Tisztelt Atya!
Olvasva a Szentírást, gyakran kérdések merülnek fel bennem. A Jn 8,32 írja: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket”. Hogyan értsem ezt? Mit takar itt az igazság szó? Mit kell megismernünk? Válaszát megköszönöm: Béla
Tisztelt Béla!
Az igazság a valóságot jelenti, azt, ami igazán van, aminek léte van, békéje és öröme. Ennek ellentéte a valótlanság, a hamisítás, a hazugság, az, ami igazából nincs, aminek nincs léte, nincs békéje, nincs öröme.
Jézus az igazság, a valóság, az, aki igazán van, aki mindig van, akinek örök léte van. Jézusnak ezt az isteni létét, mint nevét, mint alapvető tulajdonságát Ő maga mondja ki az égő csipkebokorból Mózesnek: „Én vagyok az, ’Aki vagyok’, az ’Aki van’ (héberül Jahve)” (Kiv 3,14) Ugyanezt Jézus többször is kijelenti a zsidóknak: „Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok.” (Jn8,28) „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” (Jn 8,58) „Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok.” (Jn 13,19)
Vele ellentétben nekünk, embereknek nincs igazi létünk, hanem teremtett és mulandó létünk van. Az örökkévalósághoz képest ez egy pillanatnyi lét, ezért nem igazi lét. Ezenkívül sohasem teljes lét, mindig hiányzik valami, ezért békétlen és örömtelen lét, és emiatt sem igazi lét.
Jézussal és velünk, emberekkel teljes ellentétben az ördögnek, a sátánnak nincs semmilyen léte, nincs semmije, ezért ő bármit mond vagy bármit kínál, az maga a hazugság, a valótlanság, a semmi, a kifosztás, a halál.
Mi, emberek a létünket, és mindent, ami a létünket betölti, Jézustól kaptuk és kapjuk. Amikor a halálban az ördög, aki „gyilkos kezdet óta, akiben nincs igazság, aki hazug, és a hazugság apja” (vö. Jn 8,44), elrabolja a létünket és mindent, ami a létünket betölti. Akkor Jézus kiragad minket a kezéből, új életre támaszt, bevisz az Ő örök létébe, és egészen betölt minket az Ő békéjével és örömével. Amikor békében és örömben vagyunk, akkor vagyunk igazán, akkor élünk valójában.
Ezt az igazságot kell megismernünk. Illetve meg kell ismernünk Jézust, aki „az út, az igazság és az élet, aki által az Atyához jutunk” (vö. Jn 14,6), Isten örök létébe és boldogságába. Azért kell megismernünk Jézust, hogy megszabaduljunk „a hazugság apjától, a gyilkostól” és hogy „ne lássunk halált sohasem.” (Jn 8,51)
Nézzük meg részletesebben ezeket az igazságokat. Jézus a következőket mondta, amikor a Jn 8,32-es kijelentést tette: „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”
„Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket. Mindaz, aki bűnt cselekszik, az rabszolga. Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek (szabadok a bűntől és a haláltól). Aki tanításomat megtartja, nem lát halált sohasem.” (8,31.32.34.36.51.)
Itt most beszélhetek arról, hogyan értsük, hogy „az igazság szabaddá tesz benneteket.” Jézus igazsága, azaz igazi valósága, örök léte szabaddá tesz minket a bűntől és a halálfélelemtől.
A bűn az, hogy mi, emberek nem fogadtuk be Jézust, az isteni Létet, az örök Életet, aki a világba jött. Ő „kezdet óta Isten volt („Aki Van”), minden Őáltala lett, a világ Őáltala lett, az emberek Őáltala lettek. Eljött, hogy örök létet adjon a halandó és mulandó embereknek, de az emberek nem fogadták be”. (vö. Jn 1, 1-5, 9-11) Azért nem fogadták be, mert nem akarták megismerni az igazságot, és ez a bűnük. Az utolsó vacsorán mondta ki Jézus: „Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna nekik, nem volna vétkük, de most nincs mentségük a bűneikre.” (Jn 15,22)
Nekünk, embereknek az a bűnünk, hogy nem hiszünk Jézus igazságának, hanem hiszünk az ördög hazugságának. Nem hiszünk Jézus igaz beszédének, többek között annak a szavának, hogy „Aki hisz bennem, annak örök élete van.” (Jn 6,47) Ugyanakkor hiszünk az ördög hazugságának, aki állandóan azt mondogatja az emberiségnek, hogy „Ne higgyetek Istennek, aki azt mondta, hogy ha nem hallgattok rá, akkor meg fogtok halni. Semmi esetre sem fogtok meghalni. Inkább olyanok lesztek, mint az Isten.” (vö. Ter 2,1-5)
Mi, emberek állandóan hazudunk magunknak. Azt hazudjuk, hogy az életünket és a létünket nem Istentől kaptuk és kapjuk, hanem úgy magától lett a világ, és mi – szüleinknek köszönhetően – valahogy beleszülettünk ebbe a világba, és itt Istentől függetlenül élünk, és ami éltet minket, ami létünket betölti, azt nem Isten, hanem mi adjuk meg magunknak. Ezért az az ördögi hazugság ámít minket, hogy nem halunk meg, „semmi esetre nem fogunk meghalni.” Ennek a hazugságnak a szolgái, rabjai vagyunk, ettől kell Jézus igazságának megszabadítania minket.
