A népesedés napjainkban egyre égetőbb problémákkal szembesíti a világ országait. Az emberiség létszáma a történelem folyamán lassú, de ütemes növekedést mutatott. Az időszámításunk kezdetén közel 200 millió ember élt a Földön, ez a szám 2000-re 6,5 milliárdra növekedett, ma megközelíti a 8 milliárdot, az ENSZ előrejelzései szerint pedig 2057-re bolygónk népessége eléri a 10 milliárdot. A demográfiai számok rohamos növekedésére valójában az utóbbi kétszáz évben került sor, ami elsősorban a technológia és ezzel párhuzamosan az egészségügy fejlődésének köszönhető. Mindezek a tényezők a halálozási arány, különösen a gyermekhalandóság mértékének jelentős csökkenéséhez vezettek. Ezer élveszülésre számítva az 1900-as években a gyermekhalandósági arány száz esetről 1997-re tíz alá csökkent. A technikai fejlődésnek köszönhetően az elkövetkező években ez az arány csak tovább zsugorodott. Az afrikai kontinens fejlődő és legkevésbé fejlett államaiban nagy léptékű népességnövekedés tapasztalható, ugyanakkor élelmiszerhiánnyal, a szegénységgel, az oktatás hiányával és az alapvető egészségügyi és szociális ellátások biztosításával küzdenek. Az Afrikában jelentkező élelmiszerhiány, a munkanélküliség, a háborúk, a szegénység az embereket elvándorlásra készteti a fejlett országok irányába, elsősorban Európa felé. Az öreg kontinensen ezzel szemben pont fordított tendencia tapasztalható, ugyanis alacsony termékenységgel, a társadalom gyorsuló öregedésével, az ellátórendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos gondokkal küzdenek, amelyek megváltoztatására egyre nagyobb gondot fordítanak az országok vezetői. Egyes vélemények szerint az afrikai bevándorlók megoldhatják Európában a folyamatos népességfogyás okozta égető problémákat, azonban az eltérő kultúra, a szakképesítés hiánya újabbnál újabb gondokat generálnak, amelyekre még mindig nem áll rendelkezésre tartós válasz, de ez már egy másik történet.
Számos európai országhoz hasonlóan Szerbia is súlyos népesedési problémákkal küzd. Évtizedek óta folyamatos a népesség létszámcsökkenése és a legutóbbi népszámlálás során jegyzett hétmillió feletti szám a tavalyi évben a becsült felmérések alapján 6.834.326 főre csökkent. A becsléseket a természetes szaporulat és a lakosság belső migrációja alapján határozták meg. A tavalyi évben a Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint folytatódott a lakosság létszámcsökkenése, vagyis a természetes szaporulat továbbra is negatív és -9,4 százalékot tesz ki. A 65 évnél idősebb személyek aránya 21,3 százalék, míg a 15 évnél fiatalabbaké 14,3 százalék. Ezekből az adatokból is világosan kitűnik, hogy a lakosságfogyás aggasztó mértéke mellett a népesség elöregedése is egyre nagyobb méreteket ölt. A jobb és élhetőbb életkörülmények reményében történő kivándorlás, a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése és még sok más tényező is csak tovább ront az amúgy is aggasztó helyzeten. Ezen negatív tendenciák megakadályozására a kormány által a tavalyi év végén beharangozott nagyszabású népességnövekedést serkentő intézkedéseket jelentettek be. Ezen különféle anyagi és más jellegű támogatások tartós fennmaradásával is csak legkorábban egy-két évtizeden belül számíthatnánk pozitív eredményekre. A jelek szerint azonban erre vajmi kevés esély mutatkozik. A nyugati országok, köztük Németország is rendkívüli munkaerőhiánnyal küzd, amely problémát szemmel láthatólag nem tudja megoldani az afrikai, valamint a közel- és távol-keleti bevándorlók szakképesítetlen tömegeivel. Az égető problémát Törökországból és a nyugat-balkáni országokból érkező vendégmunkásokkal igyekeznek pótolni, méghozzá gyorsított eljárással segítve az országban való letelepedésüket. A Die Zeit német hetilap számításai szerint az idei első negyedévben 1,74 millió munkahely üresedett meg, ez az arány pedig 2030-ra a 3 milliót is meghaladhatja. A munkahelyek szerbiai és más nyugat-balkáni országok szakembereivel való feltöltése a lap szerint nem oldaná meg ezt a problémát, ugyanakkor a balkáni országok is „kiürülnének” és a régió demográfiai összeomlás szélére sodródna.
