Négy évvel ezelőtt, 2018 májusában vettem meg az autómat, két hónappal azután, hogy megszereztem a B kategóriás jogosítványomat. Előre megszabtam egy bizonyos keretösszeget, a pénztárcabarát vételár mellett mindössze néhány dolgot szerettem volna: az új gépjármű ne legyen túl nagy (tudtam, hogy mire és mennyit fogom használni), ne fogyasszon sokat és legyen benne normálisan működő klíma. Nem értek a személygépkocsikhoz, így természetesen mielőtt megtörtént az adásvétel, kikértem családunk férfitagjainak a véleményét is. Tisztában voltam azzal, hogy milyen fába vágom a fejszémet: az új autó új kiadásokat is von majd maga után.
Mennyit költenek az autótulajdonosok évente a kocsijukra? Ide tartoznak ugyebár az előre tervezhető (olajcsere, szűrők cseréje, klíma tisztítása) és az előre nem tervezhető szervizelési, javítási kiadások, aztán ott van még a regisztráció, a biztosítással kapcsolatos kiadások, továbbá a téli és a nyári gumik cseréjével kapcsolatos kiadások. És végül, de nem utolsósorban az üzemanyagköltségek.
Soha nem készítettem még statisztikát arra vonatkozóan, hogy jómagam évente mennyit költök a kocsimra. Úgy vagyok vele, hogy amiről nem tudok, az nem is fáj. Ha elromlik, úgyis megjavíttatom, az előre tervezett kiadásokkal megpróbálok előre számolni, üzemanyag nélkül pedig hajtani úgysem tudom.
Miután a szerb kormány befagyasztotta az üzemanyagok árát, péntekenként közlik a benzin és a dízel legmagasabb megengedett kiskereskedelmi értékét. A benzin literenkénti ára továbbra is 198 dinárba, míg a dízel literenkénti ára 209 dinárba kerül a szerbiai töltőállomásokon. Hiába tűnik nagyon drágának a két említett összeg, és hiába növekszik gyors ütemben az üzemanyagár, még mindig nem értük el azt a lélektani határt, amelyen túl már többen választanánk a tömegközlekedést. Egyre több benzin fogy, teljesen függetlenül az árak változásától, és a forgalomban lévő autók száma is egyre nő, hiába ugrott meg látványosan az új autók ára. Az autópiac megállíthatatlan. A vevőket az sem akadályozza meg, hogy egy (új) személygépkocsi most jóval drágább, mint mondjuk két-három évvel ezelőtt.
Soha nem látott szintre emelkedtek az üzemanyagárak. Mindez történelmi rekordot jelent, már a néhány évvel ezelőtti, eddig túlszárnyalhatatlanul magasnak tűnő árakon is túl van. Ami még akkor is látványos, ha hozzátesszük, hogy az elmúlt években nőttek annyival a bérek, hogy a mostaninál csak egy picit alacsonyabb árak akkor sokkal jobban fájtak. Ha valakit nagyon zavar az, hogy sokat kell fizetnie a benzinért, logikus megoldás ritkábban ülni autóba, csakhogy az autósok elsöprő többsége legfeljebb dühöng, de egy ilyen magas üzemanyagárat is kifizet, nem gondolkozik el azon, hogy más közlekedési formára váltson. Ezt a megállapítást már akkor is levonhatja bárki, ha megnézi, hogy egy átlagos hétköznapi reggel, amikor éppen munkába megy, mi történik az utakon, főleg a nagyobb városokban. Ugyan vannak olyan helységek, ahol a tömegközlekedés nem annyira gyors és sűrű, hogy jó alternatívát jelentsen az autózással szemben.
Jól emlékszem, két évvel ezelőtt, 2020 nyarán 121 dinár volt a benzin literenkénti ára. A járványügyi helyzet, a különféle korlátozások és lezárások miatt az emberek akkor kevesebb üzemanyagot vásároltak, hiszen nem lehetett annyi helyre menni, és sokan otthonról dolgoztak. Aztán tavaly a nyár elején, illetve az idén tavasszal jött a lezárások utáni nyitás, és növekedésnek indult a forgalom is. Az orosz–ukrán háború hatására tovább emelkedtek az üzemanyagárak, amire Európa-szerte reagálnak a kormányok, hiszen ez az áremelkedés világszerte egyre komolyabb problémát jelent.
Bár jó ötletnek tűnhet, mégis észszerűtlen nagyobb mennyiséget raktározni az üzemanyagból. Az üzemanyag szavatossági ideje lejár, illetve veszélyes anyagnak minősülnek.
A hazai sofőrök többsége valószínűleg péntekenként türelmetlenül várja a 15 órát, és titokban abban reménykedik, hogy az illetékes minisztérium közleménye alapján néhány dinárral olcsóbb lesz az üzemanyag. Azonban sajnos biztos: az elkövetkező időszakban a plusz egy családtag „etetése” korántsem lesz pénztárcabarát.
