Huszonöt éve, 1999. március 7-én halt meg Stanley Kubrick, minden idők egyik legnagyobb hatású filmrendezője, a Spartacus, a Lolita, a 2001: Űrodüsszeia, a Mechanikus narancs, a Ragyogás, a Tágra zárt szemek alkotója.
1928. július 26-án született New Yorkban. Első játékfilmjét 1953-ban forgatta Félelem és vágy címmel, a második világháborús témájú, háborúellenes alkotás nyomán kezdték megismerni a nevét a filmes szakmában. Az 1955-ös A gyilkos csókjával és a rasszizmus problémáját a középpontba állító Gyilkossággal már Hollywoodba is belépőt váltott. Az áttörést 1957-ben A dicsőség ösvényei hozta meg, a Kirk Douglas főszereplésével készült film az első világháborún keresztül mutatta be a militarizmust; kompozíciója, kamerakezelése és mondandója már az „igazi” Kubrickot idézi.
Egyetlen „hollywoodi” alkotása a legjobb film Golden Globe-díját elnyerő monumentális Spartacus (1960) volt, a címszerepben ismét Douglasszel, de az eredménnyel elégedetlen volt, mert a stúdiótól nem kapott mindenben szabad kezet. Zsarnoki természete és nyers modora, monomániás tökéletességre törekvése miatt nem sokan dolgoztak vele másodszor.
1962-ben cenzurális okok miatt Angliában forgatta a Nabokov nagy visszhangot és botrányt kiváltó regényéből készült Lolitát egy középkorú férfiról, aki megszállottan szerelmes egy tizenkét éves kislányba. A forgatást követően végleg a ködös Albionba költözött. Az 1964-es Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című gyilkos szatírája a hidegháborús hisztériáról szól, a hármas szerepet játszó Peter Sellersszel.
1968-ban mutatták be a 2001: Űrodüsszeiát, minden későbbi sci-fi film elődjét és példaképét, ezért kapta egyetlen hollywoodi elismerését, a legjobb vizuális effektusért járó Oscar-díjat. Az aranyszobrocskára összesen 13 jelölést kapott a legjobb film, rendezés, valamint forgatókönyv kategóriában, de a gáláról mindig üres kézzel távozott. Legsokkolóbb műve az Anthony Burgess regénye alapján készített Mechanikus narancs (1971), egy technikailag fejlett, de erőszakos társadalom pesszimista víziója. A filmet először a cenzúra nem engedte bemutatni, aztán a rendező vonta vissza, mert állítólag több bűncselekményt „ihletett”.
Az 1975-ös, Thackeray műve alapján készült Barry Lyndon egyebek között arról nevezetes, hogy producere idegösszeomlást kapott, amikor Kubrick a korhű jeleneteket csak gyertyafénynél volt hajlandó forgatni.
A Stephen King regényéből készült borzongató Ragyogás (1980), a főszerepben az őrületbe süllyedő alkalmi hotelgondnokot alakító Jack Nicholsonnal a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült, mert egyik jelenetét 127 alkalommal vették föl. 1987-ben a vietnami háborúról forgatta Acéllövedék című filmjét, utolsó alkotása a szenvedélyről és szerelemről szóló erotikus Tágra zárt szemek volt (1999). Ez is bekerült a Rekordok Könyvébe, mint a leghosszabb ideig, folyamatosan 400 napig forgatott film. Kubrick mítoszára jellemző, hogy a főszerepet alakító hollywoodi álompár, Tom Cruise és Nicole Kidman erre az időre Londonba költözött, a producerek pedig úgy adtak össze 65 millió dollárt, hogy csak az eredményt láthatták, a vetítés során még a gépésznek is hátat kellett fordítania a filmvászonnak.
Kubrick 1995-ben még hozzákezdett a Mesterséges intelligencia (AI) című film munkálataihoz, amelyet az őt példaképének tekintő Steven Spielberg fejezett be, élete nagy álma, a Napóleon-film már nem teljesülhetett. Anti-Hollywood megtestesítője élete második felében visszavonultan és zárkózottan élt Nagy-Britanniában, a külvilággal csak telefonon és faxon tartotta a kapcsolatot. 1999. március 7-én halt meg London melletti otthonában szívroham következtében.
Négy és fél évtized alatt mindössze 13 egész estés filmet rendezett, de ezek mindegyikére egy kutató alaposságával készült fel. Műveire a szuggesztív látásmód, az egyedi témaválasztás, a filozofikus tartalom és a sokkoló képi világ jellemző. Több filmjében is (2001: Űrodüsszeia, Ragyogás, Tágra zárt szemek) Ligeti György zenéje hallható. Kubrick megkapta a velencei filmfesztivál Arany Oroszlán díját, életművét elismerte az amerikai rendezők céhe (DGA) és a brit filmakadémia is, az utóbbi által adományozott életműdíjat 2000-ben róla nevezték el.
