A jog és a társadalom szimbiózisából ered a szabályszerűség, hogy a társadalmi változások befolyásolják a jog átalakulását, a jog pedig hat a társadalmi viszonyok alakulására. Ennek eredményeképpen a jogalkotás révén olyan, az emberi magatartásra kötelező előírásokat hoznak létre, amelyekkel a jogalkotó konkrét társadalmi szituációkra reagál. Ezt szemlélteti a büntető törvénykönyv kiegészítési és módosítási tervezete is, az egyelőre még csak közvitán lévő dokumentum számos javaslatából tükröződik minden kétséget kizáróan a tavaly május 3-án és 4-én elkövetett tömeggyilkosságokat követően megfogalmazódott társadalmi igény. A vagyon elleni bűncselekmények csoportjába sorolt rablás, kifosztás, valamint kisebb értékű lopás bűncselekmények vonatkozásában szintén az aktuális társadalmi-szociális helyzet motiválhatta a módosítás szerzőit, erre utal ugyanis ezek indoklása. A szerzők a kisebb értékű lopás, az úgynevezett kis értékű lopás tekintetében a jelenlegi 5 ezer dináros határérték 15 ezer dinárra való növelését javasolták, az indoklás értelmében azért, hogy a büntető törvénykönyv ezen szakasza igazodjon az aktuális gazdasági körülményekhez. A kis értékű lopás egyik lényegbeli sajátossága, hogy a hatóság nem jár el hivatalból, a megkárosított magánvádlóként kezdeményezhet az elkövető ellen büntetőeljárást – a korábbi tapasztalat azt mutatta, hogy ezt csak a legkevesebben tették meg, inkább beletörődtek a kárba. Ellopni tehát kisebb értékű ingóságot is tilos, ugyanakkor a büntetőeljárás megindítása és az ügy képviselete a bíróság előtt a megkárosított átlagemberre – vagy ügyvédjére – hárul. Hasonló szellemben, és az előbb említett okból módosítanák a kifosztást és a rablást szabályozó szakaszokat is. A kifosztás esetében a büntetésenyhítést eredményező jelenlegi 5 ezer dináros határértéket 15 ezer dinárra növelnék, míg a rablás esetében most építenék be a törvénykönyvbe büntetésenyhítő körülményként az eltulajdonított dolog értékét – a javaslat szintén 15 ezer dinár. A rablás és a kifosztás esetében a „kisebb érték” nem befolyásolja a hatóság hivatalból való eljárási kötelezettségét. Ez utóbbi két bűncselekmény kapcsán fontos kiemelni, hogy elkövetésük során mindig jelen van az erőszak, a tettlegesség, a fenyegetés és/vagy a fegyverhasználat.
A szerbiai közvéleményben csak kevesen elemezték az említett három bűncselekmény tekintetében javasolt módosítást, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke eddig szinte egyedül maradt véleményével, illetve tiltakozásával – legalábbis ami a parlamenti pártok képviselőit illeti. A november 1-ig tartó közvita első napjaiban dr. Pásztor Bálint felháborodásának adott hangot, rámutatva, hogy többéves küzdelmet követően mintegy tíz évvel ezelőtt sikerült elérnie a pártnak a kis értékű lopások összegének csökkentését 15 ezerről 5 ezer dinárra. Elmondta, az igazságügyi miniszternek már jelezte, beadvánnyal reagál a közvita keretében, és arra kérte, legyen partnere a VMSZ-nek abban, hogy az összeg ne változzon. Minden parlamenti eszközt kihasználnak az emberek tulajdona megvédésének érdekében, zárta írásos reakcióját a VMSZ elnöke.
Mondhatnánk azt, hogy az említett ügy alakulása ugyanúgy sokat elárul majd az SZHP-nek a VMSZ-hez való viszonyulásáról, mint a sorkatonai szolgálat ügye, ám leegyszerűsítve akár azt is kijelenthetjük, hogy a hatalom vonatkozásában ez kizárólag a józan paraszti logika próbatétele lesz. Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy miért kellene a becsületes átlagembert büntetni azért – számára akár egyetlen tyúk vagy két tojás is pótolhatatlan lehet –, hogy az országban mégsem annyira jók a gazdasági és pénzügyi körülmények, mint azt egyébként állítja a hatalom. Ha a tervezett formában fogadják el a büntető törvénykönyv módosítását, vajon azzal a hatalom elismeri, hogy ma a 15 ezer dinár annyit ér, mint tíz évvel ezelőtt az 5 ezer?! Természetesen nem szabad elhallgatni, hogy számos más országban hasonló büntetőjogi szabályozás hatályos. Montenegróban 150 euró a kis értékű lopás határértéke, Horvátországban sincsen a hatóságnak hivatalból való eljárási kötelezettsége kis értékű lopás esetén, hasonlóan Németországhoz, ahol meg sem határozták explicit a törvényben a lopás említett kategóriájának a határértékét – a bírósági gyakorlat 50 euróban határozta meg. A magyar jog is ismer hasonló, összegben maghatározott határértéket, annak hatása viszont más, mint Szerbiában, az országban gyakorlatilag a zéró tolerancia elvét képviselik a lopás tekintetében. Magyarországon az 50 ezer forint vagy annál kisebb értékű dolgot ellopó személyeket szabálysértési eljárásban vonják felelősségre, az ennél nagyobb összegben dolgot eltulajdonítókat pedig büntetőeljárásban.
