Irtó betett atatának a zeptemberi nyaralás. Nemcsak azért, mert a Borisz ciklonnal érkező hideg kissé átírta a fogalmat, hanem elsősorban azért, mert az egyik este fejfájás, hasmenés és rókázás formájában beütött nála a krach. Száz zerencse, hogy külföldön lehetett kapni hazai Plazma kekszet, amire most nagy szüksége volt sajgó gyomrának. A zomzéd Zacseknak később azt messélte, hogy egyik éjszaka úgy hányt, mint a murányi kutya. Nekem ez kissé kínaiul van, mert nem igazán értem, hogy az a bizonyos eb hogyan látta viszont a vacsoráját, vágom azért, hogy piszok rosszul lehetett. Az öreglány szerint ez a történet a tenger bosszúja a faterral szemben, mert egész évben fikázta azt. Így jár, aki nem szereti a tengert, Tegyula, incselkedett amama. Az öreg sem maradt adós, kerek-perec kijelentette a muternak: meglásd, Tematild, mikor veszel rá megest, hogy a sós víz közelébe menjek, biztos benyeltem belőle egy nyeletet, és totál kikészítette a gyomromat! A cuki hangzású Borisz ciklon hozta lehűlés ellenére ugyanis a zősök extra vagányak voltak, és mindennap nagyokat úsztak a hullámzó tengerben.
– Láttad, Tematild – hüledeze atata –, hogy amíg mi a tengerben pancsoltunk, micsoda zörnyű dolgok történtek a nagyvilágban?! A hónapokig tartó kánikula után hirtelen érkező hideg megtizedelte az útra készülő fecskéket, a rengeteg csapadék következtében óriási árhullám vonult át Közép-Európán, a Közel-Keleten pedig szintet lépett az ellenségeskedés, úgy tűnik, a vesztébe rohan a világ!
– Úgy bizony, Tegyula – bólogata az öreglány –, felénk pedig úgy fest, definitíve megszületett a döntés a sorkatonaság visszaállításáról.
– Ahogyan mondja, zomzédasszony – erősíté meg az éppen betoppanó zomzéd Zacsek. – A javaslat szerint a zolgálat 75 napig tart majd.
– Ennyi időre kell majd az ifjú titánoknak lecserélniük a zokostelót a puskára – jegyzé meg fater.
– A Kormányos Milos szerint ennyi idő alatt nem áll meg a világ – mondá amama –, senki sem fogja elveszíteni sem a munkáját, sem a tanulmányait, sem a zerelmi életét.
– Kíváncsi vagyok azért, hogy 75 nap alatt például micsoda tankosokat képeznek majd ki – töprenge az öreg.
Amiről a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
– Mi a foglalkozása, újonc?
– Diplomás tanár és újságíró vagyok, őrmester úr!
– Nem tesz semmit, majd mi embert faragunk magából!
– Fontos a jó kiképzés – konstatála a muter. – Így lehetett ezzel a kereskedelemügyis Toma is, amikor a napi két tojásos menüt javasolta a jónépnek!
– Nem is tudtam, hogy a miniszterünk táplálkozástudományi zakember – csóválá a fejét atata –, tavaly a párizsit népszerűsítette nekünk, most meg rántottával lakatna jól bennünket.
– Mégpedig ócsó omlettel – fűzé hozzá a Zacsek –, merthogy 11 dináros tojásokat, vagyis 22 dináros kaját emlegetett! A zanyósommal napokig nem lehetett bírni, mindenáron meg akarta keresni azt a boltot vagy piacot, ahol ilyen jutányos áron vesztegetik a tojást, de mivel sorra kudarcot vallott, végül beletörődött, hogy az említett áron legfeljebb a tévében a miniszternél lehet tojást kapni.
– Hát igen – sóhajta az öreglány –, a politikusi nagyotmondás meg a valóság között olykor akad némi eltérés.
– Ez kétségtelenül így van – szögezé le a fater –, csak azt nem tudom még egészen biztosan eldönteni, hogy ennek a különbségnek a hátterében a tudatlanság vagy inkább a társadalom megzépítése céljából folytatott megtévesztés áll.
És amíg a zősök a millió dináros kérdésen merengtek, a Zacsek elmondott egy újabb viccet.
