Bár összesen tizenkét megállapodást kötött Franciaország és Szerbia Emmanuel Macron múlt heti kétnapos hivatalos látogatásakor a legkülönfélébb témakörökben – szennyvíztisztítás, villanyhálózat-kezelés automatizálása, mesterséges intelligencia, fémek, ásványok beszerzése, nukleáris program és mások –, a legtöbb szó a sajtóban, annak jelzésértéke és valós értéke miatt is, mégis a francia vadászbombázók vásárlásáról esett. Szerbia ugyanis összesen tizenkét francia Rafale-t vásárol, az adásvétel összegét pedig a médiabecsléseket követően maga Aleksandar Vučić szerb államfő is megerősítette: 2,7 milliárd euróról beszélünk. Hangsúlyozta, hogy az első részlet, mely 421 millió eurót tesz ki, 2024-ben már kifizetésre vár, de ahogyan azt, a 2025-öst is sikerül majd az országnak saját forrásból, a költségvetésből fedeznie, ami arról tanúskodik, milyen jó gazdasági helyzetben van jelenleg is. Vučić kitért arra is, talán megelőzve az erről szóló kritikák elhangzását, hogy nem növeli a vétel a szerb államadósság arányát a bruttó hazai jövedelemhez képest, ami magyarán azt jelenti, hogy valamelyest növekszik majd a GDP meg az adósság is. A kormánykritikus szerb média azért megjegyezte, nem ismeretesek a szerződés részletei, meg azok a körülmények, amelyek esetleg követhetik majd ezt a szerződést, nem tudni például, hogy milyen felszereltséggel érkeznek majd pontosan meg Szerbiába a Rafale-gépek, amennyiben fegyverzettel együtt szállítják azokat, elképzelhető, hogy még többe kerülnek majd. Erről azonban nem hangoztak el pontos részletek, így egyelőre a jövő zenéje, hogy milyen formában küldik majd el a franciák a vadászbombázókat, s növeli-e majd valamiféle kiegészítő fegyverzet a 2,7 milliárd eurós vételárat. A Dassault Aviation annyit közölt, hogy az első repülőket már 2028-ban leszállítja, majd utána, kevesebb, mint két éven belül, a többi is megérkezhet Szerbiába.
Mást és mást jelentett a régióbeli és a nemzetközi sajtó meg politikum számára a francia államfő szerbiai látogatása, s egy olyan szövetségnek a bemutatása, megjelenítése, amely erősnek, megkérdőjelezhetetlennek tűnik a két ország között. A régióban elsősorban a repülőgépek vásárlásával foglalkoztak, s ennek a lépésnek a katonai-védelmi aspektusait elemezték a szakértők, míg a politikusok, elsősorban Horvátországban, mely maga is pont tizenkét Rafale-t vesz Franciaországtól, kissé banálissá igyekezték tenni a Belgrádban és Újvidéken elhangzottakat, hangsúlyozva annak jelentőségét, hogy mégiscsak Horvátország a NATO tagállama, nem léphet Szerbiával semmilyen, egy másik NATO-államot fenyegető szövetségre sem Franciaország, sem másik tagállam. Magának a vételnek a jelentőségét is azzal próbálták meg tompítani, hogy felhívták a figyelmet, Szerbia nem gerjeszthet konfliktust, mert annak napokon belül véget vetnének a szövetséges államok. Lehet, hogy kis túlzással, de talán kijelenthető: kissé irigy kijelentések láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy Szerbiát ilyen rangos európai vezető kereste fel, s a lehető legkedvezőbb üzeneteket továbbította innen.
A nemzetközi, elsősorban európai sajtó számára Macron látogatása, valamint a Franciaországból történő fegyverkezés egy nagy fordulatnak számított. A legtöbb elemzés arra mutatott rá, hogy Oroszországtól fordul el fokozatosan Belgrád az EU felé, bizonyítékot találtak erre az állításra a szerb államfő későbbi, hétvégi prágai szereplésében is, ahol nyomatékosította, Vlagyimir Putyinnal már két és fél éve nem beszélt, nem érti, milyen kapcsolatokra utalnak folyton a múlthoz szokott Nyugat-Európában.
Itthon elsősorban azok nem örültek a látogatásnak, akik politikai változásokat szeretnének. Elkönyvelték ugyanis, hogy a nagyhatalmak egyértelműen továbbra is a jelenlegi államvezetőségben látnak partnert annak minden esetleges hiányossága ellenére is, s hosszú távú terveket továbbra is a jelenlegi államelnökkel szövögetnek a legjelentősebb államok, lényegében jóváhagyva ezáltal a változást követelők által elítélt minden egyes lépését is.
Nyitókép: Beta
