HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Hogyan szokott jótékonykodni?
Időnként utalok humanitárius szervezeteknek – 13%
Hozzájárulok a beteg gyerekek gyógyíttatásához – 17%
Tárgyi adományok gyűjtésében szorgoskodom – 11%
Rendszeresen adok a koldulóknak aprópénzt – 14%
Jótékonykodási akciókban szoktam részt venni – 30%
Nem érzem kötelességemnek mások megsegítését – 15%
Apró, töpörödött öregasszony kék szegélyű, fehér száriban. Arcára mély barázdákat nyomott a tengernyi szenvedés és nyomor, amellyel hosszú éveken át élt együtt. Első ránézésre nem sokban különbözik a társadalom legaljára szorultaktól, azoktól a szerencsétlen sorsú embertársaitól, akik között és akikért élete nagy részében dolgozott. Tartása egyenes, földöntúli mosolya tükrözi lelke kiapadhatatlan gazdagságát, az embertársai iránt érzett végtelen szeretetet, a tenni, segíteni akarást. Soha más javakra nem is volt szüksége.
Teréz anyaként ismerte őt a világ, a római katolikus egyház által szentként tisztelt jótevőt, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítóját, a „szegények legszegényebbjeinek” megsegítőjét. A világ szemében mai napig a karitatív tevékenységek első számú szinonimája, aki ötvenegy éven át végezte küldetését. Leo Maasburg osztrák pap nemes egyszerűséggel jóakaratú diktátornak nevezte. Közös útjaikra emlékezve azt írja könyvében, Teréz anya mindenkit megérintett lelkileg, senki nem tudta kivonni magát a belőle áradó szeretetsugár hatása alól. Rengeteg embert inspirált, rengeteg követőre talált, azon túl, hogy tengernyi embernek segített, sokak figyelmét ráirányította a karitatív tevékenységek fontosságára. A jótékonyság világnapjáról ‒ teljesen indokoltan ‒ Teréz anya tiszteletére halálának évfordulóján, szeptember 5-én emlékezünk meg. Ezen a napon a jó cselekedetek fontosságán túl arról is elmélkedhetünk, lesz-e idő, amikor valamivel kevesebb munkánk lesz ezen a téren.
A statisztika az elmúlt évtizedekben még pozitívan alakult: míg 1990-ben 1,8 milliárdan éltek a szegénységi küszöb alatt, 2013-ra ez a szám 800 millió volt, miközben a Föld népessége majdnem kétmilliárd fővel növekedett. Ez a folyamat a világ két legnépesebb országa, India és Kína ugrásszerű gazdasági fejlődésének volt köszönhető, Indiában a felére, míg Kínában egy százalékra csökkent a szegények száma. Afrikában viszont ebben az időszakban sem történt pozitív változás, s nőtt is a társadalom peremén élők száma. A biztató tendencia nyomán az elemzők 2015-ben azt az ambiciózus gondolatot fogalmazták meg, hogy 2030-ra megszűnhet az extrém szegénység a földön. A koronavírus-járvány, majd az orosz–ukrán háború azonban ezeket a számításokat azonnal keresztülhúzta, a rászorulók száma ugyanis újból ugrásszerűen növekedni kezdett. Hogy határainkon belül maradjunk, a Köztársasági Statisztikai Intézet tavalyi adatai szerint minden ötödik polgártársunk a szegénységi küszöb alatt él. Nem fordíthatjuk el fejünket az állam által nem támogatott betegektől és azoktól a kitaszítottaktól sem, akik a társadalomra haszontalannak minősülve nemkívánatosak közösségük számára.
A jótékony cselekedeteknek számtalan módja van, sokkal több, mint ahogyan azt olvasóinkhoz intézett körkérdésünkben meghatároztuk. Az is fontos társadalmi kérdés, milyen indíttatásból tesszük azt. Feleslegünkből adunk, mert szükségesnek érezzük megnyugtatni lelkiismeretünket, esetleg mások előtt szeretnénk jó színben feltűnni adakozásunkkal? Önzetlenül segítünk akkor is, amikor mi magunk is szükséget szenvedünk?
Teréz anya útmutatása így szól: „Találd meg a beteget, a szenvedőt, a magányost éppen ott, ahol vagy ‒ a saját házadban, a saját családodban, otthonodban, munkahelyeden, és az iskolákban!” Gondolatainak gyűjteményében arról olvashatunk, gondoskodni a rászorulókról nem csak az állam feladata, hanem mindenkié, és nem az számít, mennyit teszünk, hanem hogy mennyi szeretettel tesszük azt. Lehet, hogy mindez csepp a tengerben, de az a tenger sekélyebb lenne egy csepp nélkül is.
Nyitókép: Pixabay