Egy politikus az országúton autózik, és meglát egy tanyát, ahol tojást árulnak. Megáll, kiszáll a járműből, és megkérdi, mennyibe kerül a tojás. A gazdasszony sorolja:
– 15 dinár a kisméretű, 20 a közepes, 25 a nagy, és 11 dinárért adom a repedt héjúakat.
– Jó, akkor repesszen meg nekem húszat abból a nagyból!
– Nekem már az is megfordult a fejemben, hogy bölcs vezetőink igazából le akarnak bennünket szoktatni a túlzásba vitt evésről – gondola bele amama.
– Elgondolkodtató, hisz a túl sok falatozásból annyi rossz származhat – vélekede az öreg.
– Biz’ isten! – helyesele a muter. – Éppen emiatt a napokban megpróbáltam regisztrálni egy fogyókúrázós oldalra, de alighogy belekezdtem a műveletbe, felugrott egy ablak, hogy elfogadom-e a sütiket. Megijedtem, hogy ez egy beugratós kérdés, és gyorsan kiléptem.
– Megtörténhet, hogy efféle megfontolásból marad el a mezőgazdaság fejlesztése is – találgata a Zacsek. – Nyakunkon a klímaváltozás, mi meg aligha teszünk valamit az öntözés terén, a sok behozatal miatt növekednek az élelmiszerárak, arról nem beszélve, hogy a termelőknek egyre többe kerülnek a befektetések. Az elégedetlenkedő pedagógusokhoz hasonlóan a héten a gazdák is utcára vonultak a be nem váltott ígéretek miatt!
– Sőt jelképesen még el is temették a mezőgazdaságot! – így atata. – Lehet, hogy a jövőben többé nem mezőgazdasági, hanem gumigyártó és bányászország leszünk.
– A bányászatról az utóbbi időben mindig a lítium jut eszembe – zsörtölőde az öreglány. – Úgy volt, hogy hétfőn vitáznak róla a parlamentben, de valami oknál fogva ez a szájkarate elmaradt, állítólag majd a következő hétfőn beszélik át a kényes témát a képviselők.
– Megtörténhet, hogy a Vučko is jelen lesz majd ezen a zülésen! – ismerteté a Zacsek.
– A héten Zabadkán járt a zállamfő, megtekintette a megújult vasútállomást – közlé a fater. – November 24-től Belegrádtól Zabadkáig és vissza hasít majd a Sójom.
– Hamarosan pedig beindul a vonatközlekedés Pest felé – örvendeze a Zacsek.
– Csak remélem, hogy a gyorsvonatban a határátlépés gyorsabban fog működni, mint az autópályán – csipkelőde amama.
– Képzelje, zomzéd, a tenger után felugrottunk Budapestre – számola be az öreg. – Autóbusszal! A harminc utast szállító busz a zerb oldalon 15 perc alatt ért át, a magyar oldalon azonban erre öt és fél órára volt szüksége!
– Visszafelé már kocsival jöttünk – egészíté ki a történetet a muter. – Akkor a magyar oldalon két és fél óra kellett a kilépéshez, miközben a zerb oldalon hét percet sem vártunk.
– Szó mi szó – vakará a fejét a Zacsek –, a magyar testvérek általában nem sietik el a dolgot.
– Rendszerint az elektronikus rendszerre kenyik a lassúságot, amit elfogadok, csak azt nem értem, hogy akkor a sok-sok kapu közül miért csak egy-kettő üzemel – spekulála atata.
– Úgy látszik, ez a határosdi nem az erősségük – nyugtázá a Zacsek. – Olvastam azonban, hogy magyar tudósok felfedezték, hogy a kutyák akkor is emlékeznek a számukra ismert tárgyakra, ha két éven át nem látták azokat.
– Ez biztos nagyon izgalmas kutatás volt, és sok messzemenő következtetést lehet levonni belőle – értékelé az öreglány –, engem azonban nem hagy békén, hogy ha már a tudósok minden nyavalyát kitalálnak, miért nem képesek már kiokoskodni azt is, hogy a nyári 40 fokból mindennap 10 fokot eltároljunk az ilyen vacak időre, amilyen most van. Nyáron is és most is jobb lenne mindenkinek!
– Jobban jársz, ha elfogadod a helyzetet – tanácsolá a fater –, mert az időjósok előrejelzése szerint az október olyan lesz, mint a ringlispíl: két-három nap száraz idő, két-három nap esőzés.
Pistike, rántottafaló világutazó
