Az utóbbi időben egyre többször hallhatunk a népszámlálásról, ugyanis Szerbiában is lázasan folyik a készülődés a jó esetben tízévenként megismétlődő eseményre. A népszámlálás az egész ország területét érintő egységes módszertani alapokon nyugvó és minden lakosra kiterjedő adatgyűjtés, amelynek felhasználása rendkívül szerteágazó. Az adatgyűjtés során megismerhetjük egyebek mellett az ország létszámát és a lakosok életkörülményeit. A népszámlálások által pontos képet alkothatunk magunkról. Az adatszolgáltató állampolgárok válaszaikkal elsősorban a lakóhelyük, a szűkebb környezetük fejlesztését könnyítik meg, de hozzájárulnak ahhoz is, hogy az adott országról nyert kép minél teljesebb legyen. A népesség számából és más különféle adatoknak köszönhetően megalapozottan lehet gazdasági, egészségügyi, oktatási, szociális és kulturális területeken is fejlesztéseket tervezni és megvalósítani. Mostanság már egyre égetőbb szükség mutatkozik az ország népességére vonatkozó adatok begyűjtésére és alapos feldolgozására, hogy a fentiekben közölt nem elhanyagolható tényezők tekintetében is megfelelő lépéseket lehessen tenni.
A népszámlálást a koronavírus-járvány okozta helyzet miatt nem lehetett elvégezni a tavalyi évben, valamint idén az először áprilisban tervezett összeírást a választások miatt végül októberre halasztották. Így a népszámlálás október 1-je és 31-e között tizenegy év után először kerül megszervezésre. Az előkészületek egyik fontos lépését a számlálóbiztosok toborzása jelenti, amely feladatkörre való jelentkezés múlt hét végén járt le. Az elvégzendő munkáért járó fizetés változó, de átlagosan 60 ezer dinárt tesz ki, ennek tudatában pedig mintegy negyvenezer polgár jelentkezett, amely szám a szűréseket követően tizenötezerre fog zsugorodni. Az összeírás legfontosabb újításaként a folyamat elektronikus úton zajlik majd. A számlálóbiztosok papírlapok tömkelege helyett mindössze egy laptoppal fognak bekopogtatni a lakások ajtaján és a kért adatokat (nem, életkor, születési hely, állampolgárság stb.) egy erre az alkalomra kifejlesztett alkalmazásba fogják bevinni. Ennek köszönhetően a számlálóbiztosok rövid ideig tartózkodnak az otthonainkban, viszont az adatok feldolgozása is sokkal gyorsabb lesz, így előbb lesznek ismertek a hivatalos eredmények is. Az előzetes eredményeket idén november 30-án teszik majd közzé, az összeírás végső adatait pedig jövő év áprilisától kezdik nyilvánosságra hozni és 2024 júniusában fogják befejezni. A legutóbbi népszámláláshoz képest újításnak számít még a külföldön dolgozott polgároknak szegezett kérdés. Ez alkalommal arra is felelniük kell az érintetteknek, hogy mikor hagyták el és mikor tértek vissza az országba. Ezen kérdés által azt szeretnék kideríteni, hogy Szerbia polgárai mely országokba költöznek el a leginkább, és melyik időszakban tartózkodtak ott.
Mondhatni, lélegzetvisszafojtva és kissé félve várjuk a népesség-összeírás végeredményeit, hiszen megtudjuk, hogy többek között a Szerbiában élő magyarság számaránya milyen mértékben változott az elmúlt tizenegy év során. A negatív természetes szaporulat és az elvándorlás ebben az időszakban rendkívüli méreteket öltött az egész országban. A szakemberek számításai szerint Szerbiában napi szinten 170 kisbaba születik és 374 lakos hal meg, a koronavírus miatti magas halálozási arány végett pedig az utóbbi két évben évi szinten 37 ezerről 55 ezerre növekedett a negatív természetes szaporulat aránya. Ez a negatív tendencia mindenképpen maréknyi közösségünket is érzékenyen érinti. Az Identitás Kisebbségkutató Műhely két évvel ezelőtt felmérést készített a szerbiai magyarság demográfiai helyzetéről a legutóbbi, 2011-es népszámlálás eredményeinek tükrében, amikor is 251 136 magyar nemzetiségű személyt jegyeztek fel. Tizenegy évvel ezelőtt még 2092 magyar nemzetiségű gyermek születését regisztrálták, viszont nyolc esztendővel később már csak 1601 volt a számuk. Ezzel szemben 2011-ben 4793 elhunyt magyar nemzetiségű személyt jegyeztek, nyolc évvel később pedig 4237-et. Ez mintegy 12 százalékos csökkenés, a halálozási arány pedig 19 ezrelék körül mozog. Ezen adatok fényében kijelenthető, hogy a természetes fogyatkozás miatt a vajdasági magyarság létszáma évente 2600–2700 fővel csökken, vagyis a fogyatkozás mértéke meghaladja a 24 ezer főt, de az elvándorlás és az asszimiláció nagy aránya miatt ez a szám jóval magasabb is lehet.
