Három éve a tokiói olimpián az orosz delegáció 330 főt számlált, az ország sportolói összesen 71 (20 arany, 28 ezüst, 23 bronz) érmet szereztek Japánban és az összesített éremtáblázat ötödik helyén zártak. A Doppingellenes Világszervezet (WADA) Oroszországra mért négyéves eltiltása miatt a versenyzők már akkor is csak az Orosz Olimpiai Bizottság zászlaja alatt indulhattak, tiszteletükre hazájuk himnusza helyett pedig Pjotr Iljics Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének egy részlete szólt. Az államilag támogatott dopping és a moszkvai doppingellenőrző laborban történt visszaélések miatt kirótt szankció Párizsig épp lejárt volna, ám az immár két és fél éve tartó orosz–ukrán háború tovább tizedelte az ötkarikás indulásra jogosultak névsorát. Mindössze 15 orosz szerepelhetett a fények városában (zömében külföldön készülő sportolók), nekik komoly átvilágítási folyamaton kellett átesniük: háromtagú testület bírálta el a státuszukat, a kritériumok közé tartozott többek közt, hogy a sportolók nem támogatták nyíltan az Ukrajna elleni inváziót és nincs kapcsolatuk semmilyen katonai, vagy biztonsági szervezettel. Utóbbiból automatikusan következik, hogy egyetlen katonai klub – amiből az oroszoknál bőven akad – versenyzője sem lehetett ott Franciaországban.
A csapatsportágakban ezúttal semlegesként sem indulhattak a válogatottak. Mivel javarészt ezeket követtem az elmúlt hetekben, ezek tartoznak hozzám, emiatt is alakult ki bennem leginkább hiányérzet. Hiányzott a korábbi években a világversenyeken rendszeresen dobogón végző, a nemzetközi mezőny kiemelkedő klasszisát, Anna Vjahirevát is felvonultató női kézilabda-válogatott, a komoly játékerőt képviselő női-, és az utóbbi években alapos fiatalításon átesett és egyre jobb eredményeket jegyző férfivízilabda-válogatott is. Nyilván nem pártolom az erőszakot és a háborút, volt benne épp elég részem az 1990-es években, de valahol módfelett igazságtalannak tartom a sportolók ellehetetlenítését. Nem elég, hogy megvonták tőlük országuk képviseletének lehetőségét, szimbólumaik használatát, de a karrierjüket is kettétörik az állítólag nagyobb jó érdekében. A többiek persze nem panaszkodnak, egy olimpiai dobogó mindent, legtöbbször az esélyegyenlőséget is felülírja. Badarság lenne akár a nyugati, akár a tengerentúli országok részéről a kemény ellenfelek mellett kampányolni, hiszen alaposan megnehezítenék az éremhez vezető utat – kihívás olyan sportágat találni, ahol ne lehetne éremesélyes orosz ellenfél.
A probléma nem új keletű, a kettős mérce nem az elmúlt években vert tanyát az olimpiai színtéren, elég csak néhány esetet górcső alá venni. 2022-ben azok is megismerhették Kamila Valieva nevét, akiket sosem érdekelt a műkorcsolya. A mindössze 15 éves szupertehetség a pekingi téli olimpián a sportág történtében először ugrott nőként négyfordulatost a jégen, nyert egy aranyérmet, ám később ezt elvették tőle (sőt, ki se osztották neki), mert 2021 decemberében tiltott szert találtak a mintájában, ami csak a játékok ideje alatt jutott az illetékesek tudtára. Valieva akkoriban azzal védekezett, hogy véletlenül vette be nagyapja szívgyógyszerét és tudtán kívül került tiltott anyag a szervezetébe. A nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) végül négyéves eltiltással sújtotta az orosz műkorcsolyázót. Ezzel szemben a világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok lengyel kenus, Dorota Borowska mintája épp a párizsi játékok előtt lett pozitív. A kenus jobb alanyt talált a nagyapjánál, a kutyáját és annak kiütéses mancsát okolta. A vb-második sportoló magával vitte az állatot a válogatott edzőtáborába, szegény pára ott szorult kezelésre, ám a szer clostebolt tartalmazott, amit a „vétkes” nem vett észre. Az illetékesek szerint Borowska ezzel bizonyította is ártatlanságát, indulhatott Franciaországban. Természetesen, egy kis szteroidot össze sem lehet hasonlítani háborús vétkekkel, az azonban a laikusnak is szemet szúr, hogy néha azért elbillen annak a bizonyos mérlegnek a nyelve...
A politika mindent átszövő jelenlétét épp a Párizsban oly nagy port kavart két, vitatott nemű ökölvívó példája is ékesen bizonyítja. Érdekes, hogy a korábban hasonló okok miatt eltiltott Caster Semanya és Lia Thomas esetében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem volt rest meghúzni a határt, épp olyan sportágat talált, aminek szakági szervezetét nem ismeri el (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség, azaz az IBA elnöke véletlenül épp az orosz Umar Kremljov).
Az olimpiai szellemiség mindig is a békét hirdette, kikötése volt, hogy béke legyen a nagyvilágban. Ha a fegyverropogás zaja nem is hallatszik el a rendezőig, a zöld asztal melletti, úgyszintén vérre menő csaták alaposan beárnyékolják.
Nyitókép: AP via Beta
