HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Mit kezd a felszaporodott ruhaneművel?
Rászorulóknak, segélyszervezeteknek adományozom – 25%
A jobbik részét megpróbálom interneten értékesíteni – 2%
Törölgetésre használom, vagy kidobom a szemétbe – 11%
Az arra alkalmas öltözéket megpróbálom átalakíttatni – 2%
Ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak ajándékozom – 29%
Tárolom, folyamatosan újrapakolva a szekrényekben – 22%
Nincsen ilyen gondom, mert rendszeresen selejtezek – 9%
Minden évszakban, így évente négy alkalommal (legkevesebb két alkalommal, a nyár és a tél közeledtével) átnézem a ruhásszekrényeket, és igyekszem kiselejtezni azokat a holmikat, amelyekre – úgy hiszem – már nincs szükségünk. A lányom esetében ez nem is okoz akkora gondot, hiszen a gyerekek gyorsan nőnek: amiket kinőtt, azokat nem rakosgatom tovább. A babaholmik sorsa nem volt kérdés számomra: kimostam őket, és vákuumos tárolózsákba pakoltam szinte az összeset. A legtöbb édesanya a lehető legtöbb babaruhát megőrzi a kistestvérnek. Így tettem én is. Idővel akadtak olyan nadrágok, bodyk, blúzok, ruhácskák, amiket odaajándékoztunk közeli ismerősöknek, barátoknak, akiknek szintén kisgyerekük van, de a közösségi hálón lévő, különféle anyukás-babás csoportokban is elajándékoztunk néhányat. A férjem ruhaneműivel kicsit más a helyzet. Előfordul, hogy ő is „kinövi” a dolgokat. A még használható, jó állapotban lévő ruháit legtöbbször továbbadjuk, ilyenkor jól járnak a nagytaták vagy a közeli rokonok, barátok. Ami engem illet, magammal, illetve a saját holmijaimmal van a legnehezebb, legidőigényesebb dolgom. Mindig úgy kezdek hozzá, hogy igyekszem a lehető legészszerűbben cselekedni, azonban sajnos ez nem mindig sikerül. Vannak olyan ruhaneműim, amiket még édesanyám varrt nekem sok évvel ezelőtt. Tény, hogy a legtöbbjük már nem jó rám, valószínűleg soha többé nem is fogom őket viselni, még sincs szívem megválni tőlük. Gyönyörű, egyedi, aprólékos kézműves munkával készült ruhadarabok ezek, melyeknek hatalmas az érzelmi értékük a számomra. Tudom, hogy ezek a ruhaneműk kifejezetten nekem készültek, rám lettek szabva, varrva (édesanyám mindig is jól ismerte a testalkatomat), és azt is tudom, hogy bizony nem 1-2 óra alatt készültek el ezek a holmik. Ruhák, nadrágok, szoknyák, ingek, zakók és kabátok... Szinte minden évszakban valami újjal gazdagodott a ruhásszekrényem. Lehet, egyszer majd ismét fel lehet húzni azt a bizonyos cipzárt, de ha nem is, a lányom előbb-utóbb biztosan belenő majd mindenbe. Amikor nagytakarítást végzek a gardróbomban, legtöbbször a barátnőimet és az unokahúgaimat is meglepem valamivel, olyan ruhaneművel, amelyről tudom, hogy hasznát veszik és szívesen viselik majd. De olyanra is volt már példa, hogy az interneten, a közösségi média felületein próbáltam meg értékesíteni néhány holmit több-kevesebb sikerrel (legutóbb az egyik szövetkabátomtól váltam így meg, nagy meglepetésemre elég gyorsan).
