Amikor tüntetni kezdtek, ők maguk sem gondolták volna, hogy rekordokat döntenek majd meg. A leghosszabb gyalogutat tették meg ezúttal az egyetemisták, hiszen voltak akik több, mint 200 kilométert sétáltak, hogy eljussanak Belgrádba. Amíg a külföldi médiumok több mint egymilliós tömegről számolnak be, a szerb belügyminisztérium 107 ezer embert számolt meg szombaton. A valóság a kettő között lehet, tény azonban, hogy Belgrád soha nem látott tömeget látott vendégül a hétvégén. Ezt senki sem tagadja, még az államfő is elismerte.
Az újvidéki vasútállomás előtetőjének leomlása miatti felelősségre vonást követelő tüntetés eddig soha nem látott embertömegeket mozgósított meg, ami bátorság és elszántság mellett a legnagyobb logisztikát követelte meg annak mozgatására.
Tudni lehetett, hogy százezrek érkeznek majd a fővárosba, hogy nyomást gyakoroljanak a hatalomra, az állami intézményekre, hogy teljesítsék a hallgatók követeléseit. A hatalom pedig felkészült. Mindenekelőtt egy rendkívül ellentmondásos sátortábor létesült az elnöki palota előtt, olyan egyetemistákkal, akik azt vallották, ők tanulni akarnak, az egyetemek blokádja helyett szeretnének visszatérni a tanulmányaikhoz. Követelték, mondjon le a feloszlatás előtt álló kormány oktatási tárcájának vezetője. A tábor napról napra nőtt, sorakoztak az újonnan vásárolt sátorok, drága melegítőgombák, és gyarapodott azok száma is, akik támogatták ezeket az egyetemistákat. A nagyszabású szombati tüntetés előtt pedig már nem csak a Zoran Đinđić meggyilkolása miatt elítélt Legija egykori különleges egységének tagjai, hanem számos olyan személy is menedéket talált az elnöki palota előtti sátortáborban, akinek jól jött a szállás, a napi egytálétel, esetleg a szendvics. Megnőtt azoknak a fiatal, tettre kész férfiaknak is a száma, akiknek természetes környezete a futball-stadionok lelátója lehet. A táborozók pedig a sátorok többségét nem alvásra használták. Ezt bárki láthatta, aki bátorságot vett (látva az ott-tartózkodó csoport összetételét), hogy átsétáljon a táboron. A belgrádiak úgy mentek a Pionír parkba, mintha egy ideiglenes attrakciót tekintettek volna meg. Legtöbben a kordon mögül fotóztak, videóztak. A tábort ugyanis korlátokkal vették körbe, rendőrök védték a táborozókat. Csütörtökön már két kordont húztak fel a tábor köré, illetve útépítés is elkezdődött az elnöki palota és a köztársasági képviselőház között a Pionír parkban, ahogy a parlament előtti téren is, azzal, hogy a park előtt árkot is ástak. Pénteken már traktorok is megjelentek, lezárva a járdákat, a tanulni vágyó egyetemisták és támogatóik védelmét szögesdróttal is megerősítették, a területet pedig teljes felszerelésben lévő rohamrendőrök vették körbe.
A rendőri erők azonban nem csak itt csoportosultak. Bevetésre készen vártak a környéken, páncélozott autókkal és ki tudja még mivel. Mindent előkészítettek, még a belgrádi Központi Börtön celláit is kiürítették, ha esetleg tömegetek kell előállítani, legyen hely. Egyes médiabeszámolók szerint a katonaság is bevetésre készen állt. Nem is csoda, hogy a sátortábor körül parkoló traktorokat mozgásképtelenné tették egyesek. Legalább azzal ne induljanak a tömeg felé.
Az utolsó pillanatban egyes utasszállító vállalatok lemondták a Belgrád felé vezető járatokat. Bombariadó miatt a vasúti közlekedés is leállt. A repülőtéren is tüntetésbe kezdtek, teljes munkabeszüntetéssel, de végül pénteken a légi közlekedést nem zavarta semmi. Azok az elszántak, akik megtehették, még csütörtökön Belgrádba utaztak, mások pénteken indultak útnak, sokan autóval, és ez az autópályán a fizetőkapuknál meg is látszott. Más utakon ugyanis lezárásokról keltek szárnyra hírek.
A feszültség elérte a tetőfokot, és ezt egyes ellenzéki pártok sem csillapították. A hatalom leváltására buzdították a tömeget. A blokádban levő egyetemi hallgatók pedig éppen a békés megmozdulást hangoztatták. A pirotechnikai eszközök elkerülését. Fő fegyverüknek a zajkeltést választották. Minden erejüket arra összpontosították, hogy a veszélyzónákat a minimálisra csökkentsék. Sikerült is nekik órákra. Éppen a vasútállomás áldozataira emlékeztek csendben, amikor több incidensre is sor került. Egy eddig ismeretlen szerkezetet aktivált valaki, amivel pánikot keltett a tömegben. Még elképzelni is rossz, milyen következményei lehettek volna, ha több helyen aktiválnak ilyen szerkezetet. A tüntetés leállítását azonban az Alkotmánybíróságnál történt dobálózás váltotta ki. A sátortábor irányából kövek, vizespalackok repültek. Az egyetemisták, behúzva a vészféket, véget vetettek a tüntetésnek, tudták, mi történhet, ha a nyugalom dühbe fordul és elindul a tömeg...
Mindennek tükrében, egyesekben felmerülhet a kérdés, mi értelme volt 15-én Belgrádban a 15 áldozatra emlékező tüntetésnek, hiszen nem történt meg a napokkal korábban (a hatalom által) hangoztatott színes forradalom, nem tört ki a polgárháború, és erőszakos hatalomváltásra sem került sor.
Egyes elemzők szerint még nem jött el a változtatások ideje. A fiatalok maratonjának csak egy állomása volt a szombati megmozdulás.
Nyitókép: Beta
