Védőoltás, vakcina, immunizáció.
Mielőtt még valaki azt gondolná, hogy a koronavírussal kapcsolatos legújabb híreket olvasom, el kell árulnom, hogy ez nem így van, a fenti szavakat a nyelvészkedő kedvében lévő atata ismételgette magában egyfolytában egész héten, ugyanis azt szerette volna eldönteni, hogy melyik is legyen az év szava.
Védőoltás? Vakcina? Immunizáció?
Valaki jogosan felvethetné, egyáltalán miért kell az embernek ilyen badarságokon törnie a fejét, pláne amikor annyi minden más is akad, amin töprenghet és aggódhat: mennyire veszélyes ez a fránya koronavírus omikronnak becézett legújabb zupervariánsa; lesz-e a télen elegendő áram és gáz, a zilletékesek ugyanis annyiszor megismételték már, hogy energiatéren minden a legnagyobb renden, hogy a dolog kezd gyanússá válni; aztán nyakunkon a vásárlási láz, az újévi fogadalmak megfogalmazása és a szembesülés a zünnepekkel járó depresszióval; arról nem is beszélve, hogy úgy mennek fölfelé az árak, mintha ustorral hajtanák őket!
Minden úgy kezdődött, hogy az egyik reggel, amikor ébredés után kinézett az ablakon, az öregnek tátva maradt a szája: az évek óta a ház előtt délcegen magasodó fa végignyúlt az úttesten. Karácsony után ugyanis annyi ónos eső esett felénk, hogy az ágaikra fagyott jég súlyától városszerte maguktól dőltek ki a fák. Ijesztő jelenség! A fater csak annyit közölt a még heverésző muterral, hogy Vészhelyzet van, Tematild!, összekapta magát, és baltával, fűrésszel, metszőollóval felszerelkezve az utcára vonult felszabadítani az utat. A még félálomban lévő amamának csak annyit sikerült kiböknie: Légy körültekintő, Tegyula!
Az öreglánynak sejtelme sem volt arról, hogy atatát majd teljesen megbabonázza a körültekintő szó. Pedig pontosan ezt tette! Miközben folyamatosan körbe-körbe tekintgetve körültekintően felaprította a kidőlt fát, a fater elmélkedni kezdett egyes szavak és kifejezések jelentésén és eredetén, ami napokig eltartott, és sajnos, én sem úsztam meg az agymenést.
– Olvastam, Tepisti – okítá az öreg –, hogy nektek, rakoncátlan kölköknek már a szavakat is nehéz kiírnotok, és mindent rövidítetek. Igaz ez?! Zakértők szerint ez a rossz szokás a háromévesek szintjére zülleszt benneteket! Pedig sokkal szebb a papír zsebkendő, mint a pézsé, az uborkasaláta, mint az ubisali, a szendvics, mint a szenya, vagy az üdítő, mint az üccsi!
Nem akartam kiábrándítani, hogy az általa említett démodé rövidítéseknél már sokkal menőbbek is vannak, mint például az üzenet helyett az üzi, a program helyett a progi vagy a találkozó helyett a tali, inkább ráhagytam.
Nyelvészkedő spekulálása során atata számos kérdést érintett, többek között a bizonytalan jelentésű szavakon is elelmélkedett. Ilyen például a pár szó, amelyről sose tudni pontosan, hogy egy-egy esetben mennyit is tesz ki. Hogy én is kellőképpen megértsem, képletesen is felvázolta a problémát.
– Ismered azt a szituációt, Tepisti – magyaráza a fater –, amikor éppen indulnánk valahova, és édesanyád azt mondja: „pár perc múlva elkészülök”. Az említett helyzetben megforduló „pár” számbelileg mindig több, mint az anyád által közölt „sütök pár palacsintát” mondatban szereplő „pár”! Érzed a különbséget?
Így jutott el az öreg a Nagy Kérdéshez.
– Szerinted, Tematild, melyik legyen az év szava? – firtatá izgatottan atata. – A védőoltás, a vakcina, vagy az immunizáció?
– Nekem tökmindegy, Tegyula – válaszola viszolyogva a muter –, mindháromtól kiráz a hideg! Különben meg most olvastam Nostradamus jóslatait 2022-re, és totál ledöbbentettek!
– Mit jósol a jövő évre a nagy jövendőmondó? – kíváncsiskoda a fater.