Közben mindennap látjuk és halljuk, hogy az emberek sorra halnak meg, és ez halálfélelemmel tölt el minket. A Biblia azt mondja, hogy „egész életünkön át a halál félelme rabszolgaságban tart minket”. (vö. Zsid 2,15) „Jézus mindenkiért megízlelte a halált, hogy a halála által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma van, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tart.” (vö. Zsid 2,9.14-15)
Mindenfajta félelem valójában halálfélelem: félünk attól, hogy elveszítjük egészségünket, javainkat, hozzátartozóinkat, jó hírnevünket, kényelmünket... Minden félelem feszültséget, szorongást, haragot, rémüldözést, gyűlöletet teremt bennünk, ez pedig rombolja, gyilkolja a szervezetünket, a kapcsolatainkat, a világunkat, a létünket. Ezektől a halált okozó állandó félelmektől nem tudunk szabadulni, ezeknek a rabszolgái vagyunk egész életünkön át.
Csak Jézus szabadíthat meg minket. Pontosan erről beszél ezekben az igékben: „Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, az rabszolga. De a rabszolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,34-35) Ezért a szabadításért jött a világunkba: „Azért jöttem, hogy az embereknek életük legyen, és bőségben legyenek.” (Jn 10,10)
Szükségünk van „megismerni az igazságot”, megismerni Jézust, az igazságot, megismerni, hogy az igazság, a valóság, a lét, az élet, az örök élet Jézusban van. Ez az igazság megszabadít minket a bűntől, attól a hazugságtól, hogy Istentől függetlenül létezünk és élhetünk, és ez az igazság megszabadít minket a halálfélelemtől, mindenfajta félelemtől, feszültségtől, szorongástól; megszabadít minket „a hazugság apjától, az ördögtől, akinek halált osztó hatalma van” , aki, mint „tolvaj, azért jön, hogy lopjon, öljön, pusztítson”. (Jn 10,10)
Az igazság az, hogy Jézus „azért szállt le a mennyből, hogy élő kenyeret adhasson a halandó és mulandó embereknek, amitől nem halnak meg. Ő azt akarja, hogy ne haljon meg az ember, azt akarja, hogy örök élete legyen. Aki hisz Benne, aki hisz az Ő igazságában, aki befogadja Őt, az nem hal meg, annak örök élete van. Aki megismeri ezt az igazságot, az nem fél, nem szorong, nem rémüldözik, hanem békében és örömben van: bemegy „Isten országába, ami béke és öröm a Szentlélekben.” (Róm 14,17)
Ha tehát megismerjük ezt az igazságot, akkor ez megszabadít minket a bűntől (az istennélküliségtől) és a halálfélelemtől. Így mondja Jézus:
„Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Aki hisz bennem, és hozzám jön, azt én feltámasztom az utolsó napon. Nem hagyom, hogy a halálban elvesszen, eltűnjön az élők földjéről, hanem feltámasztom a halálból. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Élő kenyérként szállottam alá, hogy ne haljon meg az ember. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. Pontosan ezt akarom, hogy ne haljon meg, ezt, hogy örökké éljen.” (vö. Jn 6,32-58)
Tisztelt Béla! Köszönöm, hogy kérdésével lehetőséget adott nekem, hogy megismertessem az igazságot, és hogy ez az igazság megszabadítsa sok olvasónkat az istennélküliség bűnétől, a hazugságtól, a halálfélelemtől, és képes legyen igazi életet élni, békés és örömteli életet. Üdvözlettel: László atya