Egyre több ruhát vásárolunk, és ezzel párhuzamosan egyre többtől is szeretnénk megszabadulni. A hétköznapok során talán észre sem vesszük, mennyi helyet foglalnak el otthonunkban a már nem használt ruháink. Ahogy a divat, úgy ízlésünk is folyamatosan változik. A fast fashion terjedésével könnyen juthatunk új, divatosabb darabokhoz, ezért is merülhet fel a kérdés: mihez kezdjünk a megunt ruháinkkal? Tárolhatjuk azokat a szekrényünk mélyén, ha azonban úgy döntünk, hogy megszabadulunk tőlük, három legyet üthetünk egy csapásra: másoknak is örömet szerezhetünk, helyet csinálhatunk a következő vásárláshoz, és pluszpénzhez is hozzájuthatunk. Bizonyára mindannyiunk szekrényében megbújik jó néhány használaton kívüli ruhadarab. Jól ismerjük a különféle kifogásokat: „majd belefogyok”, „úgyis divatba jön még”, vagy éppen „majd itthonra elhordom”. A ruháink így egyre csak gyűlnek a szekrényben, reggelente alig találjuk meg a használható darabokat. Ez a gyakorlat semmi jóra nem vezet, valljuk be őszintén. Sokkal bonyolultabb ezáltal bármilyen rendszert kialakítani a szekrényünkben, nincs helyünk a ténylegesen hordott ruháinknak, ráadásul, ha nem vigyázunk rájuk, a félretett ruhák minősége csak romlik. Mit tegyünk tehát? Az első és legfontosabb lépés, hogy selejtezzünk. Vegyünk elő minden ruhadarabot, majd egyenként vizsgáljuk át azokat. Ha van olyan, ami az állapota miatt egyáltalán nem hordható, azoktól próbáljunk meg megszabadulni. Melyek azok, amiket egyáltalán nem viseltünk az elmúlt két évben? Ezek között van olyan, aminek komoly érzelmi értéke van? Néhány ilyen darabot természetesen megtarthatunk, a ruhák azonban elsősorban arra valók, hogy viseljük őket. Válogassuk külön azon darabokat, amikről őszintén kijelenthetjük: többé már nem fogjuk felvenni őket. Ha ezzel megvagyunk, gondoljuk át: hogyan hasznosíthatnánk ezeket? A ruhagyártás környezetszennyező hatásai mindenki előtt ismertek, így a használható ruhák lehetőleg ne a szemétben végezzék. A megunt ruhákat elajándékozhatjuk rászorulóknak, barátainkkal szervezhetünk gardróbcsere programot, vagy kereshetünk olyan segélyszervezeteket, melyek használt ruhák összegyűjtésével foglalkoznak. Ha egyes darabokat mégis szeretnénk megtartani, elvihetjük azokat egy varrónőhöz, aki csodát művelhet velük, de otthon is újrahasznosíthatjuk őket takaróvá, díszpárnává, táskává, legrosszabb esetben takarítóeszközzé alakítva. Ha az eladás mellett döntünk, számos értékesítési platform közül választhatunk az igényeinknek megfelelően.
Régóta érik a divatipar reformja, mivel a tömeggyártás miatt ez a második legszennyezőbb iparág az olajszektor után az egész világon. Elsősorban a fast fashion szegmens az, aminek leginkább szüksége van a változásokra. Ezek a márkák azok, amelyek a leggyorsabban követik a divat váltakozását, és akár kéthetente lecserélik a kollekcióikat, ami által a Föld minden egyes lakosára évente 13 kilogrammnyi hulladék jut, többsége nem lebomló poliészter, azaz műanyag.
Régen az öltözékből következtetni lehetett viselője társadalmi helyzetére, állapotára (férjes vagy hajadon), de még vagyoni helyzetére is. „Ruha teszi az embert”, mondták. A mai világban már nem olyan szigorúak az előírások, hogy kinek, mikor és mit kell viselnie, kivéve azt a néhány protokolláris eseményt, amikor felhívják a figyelmet arra, milyen öltözékben kívánatos megjelenni. Az öltözködés az egyéniség kiteljesedésének kellékévé vált, amelynek változatossága, sokszínűsége lehetővé teszi, hogy a személyiségünknek, a hangulatunknak és a tevékenységünknek megfelelően válasszunk öltözetet magunknak. Igyekezzünk okosan, megfontoltan vásárolni ruhaneműt, így talán elkerülhetjük az örök dilemmát: mi legyen a már nem hordott ruháink sorsa?
Nyitókép: Pixabay