– Fegyveres összetűzések miatt újabb népvándorlás veszi kezdetét, növekszik az élelmiszer ára, s ezzel együtt az éhezés, irányíthatatlanná válik az infláció, atombomba robban, ami szökőárakat és földrengéseket vált ki, meteorbecsapódás és aszteroidazápor várható, a számítógépek és a robotok fellázadnak az ember ellen, a mesterséges intelligencia hatalomra tör – sorolá lélegzetvisszafojtva a próféciákat amama.
– Hallod-e, Tematild – jegyzé meg az öreg –, ez még egy sci-fi filmben is sok lenne!
– A híres jós szemszögéből a mi korunk már bizony tudományos fantasztikum – mondá az éppen betoppanó Zacsek. – A kedves nejem is talált magának egy posztapokaliptikus jellegű megszállottságot. Olvasta a zinterneten, hogy Ausztráliában kihalófélben lévő madarak énekét hanghordozóra rögzítették, és most azt hallgatja. Per pillanatban állítólag ez az album vezeti a honi toplistát! Ha bejönnek hozzánk és madárcsicsergést hallanak, nem kell megijedni, nem költöztünk még erdőbe, csak nálunk a YouTube-ról nóták helyett madárének szól.
– Amerre halad a világ, az utánunk jövők majd csak képeken láthatnak és felvételről hallhatnak sok-sok állatfajt – sóhajta a muter.
– Ahogy említette őt, zomzéd – vakará meg a fejét atata –, most jut eszembe, hogy az éjjel a kedves feleségével álmodtam.
– Na és mit mondott álmában az asszony? – kérdé a Zacsek.
– Semmit – felele a fater. – Meg sem mukkant.
– Akkor az nem az én feleségem volt – szögezé le a Zacsek.
– Kivel álmodtál igazából, Tegyula?! – hörtyene fel az öreglány. – Ismeretlen nőszemélyek látogatnak meg álmaidban?!
– Honnan tudnám, Tematild?! – mentegetőze atata. – Az utóbbi időben egyébként is igen fura álmaim vannak. Lehet, hogy ez is a Covid utóhatása. Akárcsak az, hogy folyamatosan fáradtnak érzem magam.
– A krónikus fáradtságérzet attól lehet – magyaráza amama –, hogy nem alszol eleget; több negatív dolgot teszel szóvá, mint pozitívat; sok cukrot fogyasztasz; ritkán szórakozunk, lám, a járványhelyzet ellenére a válságstáb engedélyezte a zilveszterezéseket, mi mégsem megyünk sehová; folyton csak dolgozunk, a sok munka pedig tudvalevő, hogy szétcseszi a szervezetet; nem utolsósorban pedig mindig ugyanazokkal a zemberekkel társalogsz.
– Vagyis veletek – pontosítá az öreg. – Biztos lefárasztotok!
– Lehet, hogy éppen ennek a jelenségnek az elkerülésére találták ki Japánban a bérelt barát fogalmát – vakará meg a fejét a Zacsek. – Az emberek magányosak, ezért kibérelnek egy alkalmas személyt, akivel társaloghatnak, beszélgethetnek, közösen étkezhetnek, moziba mehetnek, kertészkedhetnek…
– És amikor lejárt a bérleti idő, visszaviszik az adott helyre, mint a kikölcsönzött biciklit, vagy a bérelt barát egyedül is haza tud menni? – veté fel a költői kérdést a muter.
– És azt hallottátok, hogy január elsejétől a munkahelyi kiégés is diagnózis lehet?! – kanyaroda vissza az előző témához a fater. – Mivel az Egészségügyi Világszervezet a munkahelyi stresszt a betegségek közé sorolta, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy újévtől az orvos ezen okból is kiírhat betegzabadságra.
– Lehet, hogy akkor majd jövőre több időt töltök itthon – gondola bele az öreglány –, mert, ha a stressz égetné a kalóriákat, én már rég zupermodell lennék!
– Nyilván a munkahelyi stressz számlájára írható az is, hogy a Facebook tanúsága szerint az egyik városközpontban jó előre kitették a 2202-es díszkivilágítást – kuncoga a Zacsek.
– A szellemeskedő munkások biztos visszafelé olvasták a 2022-t! – vakará meg a fejét atata. – Esetleg így akarták kicselezni az elrettentő Nostradamus-próféciákat! Vagy csak egyszerűen stresszoldásként iszogatással kezdték a munkanapot!
Pistike, minden kedves Olvasónak madárcsicsergéssel teli, stresszmentes, boldog új esztendőt kívánó agymenő
