HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Milyen pogácsát készít Luca napjára?
Töpörtyűset – 29 százalék
Túrósat – 8 százalék
Tejfölöset – 2 százalék
Sajtosat – 1 százalék
Krumplisat – 13 százalék
Többfélét – 2 százalék
Semmilyent – 45 százalék
December 13-án ünnepeljük Luca napját, melyhez igazán sok hagyomány és hiedelem fűződik. Ebben az évben azonban a 13-a éppen pénteki nap lesz, mely sokak számára nem jó ómen. A péntek 13 egyeseknek balszerencsés nap, és a köztudatban úgy maradt fenn. Mások viszont kifejezetten szerencsésnek tartják. Mennyire szabad hinnünk ezekben a babonákban és hiedelmekben? Az istenhívő embernek semennyire, mint ahogy óvakodnia kell minden mágiától, és minden olyan dologtól, mely Istentől idegen. De mi van akkor a Luca-napi szokásokkal, vetődött fel bennem a kérdés. Ezek nyilván nem babonák, hanem szokásokra, hagyományokra visszavezethető hiedelmek, és generációról generációra öröklődő tradíciók.
Az egyik legismertebb a lucapogácsa, amit a mi családunk is minden évben megsüt. Ezt tanultuk elődeinktől és ezt visszük tovább. Ebben aztán semmi ördöngösség nincs. Készülhet krumplisan, vagy anélkül, élesztővel vagy sütőporral, szódabikarbónával, ezerféle módon. Az én kedvencem a túrós, így nálunk a lucapogácsa tulajdonképpen túrós pogácsa, némelyikébe még pénz is kerül. Az aprópénzt mindig alaposan meg kell mosni és sikálni, így tanultam, hisz hány meg hány kézen keresztülmegy, mire hozzánk eljut. Ehhez tartom is magam. Annak ellenére, hogy már nem vagyok gyerek, még mindig izgalmas és örömteli annak fürkészése, hogy épp ki találja meg a pénzt a pogácsában. Szinte hallom anyu szavait: a fogad marad! Jelezve ezzel, hogy óvatosan együk a pogácsát, nehogy beletörjön a fogunk. Két éve van szerencsém a szerb hagyományokat is tanulgatni, és megdöbbenve láttam, hogy bizony náluk is szokás pénzérmét rejteni ételbe. Igaz, ők karácsonyi süteményükbe, a csesznicába teszik. A rétestészta, dió, méz felhasználásával készült édesség a záró fogás a karácsonyi asztalon, melyben a pénz a család vagyonát jelképezi. Attól, aki megtalálja a pénzérmét, a ház urának kell visszavásárolnia ugyanazt, megőrizvén így házon belül a család vagyonát. Érdekesnek találom, hogy bár sokban különböznek szokásaink, mégis vannak fellehető párhuzamok. A lényeg azonban azonos: megtartani a hagyományainkat, megülni az ünnepeinket, amikor együtt van a család, és hinni. A hit az, ami tovább tud lendíteni egy nehéz helyzeten, meggyőződéssel telít el, hogy bizony van tovább.
Luca napja is tele van szokásokkal és olyan megtartandó hagyományokkal, melyek összehozzák a család apraját és nagyját. Szent Lúcia egy előkelő szicíliai családban nevelkedett.
A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény szóval is kapcsolatba hozták. Ehhez a naphoz megannyi, örökölt és tovább örökítendő dolog tartozik. Itt van mindjárt a Luca-naptár. Nálunk még mindig szokás, és ahogy hallom, sokaknál szintén, hogy 13-ától kezdve karácsonyig megfigyelik az időjárást. Minden nap egy hónap időjárását vetíti előre. Ha december 13-án esik az eső, valószínűleg egész januárra a gyakori esőzés lesz jellemző, és így tovább. Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca székének készítése. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy mindennap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. Ez már kicsit meredekebb szokás, mert nyilván ha napjainkban kisszékkel érkeznénk a misére, igencsak ferde szemmel néznének ránk, de mindenesetre érdekes visszatekinteni őseink tetteire, mert abból mindig le lehet vonni valami tanulságot. A Luca-búza ültetése ma is élő hagyomány. Ekkor áztatják be a búzát, mely karácsonyra szépen kihajt és zöldül, a növény fejlődéséből következtetnek az eljövendő esztendő búzatermésére és a család, valamint a jószágállomány egészségére. A karácsonyi ünnepek elmúltával a kicsírázott búzát a baromfival, szarvasmarhával etették meg, hogy az állatok jövő évi gyarapodását, egészségét biztosítsák vagy a rontástól megóvják. Így volt ez régen, manapság pedig már a piacon lehet venni előre elkészített, különböző formákban árusított búzát. A legnépszerűbb a süni, elképzelésem sincs, hogy miért, talán ennek egyenes a felülete. Mindenesetre a búza ékes dísze az asztalnak vagy a karácsonyfa alatt is szépet mutat.
„A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mind december 13-hoz, Luca napjához. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta, ki lesz a férjük. Luca-napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Szintén Luca-napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára.” (Forrás: wikipedia)
Mindegy, hogy melyik szokást tartjuk meg, a lényeg, hogy legyenek jó szokásaink, hisz tudnunk kell, hogy honnan jöttünk, akkor tudhatjuk csak igazán, hogy hova tartunk.
