Az internet és a számítógépes technológia elterjedésének következtében az utóbbi néhány évtized alatt gyökeresen megváltozott a világ. Az átalakulás sokkal nagyobb mértékű volt, mint sokkal hosszabb időintervallumban korábban, és az életünk számos terén éreztette hatását, többek között a tájékozódási, kommunikációs és kulturális szokásainkat is lényegesen befolyásolta.
Harminc évvel ezelőtt, ha elutaztunk valahová, a postáról vagy egy utcai telefonfülkéből jelentkeztünk haza, netán olyan trafikot kerestünk, amelyben meghatározott összegért használhattuk a telefonkészüléket. A katonaságból ritkán telefonáltunk haza, többnyire még inkább hagyományos leveleket írtunk, az egyetemi időszak alatt pedig hetente, kéthetente tárcsáztuk az otthoniakat, hiszen a telefon egyáltalán nem volt olcsó mulatság, a vezetékes telefon bevezetése még a nyolcvanas-kilencvenes években is egy vagyonba került. A mobiltelefonok megjelenésével bárhol bármikor elérhetővé váltunk, az okostelefon pedig lehetővé tette, hogy gyakorlatilag egy számítógép lapul állandóan a zsebünkben, amin keresztül dolgozni, tájékozódni, kommunikálni, szórakozni tudunk, és, ahogyan olvasom, egyre többen lemondják feleslegessé vált vezetékes telefonjaikat, sőt néhol maga a szolgáltató szünteti meg ezt a nem is olyan rég még presztízsértékű, mára viszont elavulttá lett szolgáltatást.
A rádiósmagnón oly sokat tekergettük az antennát, hogy a megfelelő minőségben tudjuk meghallgatni kedvenc zeneműsorunkat, reménykedve, hátha felcsendül valamelyik áhított zeneszám. Volt, hogy időbe telt megtudni egyes dalok címét és előadóinak kilétét, vadásztunk rájuk, hogy kazettára rögzítsük őket, vagy kétes minőségű kalózkazettákra kuporgattuk a szerény zsebpénzünket, és mekkora boldogság volt, ha megszereztünk egy régóta vágyott albumot. A mai YouTube- és Spotify-uralta zenei világban szocializálódott fiataloknak, akik gyakorlatilag mindig éppen azt hallgatnak, amire kedvük szottyan, ez szinte elképzelhetetlen, arról nem is beszélve, hogy a rádiót is már a legtöbben az interneten keresztül hallgatják.
A filmnézés javarészt szép lassan a mozitermekből a családi otthonok magányába költözött, a nagy vásznat felcserélték a tévéképernyők, azokat pedig egyre inkább a számítógép-monitorok. A fiatalabb nemzedékek képviselőinek a televízió már korántsem annyira fontos és nem jelenti ugyanazt, mint a középnemzedék tagjainak vagy az idősebbeknek. A közösségi oldalak megjelenése pedig még a falusi kispadokat is kiürítette. Manapság még a legidősebb polgártársaink is a fizikai jelenlétet igénylő társalgás helyett sokszor okostelefonjuk képernyőjébe mélyedve húzgálják ujjukat az üvegen: fotóznak, posztolnak, lájkolnak, csetelnek. Nem egy letűnt kor iránti nosztalgia szól belőlem, csupán számba veszem, hogy micsoda gyorsasággal, szinte észrevétlenül alakult át körülöttünk a világ, olyannyira, hogy ma már hagyományápoló egyesületekben kell időről időre feleleveníteni a muskátlizene szárnyain harminc évvel ezelőtt még rendszeresen gyakorolt lakodalmi szokásokat.
Az informatikus forradalom természetesen az irodalomra, annak művelésére, terjesztésére és fogyasztására is kihatott. A legtöbb folyóirat tartalma ma már megtalálható a világhálón, az irodalmi portálokról nem is beszélve, amelyek értelemszerűen kizárólag csak az interneten olvashatók. A digitális könyvtáraknak köszönhetően rengeteg klasszikus mű elektronikus formában is elérhetővé vált, úgyhogy a legelvetemültebb könyvmoly rendelkezésére is több életre való olvasmány áll csupán klikktávolságra. Ezenfelül megjelent az e-Book olvasó, amely lehetővé tette a papíralapú könyvek olvasásának az illúzióját, azok helyigényes tárolása nélkül.
És bár úgy tűnik, hogy minden adott az állandó olvasáshoz, olykor éppen maga az olvasás kelti fel az érdeklődést az olvasó emberben egy adott mű iránt és generálja a kíváncsiságot az újabb olvasmányok felé, és ilyenkor bizony az is megtörténik, hogy egy konkrét mű nem kapható sem a könyvesboltokban, sem az antikváriumokban, de még az olvasó rendelkezésére álló könyvtárban sincs meg. Így jártam Mészöly Miklós Film című művével, bárhol is kerestem, nem találtam, míg csak egy használt köteteket vesztegető utcai könyvárusnál az egyik doboz aljáról a kezembe nem jutott. Nem mellékesen, a hibátlan állapotban lévő, hőn áhított kiadvány fél lángos árába került.
Szeretek a népünnepélyek során gyakorlatilag aprópénzért árusított használt könyvek között turkálni a kiállított dobozokban. Ilyenkor az óhajtott művek beszerzése mellett a felfedezés élménye sem elhanyagolható szempont. Ha az időm megengedi, aprólékosan átnézem a kínálatban lévő könyveket. Van, hogy több tíz számomra érdektelen kiadványt kell arrébb tennem, hogy kezembe kerüljön egy valódi „gyöngyszem”. Ahogyan J. K. nevű hősöm mondta volt: sokkal értékesebb a sivatagban rábukkanni egy fűszálra, mint a paradicsomban a rózsakertre.
Az évek során rengeteg izgalmas olvasmányra találtam rá ily módon. Nemrég így bukkantam például Szirmai Károly 1962-ben megjelent Örvény című kötetére. Magával ragadtak az általános lepusztulást tematizáló novellák, amelyeknek kedvezőtlen jelentésű címei önmagukban is árulkodók: A tanyarom lakója, Örvény, Hiába, Az elvesztett idő, Árnyék, A Csend utcában, Halott táj, Posvány, Gyászmenet, Félelem, Kutyák!, Dögkeselyűk stb. A novellákból kitűnik, hogy az emlékeinkben megszépülő múlt igazából sohasem volt annyira szép, mint gondolnánk. Mindaz, amit mi manapság hanyatlásként élünk meg, már hatvan évvel ezelőtt is érezhető volt. Ez biztosítja ezen novellák aktualitását ma is, ebben a teljesen átlényegült világban. Megtörténhet ugyanis, hogy mi igazából semmit sem változtunk, csak az okostechnológia gyors változása kelti bennünk a fejlődés illúzióját.
Nyitókép: Pixabay
