mert sokaknak eszébe jut, hogy anno mennyi katonabúcsúestre mentek, és ott mekkorákat lehetett inni-enni-mulatozni!
– Ennek most nem sok értelme lesz – állapítá meg az öreg. – Mire istenigazából kijózanodnak a résztvevők, a család dicső hőse már haza is tér a kaszárnyából.
– A kezdeményezés kapcsán felmerül bennem a kérdés – töprenge a muter –, ha lehet kötelező sorkatonaság, miért nem lehet kötelező középsuli is?!
– Ez egyáltalán nem lényegtelen felvetés – bólogata a Zacsek. – A mai világban az, aki nem rendelkezik középiskolai végzettséggel, gyakorlatilag szegénységre van ítélve.
– Egyet is értek, meg nem is – akadékoskoda atata. – Ha szétnézek az ismerőseim között, alig ismerek valakit, aki a szakmájában dolgozik.
– Ez csakis azért lehetséges, mert Zerbia a lehetőségek országa! – árulá el az öreglány.
– Ha végiggondolunk mindent, ami körülöttünk zajlik, valóban az – nyugtáza a Zacsek, majd búcsúzóul elmesséle egy találós kérdést.
Mit mond a kiképzőtiszt az újoncoknak?
Uraim, az egység az, amiben most vannak. A kétség meg az, amibe hamarosan esni fognak.
Pistike, a logika jégen csúszó bajnoka
