Filmtörténeti tekintetben a tavalyi évet a Barbenheimer névvel illetett kulturális jelenség határozta meg, amely a Barbie és az Oppenheimer című filmek egyidejű, július 21-i bemutatójára és a jegypénztáraknál megvalósított párhuzamos diadalmenetére vonatkozik. Az utóbbi mű esetében a sikerhullám a díjkiosztók esetében is folytatódott, meglátjuk, hogy a vasárnap éjszaka sorra kerülő Oscar-gálán milyen eredményt ér el Christopher Nolan méltán dicsért alkotása. Díjak tekintetében Greta Gerwig Barbie-ja kissé alulmaradt, ettől függetlenül a nézők imádták, a játékbabáról szóló szatirikus történet eddig közel másfél milliárd dolláros bevételt produkált, aminek köszönhetően meg is nyerte a Golden Globe idén először átadott, mozifilmes teljesítményt és kasszasikert elismerő trófeáját.
A listára fel nem vett produkciók közül kiemelném Alexander Payne Téli szünet (The Holdovers) című művét, amely két, a maga módján kívülálló szerzet, egy diák és egy tanár kapcsolatát meséli el; Bradley Cooper Leonard Bernstein zeneszerző életrajzát feldolgozó, Maestro című moziját; Todd Haynes May December című filmjét, amely egy színésznő felkészüléséről szól egy bulvárszenzációvá fajult liliomtiprást feldolgozó műben nyújtandó alakításához; valamint Ilker Çatak A tanári szoba (Das Lehrerzimmer) című alkotását, amely egy német iskola multikulturális közegében a tanárok, szülők és diákok közt kialakult konfliktust dolgozza fel.
Nem könnyű mindig összehasonlítani a különböző jellegű és eltérő poétikájú filmeket, ezért két egyaránt minőséges mű között olykor a személyes érdeklődési preferencia dönt. A listakészítés nehézségeiről árulkodik az is, hogy rögtön a lajstrom elején megosztott tizedik hely van, ami azt jelenti, hogy összesen tizenegy alkotás szerepel a listán, amely teljes egészében egyéni ízlésemet tükrözi, elkészítése során a 2023-ban fesztiválon vetített, illetve a Szerbiában és Magyarországon a tavalyi év folyamán bemutatott filmeket vettem figyelembe.
10. A HÓ TÁRSADALMA
Az Andok négyezer méteres magasságában lezuhant repülőgép túlélőinek megpróbáltatásait és keserves küzdelmét követi nyomon A hó társadalma (La sociedad de la nieve) című katasztrófafilm. A szerencsétleneknek a kopár, hófödte hegyvidéken megfelelő ruházat és élelem nélkül kell felvenniük az egyenletlen harcot a természettel: a kegyetlen hideggel, viharos széllel és lavinával szemben. Nem utolsósorban az éhséggel is meg kell küzdeniük, és nagyon gyorsan szembe kell nézniük az addig elképzelhetetlennel: egyetlen esélyük az életben maradásra, ha társaik holttestéből esznek! A spanyol Juan Antonio Bayona erősen naturalista műve képileg megrendítő érzékletességgel tárja elénk a pórul jártak testi szenvedéseit, és kellően szemlélteti lelki vívódásaikat a fennmaradást biztosító súlyos döntés kapcsán.
10. ÉRDEKVÉDELMI TERÜLET
Adott egy család: apa, anya és öt gyerek. Valahányan egy tágas házban élnek. Az udvarban található üvegház, virágokkal és zöldségekkel teli kert és medence csúszdával. Mint egy jó valóságshow-ban, a családtagokat láthatjuk lubickolás, étkezés, meseolvasás, piknik és szülinapi ajándékozás közben. Idilli mindennapjaikat élve, teljesen hidegen hagyják őket az udvar menti magas fal túloldaláról érkező halálsikolyok, puskadörrenések és kutyaugatások – akárcsak a krematóriumok füstjének látványa. A családfő ugyanis nem más, mint Rudolf Höss, az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnoka. Az angol Jonathan Glazer Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest) című holokausztfilmjének legnagyobb erőssége, hogy egy sosem látott nézőpontból, a tőszomszédságából ábrázolja a halálgyárat.
9. ASTEROID CITY
A kellőképpen rá nem hangolódott néző számára idegennek tűnhet a sajátos filmnyelvvel operáló Wes Anderson műveinek bája, melyek közt – mindenekelőtt látvány tekintetében – kiemelt hely illeti az Asteroid City című alkotást. Az inváziós sci-fi és a romantikus dráma szellemes elegyének nevezhető mű egyik rétegében az ötvenes években járunk egy néptelen amerikai kisvárosban, a sivatag kellős közepén. Ifjú tudósokat felvonultató kongresszus zajlik éppen az atomrobbantások helyszínéül szolgáló helyen, ahol egy férfi és egy nő egymásra talál, és ahová egyebek közt egy bájos űrlény is tiszteletét teszi. Hiába azonban a pasztellszínek varázsa, az elénk tárt történet hősei összes igyekezetük ellenére sem képesek megfelelőképpen egymásra hangolódni, amiből kifolyólag mind magányosak egy kicsit. A film másik rétege a fekete-fehér kerettörténet, amelyben a saját démonaikkal küzdő drámaíró, rendező, színészek és konferanszié révén önreflexív módon készül maga a mű.
