A múlt héten, 79 éves korában elhunyt Vangelis, világhírű görög zeneszerző. Ha egy zenére lehet nemes egyszerűséggel azt mondani, hogy szép, akkor az ő zenéje mindenképpen az. Vangelis olyan volt, mint egy zenevarázsló, lelket adott a ridegnek titulált elektronikus zenének.
Evangelosz Odüsszeasz Papathanassziu néven, 1943. március 29-én született Agriában, de Athénben nevelkedett. Az apja rajongott a zenéért, így volt otthon egy zongorájuk. Vangelis négyévesen már komponálni is próbált, hangokkal kísérletezett, szögeket szórt egy serpenyőbe, és a rádióhullámok rezgései is izgatták a fantáziáját. A szülei nem szabtak gátat zenei kibontakozásának, így elkezdett zenét tanulni, ám abba is hagyta. Gyorsan kiderült róla, hogy nem igazán tud mások irányításával alkotni. Ebből az időszakból később azt elevenítette fel, hogy fejből zenélt, és úgy tett, mintha olvasná a kottát. Azt is mondta, nem bánta meg, hogy az életéből kimaradt a zeneiskola, mert így szabadabban szárnyalhatott a kreativitása, nem lett befolyásolva mindazzal, amit meg kellett volna tanulnia. Ami még ezek után kiderült róla, hogy nem bírja az egyhangúságot, a túl nagy felhajtást és a beskatulyázást sem. Az élete során is változatosságra vágyott, hol Párizsban, hol Londonban alkotott.
Vangelist egyaránt érdekelte a görög népzene, az egyházzene, a jazz, a rock, és az elektronikus hangszerek. Iskolazenekarokban játszott, majd pedig megalapította a The Forminx együttest. Népszerűek lettek, de gyorsan fel is oszlottak. Vangelis stúdiózott és dalokat írt, közben megalapította az Aphrodite's Child progresszív rockegyüttest, amelynek az énekese Demis Roussos volt. Az első dalukkal, a Rain and Tears-szel azonnal befutottak Európában. Ez az együttes se létezett sokáig. Több megszűnt zenekarról hallani, hogy a tagok közti alkotói nézetkülönbség miatt váltak szét útjaik. Az Aphrodite's Childnál is pontosan ez történt. Felkapottak lettek, beindult a gépezet, de a kommerciális vizeken való evezés nem vonzotta Vangelist. Nem slágereket akart, a konceptuális albumok érdekelték. Rég túl volt azon, hogy szórakozásból játsszon, a zene mélyebb rétegei izgatták. Amíg a 666 című duplalemez készült, mindannyian a szólópályájuk felé fordultak és már feloszlottak, mire kiadták az albumot. A kiadó halogatta a megjelentetést, mert nem fűzött hozzá nagy reményeket. Különösen az Infinity zeneszámmal volt baj, amely a negyven percével valóban végtelennek tűnt. Miután Vangelis ötpercesre „húzta”, kiadták. Mérsékelt sikert aratott, de mint a jó bor, idővel megért, és manapság a legjelentősebb albumok közt tartják számon. Érdekesség, hogy Salvador Dalí is sürgette a lemez kiadását, nagyszabású performance-szal „fenyegetőzött”.
Vangelis szerette a festészetet, ő maga is festett és kiállításai voltak, de a korai éveiben főleg a mozgókép érdekelte, természetfilmekhez írt zenét, ami újabb lehetőségeket hozott a számára. Ekkor írta meg az olimpiai futókról szóló Tűzszekerek című film zenéjét, ami Oscar-díjas világsiker lett. Azt mondta, azért vállalta el, mert jó emberekkel dolgozhatott, akik alázatosan kezelték a témát, és az apja előtt is tisztelgett, aki maga is futott. Akkoriban merész vállalkozás volt nagyzenekari mű helyett szintetizátoros filmzenével előállni, de ezután Vangelis előtt megnyílt a sport- és a filmvilág is. Bravúros lett a Szárnyas fejvadász, az Eltűntnek nyilvánítva, A Bounty, a Keserű méz, az 1492 – A Paradicsom meghódítása és a Nagy Sándor, a hódító című filmekhez írt zenéje is. Közben azt se akarta, hogy filmes zeneszerzőnek skatulyázzák be, ezért előadásokhoz, balettekhez is írt zenét, szólólemezeket jelentetett meg, másokkal működött együtt, a neve több mint ötven albumhoz köthető. Egy időben Jon Andersonnal, a Yes énekesével is dolgozott.
A nyilvánosság előtt ritkán beszélt a magánéletéről, az is csak találgatás, hogy kétszer nősült, de nem akart apa lenni, mert úgy érezte, az életvitele miatt nem tudná vállalni az ezzel járó kötelezettségeket. Az interjúktól is ódzkodott, de akik közel álltak hozzá, azt mondták róla, hogy jó humorú, megnyerő ember volt, akivel nagyokat lehetett beszélgetni.
Érdekelte az űrkutatás, az elmúlt években a NASA-val is együttműködött, s mivel maradandót alkotott, ha léteznek ufók, érdemes hallaniuk Vangelis zenéjét.