A közvélemény a bűncselekmények eddig részletezett csoportjánál sokkal mélyrehatóbban foglalkozott egy új bűncselekmény javaslatával, ezt a bűncselekmény elkövetését tanácsoló anyag közzététele elnevezéssel integrálnák a büntető törvénykönyvbe. A közvitán lévő tervezet értelmében ezt a bűncselekményt az követi el, aki információtechnológiai eszközök révén vagy egyéb módon olyan anyagot tesz elérhetővé, amely segítségével bűncselekmény elkövetéséhez adnak tanácsokat. A javasolt büntetés 3 hónaptól 3 évig terjedő elzárás. A médiában elemző jogászok legtöbbje szerint ehhez hasonló bűncselekmény szinte sehol a világban nem létezik. Sokan arra az álláspontra helyezkednek, hogy ezzel például a tüntetések résztvevői válhatnak célponttá, hiszen amennyiben az adott tüntetés során a korábban másokat arra invitáló aktivisták esetleg megszegik a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos szabályokat, az említett szakasz okán büntetőeljárásban büntethetővé válhatnak. A legtöbb jogász a szóban forgó szakasz nem kellőképpen egyértelmű megfogalmazását ugyancsak kifogásolta, rámutatva, amennyiben ez nem változik, hatósági visszaélések előtt nyílhat meg az út. A kényszervallatás bűncselekmény javasolt törlése szintén sokak szerint okot ad az aggodalomra, ugyanakkor már több gyakorló jogász is rámutatott, mivel a törvényben maradna a bántalmazás és kínzás bűncselekménye, a vallomást kierőszakoló hatósági munkatárs továbbra is büntethető lenne.
A törvénymódosítási tervezetben az erőszakos közösülés, a közösülés védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen személlyel és a megrontás bűncselekmények több esetének vonatkozásában is az életfogytiglani szabadságvesztés kiszabásának a lehetőségét javasolják a szerzők (jelenleg ezt a büntetést csak akkor lehet kiszabni, ha a szexuális bűncselekmény áldozata elhunyt vagy gyermek). A családon belüli erőszak alapesetének vonatkozásában a 3 hónaptól 3 évig terjedő elzárást 5 hónaptól 5 évig terjedőre módosítanák, de az említett szakasz többi, a bűncselekmény súlyosabb formáit szabályozó bekezdéseiben is szigorúbb büntetést indítványoznak. A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmények csoportjában ugyancsak több bűncselekmény esetében szigorítana a tervezet – a legsúlyosabb javasolt büntetés 15 évig terjedő börtönbüntetés.
A fegyvereket, és azok gyártását, tartását, forgalmazását szabályozó szakaszok vonatkozásában szintén szigorítások és újdonságok jellemzőek, például indítványt tettek teljesen új bűncselekményekre, ilyen a kiskorú személy kiképzése lőfegyver használatára, a hatástalanított lőfegyver vagy hidegfegyver viselése nyilvános helyen és a fegyver szabályszerűtlen őrzése bűncselekmények. Oktatási intézményben alkalmazott személy elleni támadás és egészségügyi intézményben alkalmazott személy elleni támadás – ezek szintén új bűncselekmények, amelyeket meghatároznának a törvénykönyvben.
A részletezett módosítási javaslatokból tükröződik, hogy leszámítva a vagyon elleni bűncselekményeket, a szerzők a szigorításra helyezték a hangsúlyt, az eddigi nyilatkozatok és indoklások értelmében a társadalom minden szegmensében jelenlevő erőszak megfékezésének érdekében. Ha a gyakorló jogászokat kérdezzük, szinte mindegyikük arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem a szigorú büntetéspolitikával célravezető az erőszak vagy a bűnözés ellen küzdeni.
Egy-egy büntetőeljárás és büntetés már csak reakció egy megtörtént bűncselekményre, a célnak a megelőzésnek kellene lennie, például a többség javát szolgáló erények népszerűsítése révén levezényelt értékrendbeli változás révén. Ugyanez az álláspont az oktatásban dolgozók elleni támadás vonatkozásában is: ha az oktatásban egyébként hatályos belső jogszabályokat alkalmazva a tanárok eljárhatnának a neveletlen, agresszív vagy fenyegető diákkal szemben – például fegyelmi büntetést róhatnának ki –, akkor mire a diák eléri a büntethetőségi korhatárt, feltehetőleg eszébe sem jut agresszíven fellépni az iskolában.
Nyitókép: Pixabay
