Szeretek kávézni. Egy forró feketével indulnak a reggeleim, el sem tudom képzelni másként. A délelőtti megerősítés és a délutáni élénkítés is jólesik, időnként még este is elfogadom baráti társaságban a kávét. Tej, tejhab időnként kerül bele, cukor csak nagyon ritkán. Szinte érzem, ahogyan már az első korty javítja a hangulatom, megszünteti az álmosságom, stimulálja, gyorsítja a gondolkodásomat. Egy csésze kávé elfogyasztása után, a koffein szétáramlását követően, jobban érzem magam. Szeretem az intenzív, kesernyés ízt, az illatot és a látványt is, az egész szertartást, ami a kávéfőzést és -fogyasztást jelenti.
Emlékszem, középiskolás koromban, amikor faluról városba költöztem, egy kis kávét is csomagoltak szüleim, hiszen ők sem tudták elképzelni, hogy másként indulhat a nap, édesapám főzte a hajnali órákban, munka előtt, gyorsforralóban, bögréből itták meg néhány perc alatt a napindítót, anyuhoz pedig szinte hetente jöttek a barátnők egy délelőtti csevegésre, aminek elengedhetetlen kelléke volt a török kávé, persze ezt már csinos kávéscsészékből fogyasztották, és ekkor egy órácskára nőtt a kávézási idő. Én mindezt csak megfigyeltem, időnként megfőztem a kávét, és jólesett, ha dicsérték az italt, de nem kívántam meg, így a tanév végén hazaköltözéskor a csomag kávé kibontatlanul került haza. (Ez életem során csak még egyszer történt meg velem, amikor új munkahelyemen a kedves titkárnő napi kávéi munkaidő végén is ott sorakoztak az asztalomon kihűlve, és nem tudtam, mi lehet az oka, de tapasztalt barátnőim figyelmeztettek: babát várok. És igazuk lett.)
No, visszatérve a kávézással való barátkozásomhoz: egyetemista koromban szoktam rá, lettem függővé. Öten-hatan laktunk egy nagy lakásban évekig. Reggel rohanva, előadások után nyugodtabban, éjszaka pedig a hatékonyabb tanuláshoz ittuk, főztük számolatlanul, ki rövidebben, ki hosszabban, stílusos bögrékből, és azóta a mindennapok része a kávészertartás. Hosszú-hosszú évekig ez a dzsezvában főtt török kávét jelentette. De talán még nagyobb rajongója lettem az élénkítő italnak, mióta a konyhámban egy presszófőzőgép is segíti a kávé-élményt. Az eszpresszógépek nagy nyomással préselik át a vizet a kávén annak érdekében, hogy minden íz- és illatanyag átkerüljön az elkészült italba. A folyamat mindössze 25–30 másodpercig tart, ezért is kapta a nevét az olasz espresso, vagyis gyors szóból – olvasom a leírásban.
Szegeden egy könyvesboltban van az egyik kedvenc kávézóm, ahol több mint ötvenféle kávékülönlegességet szolgálnak fel kellő szakértelemmel a világ különböző kávétermő vidékeiről. Az arab, francia, olasz, japán, latin, amerikai kávékonyhák gazdag, különleges menüit ismertető kiadvány újság is egyben, és tele van információkkal a kávévilágból. S ahogyan többet tudok meg az ültetvényekről, a pörkölésről, a kávégépekről, a barista feladatáról, egyre nagyobb élvezettel fogyasztom az italt. Izgalmas a téma: benne van a szegénység és a gazdagság, a politika, gazdaság, kávéházi világ, enteriőr, esztétika, pszichológia.
A kávéivás egészen más élmény magányosan, kettesben, vagy éppen baráti, rokoni társaságban, a munkahelyen, egy kis kávézóban, vagy éppen egy tengerparti teraszon hosszan üldögélve, idegen országban városnézés közben pár percnyi megállóként.
Vannak még kávés és kávézós élmények bőven: Isztambulban például nem ittam jó török kávét, szemlélőként úgy tűnt, a törökök szinte csak teát fogyasztanak tulipán alakú üvegpohárból, jó erősre főzve. De azért egy kézzel készített és díszített réz dzsezva nélkül nem tértem haza.
