HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Milyen sportot követ leginkább az olimpián?
A labdajátékokat – 15%
A vízi sportokat – 14%
Az atlétikát – 13%
A küzdősportokat – 3%
Az extrém sportokat – 1%
Egyéb sportágakat – 1%
Nem követem az olimpiát – 53%
Gondolom, nem vagyok egyedül azon szokásommal, hogy az olimpián elsősorban azokat a sporteseményeket követem, amelyeken nagy valószínűséggel magyar vagy szerb érem várható. Igyekszem úgy alakítani a napomat, hogy a sikerrel kecsegtető esemény kezdetére már a tévékészülék előtt legyek.
Persze, mindez nem jelenti azt, hogy minden érintett sportág szabályait kívülről ismerném. A párizsi játékok első szerb aranyérmének megszületését úgy ültem le nézni, hogy fogalmam nem volt a légpisztoly vegyes páros csapatversenyének szabályairól. De ugyanezt elmondhatnám a magyar sikerszámnak számító vívásról is. A fegyvernemeket, kard, tőr, párbajtőr ugyan még fel tudom sorolni, de annak meghatározása, hogy melyiknél mi számít szabályos tusnak, hol van együttes találat, és mikor van az, amikor csak a kezdeményezőt veszik figyelembe, már gondot okozna. Ráadásul a mai modern vívás annyira felgyorsult, hogy szabad szemmel gyakran követhetetlen, és még a lassításoknál is igencsak résen kell lenni egy-egy találat felfedezéséhez. Enyhe vigasz számomra, hogy még a versenybírók is csak a videóelemzés után tudnak döntést hozni egy-egy tusról. Járatlanságom csak fokozódik, ha cselgáncs kerül szóba. Ebben a sportágban az ippon kifejezést ugyan ismerem, de az ennél kisebb pontértékű akciók nevei rejtélyt jelentenek számomra. Ennek ellenére, adott esetben nagy lelkesedéssel végigszurkolom a magyar és szerb sportolók éremmérkőzéseit.
Legnagyobb lelkesedéssel az úszószámokat követem. Úgy gondolom, ez az a sportág, ahol a legnagyobb legendák születhetnek a játékokon, elég csak gyerekkorom hőseire, Egerszegi Krisztinára vagy Darnyi Tamásra gondolnom. Azóta Risztov Éván, Cseh Lászlón, Hosszú Katinkán, Kapás Boglárkán át Milák Kristófig szerencsére négyévente mindig van kinek szurkolni, és biztosak lehetünk benne, hogy láthatunk magyar sportolót a díjátadásnál. De minden olimpiának megvan a nemzetközi nagy úszófejedelme is, akit aztán a fél világ az egekig magasztal, a másik fele pedig azt kutatja, vajon milyen doppingszerekkel érte el kivételes eredményeit. A közelmúltig Michael Phelpsről szóltak az aktuális játékok, míg Párizs császára címét ezúttal minden bizonnyal Léon Marchandnak adják majd át. Az úszás után számomra második helyen a kajak-kenu versenyek állnak. A medencés küzdelmekhez hasonlóan ebben a sportágban is biztosak lehetünk a magyar érmekben, és időről időre újabb neveket ismerhetünk meg, akik az adott játékokon Janics Natasa vagy Kammerer Zoltán méltó utódjának bizonyulhatnak.
Az atlétikai közvetítések számomra mindig kissé kaotikusnak tűntek. Sosem értettem, miért kell egy ötezer méteres futást az elejétől a végéig folyamatosan követni, miközben zajlik egy gerelyhajító vagy magasugró verseny. Ugyanakkor az is zavaró, ha elkezdik a kalapácsvetés döntőjét adni, aztán meg-megszakítják egy-egy hármasugróval. És mire az ember nagy nehezen elkönyvelné, hogy az adott sportágban kik az esélyesek, melyik sorozatnál tartanak, átkapcsolnak a négyszáz méteres síkfutás selejtezőire...
Ami a labdajátékokat illeti, itt is elsősorban a magyar és szerb csapatok eredményeit követem. Elsősorban a vízilabdára koncentrálok, legnagyobb eséllyel itt lehet sikerre számítani, majd a szerb női röplabda és a férfi kosárlabda válogatott mérkőzéseit igyekszem megtekinteni. Sajnos a kézilabdaversenyek véghajrájában csak elvétve vagyunk érdekeltek, így aztán igen gyakran e sportág érmeseinek kilétéről csak a sajtóból értesülök.
Figyelembe véve, hogy az olimpiák megnyitója és zárórendezvénye világszerte a legnézettebb sportesemények közé tartoznak, kissé meglepett, hogy a körkérdésre választ adók fele nem követi az ötkarikás játékokat. Azoknak a véleménye, akik figyelik az eseményeket igencsak megoszlik, legtöbben a labdajátékokat nézik, de alig vannak kevesebben a vízi sportok kedvelői, és azok, akik az atlétikát részesítik előnyben, a küzdősportok elszánt hívei pedig viszonylag kevesen vannak. Akármit is nézünk, élvezzük még ki azt a néhány napot, ami az idei olimpiából hátravan, hiszen a következő olimpiára négy évet kell majd várnunk, ráadásul Los Angeles nem a szomszédban van, így a jelentős időeltolódás miatt akkor aligha tudjuk majd kedvenc sportolóink küzdelmeit minden esetben élő adásban követni.
Nyitókép: AP via Beta