8. TŰZVÖRÖS ÉGBOLT
A fiatal író egy nyugodt, alkotói munkával töltött nyaralásra vágyik a Balti-tenger partján fekvő nyaralóban barátjával. A vakáció azonban váratlan irányt vesz, mivel az erdei házban a fiúk egy fiatal hölgyre bukkannak, akinek a jelenléte felzaklatja az írót. S amíg a hősök a saját gondjaikkal vannak elfoglalva, a háttérben dúló erdőtűz megállíthatatlanul közeledik a cselekmény helyszíne felé, arra figyelmeztetve, hogy a változások lassan az ő biztonságosnak vélt világukat is kikezdik. Az elemi csapás reális veszélyként fenyegeti a közeli település és a nyaraló lakóit, egyben a klímaváltozás következményeként és a háborús rombolásokra vonatkozó utalásként is felfogható. A német Christian Petzold Tűzvörös égbolt (Roter Himmel) című filmje egy nyári történet köntösébe bújtatott többrétű alkotás, amely alapszinten az emberi küzdelmekről és kapcsolatokról szól, a művet keretező erdőtűz által pedig átfogó képet nyújt a kataklizma küszöbén egyensúlyozó emberiség jelenlegi állapotáról.
7. MEGFOJTOTT VIRÁGOK
Az 1910-es években az oszázs indiánok olajat találtak a földjeiken, ami pillanatok alatt dúsgazdaggá tette őket. A mesés vagyon villámgyorsan odavonzotta a leghitványabb nyerészkedőket, akik kezdetben megtévesztéssel és zsarolással igyekeztek megkaparintani az őslakosok pénzét, idővel azonban egyre több indián vált emberölés áldozatává. Martin Scorsese megtörtént eseményeken alapuló Megfojtott virágok (Killers of the Flower Moon) című alkotása egy grandiózus vadnyugati eposz, amely egy szerelem fényében meséli el az említett gyilkosságok történetét. A cselekmény középpontjában a befolyásos helyi mágnás, nem túl eszes unokaöccse és az utóbbi felesége, egy gazdag indián asszony állnak. Bűn, árulás, szenvedély hatja át a filmet, amelynek a jól kidolgozott karakterábrázolások mellett másik nagy erénye a magával ragadó színészi játék, különösen a feleséget alakító Lily Gladstone részéről.
6. HULLÓ LEVELEK
Az elesettekkel szemben érzett empátia, az erősen stilizált minimalista filmnyelv és a fanyar humor, ami Aki Kaurismäki munkásságát jellemzi, Hulló levelek (Kuolleet lehdet) című mozijában is teljes mértékben megtalálható. A mű két perifériára sodródott személy egymásra találásának történetét meséli el, így a háttérben meghúzódó erős társadalomkritikán felül elsősorban egy szerelmes film. A finn mester mindig a valós világból meríti a feldolgozandó problémákat, amelyeknek a megoldásához sajátos külön bejáratú világot teremt. Időtlen alkotásában ezúttal is meggyőz bennünket arról, hogy a világ lehet kilátástalan és komor hely, ahol a szomszédságban kegyetlen háború dúl és az emberek kizsákmányolják egymást, ám mindez a világ mellékzörejévé válik, ha tiszteljük egymást és együttérzést vállalunk a másikkal szemben, nem utolsósorban, ha van mellettünk valaki, akivel meg tudjuk osztani a szeretetet és a gyengédséget.
5. OPPENHEIMER
Nagy kihívás lehetett Robert Oppenheimer, az „atombomba atyjaként” is emlegetett elméleti fizikusnak, a Manhattan terv tudományos igazgatójának az életútjából élvezetes filmet készíteni, nemcsak azért, mert a kvantummechanika, a magfizika, a neutroncsillagok és a fekete lyukak világa nehéz a befogadásra, hanem azért is, mert ahhoz, hogy teljes képet alkosson, a műnek a címhős személyiségének számos rétegét is meg kellett mutatnia. Christopher Nolan megtalálta a helyes arányokat, és a kerettörténetet alkalmazó elbeszélői technika segítségével egy üresjáratoktól mentes, adatokban bővelkedő háromórás játékidőbe sűrítette az „Amerikai Prométheusz” tanulóéveit, tudományos munkásságát, politikai tevékenységét, magánéletét és meghurcoltatását a mccarthyzmus ideje alatt. Miközben bepillantást nyerünk az új-mexikói Los Alamos melletti sivatagban felépült laborban zajló munkafolyamatba, az atombomba kifejlesztésébe, és az a körüli tudományos dilemmákba és morális aggályokba, az adott korról is átfogó kép rajzolódik ki előttünk.