A kultikus kávés kellékeket is hosszan lehetne felsorolni: hány csésze, kávédaráló, dzsezva fordult meg a szűkebb és tágabb családban, milyen rossz ízű kilós kávébabból főztük a nehéz években a napi italunkat, ennek ellenkezőjeként pedig a csodálatos kávéházi hangulat Bécsben.
Kávé iránti rajongásom barátaim is ismerik, karácsonyra három csomag különleges pörkölésű, jó minőségű szemes kávét kaptam: már a bontás – az illat, majd a fénylő babszemek – is élményt jelent, majd az ital harmonikus, izgalmas ízvilága, stimuláló hatása csak fokozza ezt. Komplex élmény.
És, képzeljék, van egy kávécserjém is! A lányomtól kaptam, és igen szépen fejlődik. Ha valaki álomutazásra vinne, akkor kávétermő országot, kávéültetvényeket is fölkeresnénk Közép-Amerikában vagy Afrikában. Persze, ez csak álmodozás… Másik, szinte megvalósíthatatlan álom, amihez sok pénz és idő kellene, a barista tanfolyam. A kávézókban mindig megfigyelem a csodás gépeket, és hogy a profik hogyan készítik a legkülönfélébb igényeket kielégítő kávés különlegességeket.
Mindezek ellenére a kedvencem az egyszerű eszpresszó, esetleg presszó machiato (ami egy csöpp tejhabot jelent a kávé tetején). Az aktuális kedvenc csészém egy átlátszó kettős falú üvegpohár, amiben gyönyörűen látszik a presszókávé tetején képződő világosbarna sűrű, krémes hab, a „crema”.
Viszont nagyon elszomorítanak az utóbbi évek hírei. Látjuk, hogy a zöldkávéárak hogyan változnak, egyik pillanatról a másikra 50 százalékkal emelkedhetnek. Az árváltozásnak a klímaváltozás, a szélsőséges időjárás az oka: a kávé a szárazságot és a sok csapadékot is nehezen viseli.
Rémisztő jövőképet festenek elénk: évtizedeken belül eltűnhetnek a kávéültetvények, a hőmérséklet emelkedése és a kórokozók miatt már 2050-re használhatatlan lesz azoknak a földeknek a fele, ahol ma kávét termesztenek. A világon nagyjából 120 millió ember él kávétermesztésből, ez az iparág 70-nél is több ország szempontjából nagyon fontos.
Mivel Szerbia a nagy kávéfogyasztó országok közé tartozik, érzékenyen érinti a polgárokat, ha drágul az élvezeti cikk. Kimutatások szerint Szerbia évente 30 ezer tonna kávét importál, az egy főre eső éves fogyasztás négy és fél kilogramm az országban, amivel Európa élvonalában foglal helyet. Tavaly a brazíliai fagyok megtizedelték a termést, és a kávé ára száz százalékkal megemelkedett a tőzsdéken. Emellett a szállítási költségek is megnőttek, az eddigi ezerdolláros szállítási díj tízezer dollárra emelkedett. Természetes, hogy az áremelkedést a fogyasztók is érzik. Ágazati szakértők továbbra is magas kávéárakkal számolnak, viszont a napokban egy szaklap jó hírt is hozott: négyhetes mélypontra zuhant az arabica kávé jegyzése a javuló kínálati várakozások és a piacon kibontakozó erőteljes eladási hullám következtében. Mintegy 2,6 millió zsákos világpiaci többletet jeleztek. Ezzel együtt éves szinten az áremelkedés még így is mintegy 75 százalékos.
A kávéhiány egyébként annyira súlyos lehet, hogy egy elemzés nemrég azt is felvetette, hogy kedvenc italunk íze is megváltozhat, amennyiben a pörkölők lecserélik a drágább arabica kávét az olcsóbb, keserűbb robustára.
Én viszont tudom, sok minden másról előbb mondok le, mint egy finom kávéról.