4. EGY ZUHANÁS ANATÓMIÁJA
A sikeres német írónő, francia férje és látássérült fiuk a francia Alpok magasán található kis faluban élnek egy többszintes házban. Az idillinek tűnő állapot azonban addig tart, amíg a tizenkét éves fiú egy sétából hazaérve az emeleti ablak alatt meg nem találja édesapja holttestét. Nem egyértelmű, hogy a férfi halála baleset, öngyilkosság vagy netán gyilkosság következménye. A feleséget mindenesetre férje meggyilkolásával vádolják meg, a nyomozás és a büntetőeljárás közepette pedig felszínre kerül egy számos téren traumákkal terhelt család szennyese. Justine Triet Egy zuhanás anatómiája (Anatomie d’une chute) című műve egyszerre tárgyalótermi dráma és lélektani krimi, amely egy izgalmas bűnügyi történet érdekfeszítő elmesélése mellett komplex pszichológiai fúrást végez az emberi kapcsolatok legmélyebb rétegeiben. A kiváló forgatókönyvből készült remek filmet Sandra Hüllernek a feleség szerepében nyújtott zseniális alakítása teszi még emlékezetesebbé.
3. SZEGÉNY PÁRÁK
A görög Jórgosz Lánthimosz eddig sem szűkölködött elborult ötletekben, Szegény párák (Poor Things) című alkotása azonban minden korábbi művét megfejeli. A gazdagon rétegzett történet egy egyszerre zseniális és kelekótya orvos bizarr kreatúrákkal teli otthonából indul, ahol a házigazda üdvöskéjeként él bezárva az értelmi fogyatékosság jeleit mutató Bella. A burleszkbe illő mozdulatokkal közlekedő ifjú hölgy egy nőcsábász ügyvéddel lelép, s innentől kezdve egy pikareszk regénybe illő kaland veszi kezdetét. A felfedező út alatt Bella lassan ráébred a szociális beidegződésekre, a hatalmi viszonyokra és a társadalom működésére, miközben önmaga személyisége is kialakul. A groteszk alaphelyzetet tovább mélyíti a meghökkentő zene, a hősök felstilizált dialógusa és a steampunk esztétikát idéző szürreális vizualitás, amely egy sosem volt világba kalauzolja a nézőt. Mindez együttesen sajátos hangulatot biztosít a műnek, amire a színészi játék teszi fel a koronát, legyen szó Mark Ruffalo playboy-ügyvédjéről, Willem Dafoe hangyás orvosáról, és mindenekelőtt a Bella összetett egyéniségét életre keltő Emma Stone virtuozitásáról.
2. ELŐZŐ ÉLETEK
A gyerekként elválaszthatatlan Nora és Hae Sung útjai akkor válnak el, amikor a lány családja a jobb élet reményében áttelepül Szöulból Torontóba. Tizenkét év után Nora New Yorkba költözik, és online felkeresi a fiút. A kapcsolatfelvétel érzelmi izgalmakkal jár. A találkozás lehetetlensége miatt azonban újfent elválnak útjaik. Újabb tizenkét esztendő telik el mire Hae Sung arra az elhatározásra jut, hogy meglátogatja gyerekkori barátnőjét, az immár férjes asszony Norát. Celine Songnak úgy sikerül lelkiséggel megtölteni alkotását, hogy közben mindvégig két lábbal a földön marad. Miközben egy hétköznapinak tűnő történetet mesél el, az Előző életek (Past Lives) nagyon mélyre ás, ezért nagyon sok tekintetben könnyű azonosulni vele. A sokrétű mű egyszerre szól a szerelemről, az örökös elvágyódásról, a továbblépésről és a maradásról, a döntéskényszerről, akárcsak a lehetséges utak felvillanásáról álmainkban. Vagyis az életről, amelyet legszebb pillanataiban is körbeleng egyféle szívbemarkoló melankólia.
1. TÖKÉLETES NAPOK
A német–japán koprodukcióban készült Tökéletes napok (Perfect Days) a tokiói nyilvános illemhelyek takarításával foglalkozó Hirayama mindennapjait követi nyomon. Az irodalom, a zene és a fák bűvkörében élő hatvan év körüli férfi jól bejáródott életvitelére összpontosítva, Wim Wenders tokiói története egy eltűnőfélben lévő világ egyik utolsó szeletkéjét tárja elénk. A mozi az általunk ismertnél jóval lassúbb, csendesebb, kiegyensúlyozottabb és emberhez méltóbb életmódot dicséri. Az idős rendező nosztalgiautazását erősíti a film gyönyörűen fényképezett, a város zegzugos helyszíneit és autentikus helyi lakóit felvonultató lírai képi világa. Az egyszerű élet szépségét állítva piedesztálra, a mű tartalmával, hangulatával és ritmusával egyaránt a nyugalom megteremtésének a fontosságát hangsúlyozza, azt sugallva, hogy ha az ember képes odafigyelni mind magára, mind felebarátaira, és nem emészti föl a folyamatos versenyfutás másokkal és önmagával, akkor a harmonikus élet megteremtése igenis lehetséges. Bennünk és körülöttünk egyaránt.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
