Az álomszuszék Dzsó bácsi olyan csúnyán beszólt a héten a Fox News tudósítójának, hogy én csak nagyon halkan mertem megismételni a szavait, de még így is piszok nagy bajba keveredtem. Amama úgy leteremtett, hogy csak pislogtam! Szégyelljem magam, meg mossam ki a számat, kiabálta, majd ő utánajár, kikkel társalgok újabban, kitől tanulom az ilyen alpári beszédet, és majd véget vet ennek a haveriságnak! Zerencsére a fater képben volt, és felvilágosította a felpaprikázott öreglányt, hogy nem a tróger Misivel, a hazudós Janival meg a bunyós Bandival bandázok, hanem csak ártatlanul elcsíptem egy Bidenról szóló bejátszást a híradóban. Az történt ugyanis, hogy sajtótájékoztató után a firkász kérdésének hallatán, nem tudva, hogy bekapcsolva maradt a mikrofonja, az amcsi főserrif megjegyezte magának: „micsoda ostoba seg.fej", amit az egész világ hallott.
– Nahát! – csodálkoza a muter. – Pedig, ha jól emlékszem, beiktatásakor a demokrata politikus figyelmeztette az adminisztrációjában dolgozókat, hogy nem fogja tűrni, hogy bárki is lenézően vagy tiszteletlenül viszonyuljon a kollégájához.
– Ja, de azt nem mondta, hogy ez őrá is vonatkozik – kuncoga az öreg.
– Mit is várhatunk a falusi tanácsok és városi bizottságok gőgös kiskirályaitól, ha egy nagyhatalom első embere ilyen viselkedést enged meg magának?! – zúgolóda amama.
– Mentségére szóljon, hogy az incidens után felhívta az illetőt, bocsánatot kért tőle, és megnyugtatta, hogy nem személyeskedésről volt szó – mondá az éppen betoppanó Zacsek.
– Hát, ha valaki hüjegyereknek nevez, nem tudom, hogy kell azt nem személyesen venni?! – spekulála atata. – Mindenki ezzel a telefonhívással szeretné mosni az öreg Dzsót, ám még senki sem tette fel a kérdést, hogy akkor meg vajon kinek címezte az ámerikai elnök a megjegyzését?! A konzervatív Fox Newsnak?! Vagy minden újságírónak?!
– Ezek után valóban aggódni kezdtem – gondola bele az öreglány. – Attól tartok, hogy ha a kommandósan hetvenkedő Putyinon és a nyolcvanadik életévébe lépett Dzsó bácsin múlik, nem biztos, hogy minden úgy alakul Ukrajnában, ahogyan azt a többség szeretné.
– Én nem is értem ezt a kakaskodást! – értetlenkede a Zacsek. – Mi lehet a háttérben?! Pénz, hatalom, befolyás? Tisztában vannak ezek a nagypapik, mivé fajulhat ez a konfliktus?!
– Jobban tennék, ha inkább békésen golfoznának, vagy sakkoznának – ötletele a fater.
– Vagy az ifjúkori énedhez hasonlóan, Tegyula, nézegethetnének valami szépet! – jegyzé meg huncutul a muter.
– No de, Tematild – búgá az öreg –, hát én most is mindennap szépet nézek!
– Jaj, Tegyula – vörösöde el amama –, nekem nem kell ez a macsós rizsa...
Pedig látszott rajta, hogy deee, kell neki, nekem meg tök szimpi volt a zősök évődése.
– Mindenesetre nem tetszik ez a fegyvercsörtetés – folytatá a merengést a Zacsek. – Nem kell egy földindulás, ami mindent felbolygatna, a zuniós integrációnkat is, pedig Kormányos Anna Brüsszelben kijelentette, Zerbia sohasem lépkedett ilyen gyorsan az EU felé, mint most.
– Engem ez a bő húszéves folyamat a Hupikék törpikék rajzfilmsorozat egyik jelenetére emlékeztet – vakará a fejét atata. – Törpapa és néhány törpike bandukolnak, a strumpfok időről időre megkérdik vezetőjüktől: „Sokat kell még menni?", mire az mindig azt válaszolja: „Nem, mindjárt odaérünk." Miután már jókora utat megtettek, az egyik törpike újra megkérdi: „Sokat kell még menni?", mire Törpapa sóhajtva azt feleli: „Igen, sokat!"
– No de van valami, amiben európai viszonylatban verhetetlenek vagyunk – csipkelőde az öreglány. – Az élelmiszerek nálunk sokkal gyorsabban drágulnak, mint az EU-s országokban!
– Nemcsak az élelmiszerek – egészíté ki a Zacsek –, a zasszony és a zanyósom jártak a kínaiban, és azt mondják, hogy a ruhaneműnek, a lábbelinek, a bizsunak, de még a játékszereknek is brutál felment az ára, valaminek a duplájára!
– Úgy tűnik, ezentúl majd kevesebb biszbasz kerül haza! – heccelőde a fater.
– Azt olvastam – számola be a muter –, hogy a drágulás oka az, hogy a Kínából érkező áru szállítási költsége a járvány előttihez viszonyítva a háromszorosára emelkedett!
– Az igen! – zörnyülköde a Zacsek, majd témát válta. – Visszakanyarodva az iménti kérdéshez, ki tudja, lehet, hogy a zilletékeseinknek vannak háttérinfóik a zeurópai biztonsági helyzettel kapcsolatban, azért pedzegetik már egy ideje a sorkatonaság újbóli bevezetését.
– A katonásdipártiak azzal érvelnek, hogy a kaszárnyákban a mai selyemfiúk is fegyelmet fognak tanulni, megemberesednek, igazából ott válnak majd férfiakká! – messéle amama.
– Én szolgáltam egy évet, Tematild, nem is akármilyen időkben – sóhajta az öreg –, és az én tapasztalataim megerősítik azt a meglátást, miszerint a katonaság olyan hely, ahol azt, ami kerek, háton cipelnek, ami pedig kocka, azt gurítják, mitöbb, a kockát is csak azért gurítják, hogy lekopjanak az élei, kerek legyen, és lehessen cipelni.
– A zakemberek úgy vélik, katonai semlegesség esetén a sorkatonaság az egyetlen hosszútávú megoldás az ország biztonságának megőrzése tekintetében – magyaráza a Zacsek –, csakhogy ehhez évente legalább nyolcmilliárd dinár kellene, és tudtommal, nincs ez a pénz!
– Pláne, ha kifizetik a fiatalokat – állapítá meg a muter. – Egymillióan igényelték a százeurós állami támogatást. Akárhogy is számolom, ez százmillió euró. No meg itt van még a nyugdíjasoknak ígért segély, aztán pedig a választások költségeinek a fedezése...
– Most, hogy mondod, nyakunkon a választások, a kvázi egyesült ellenzék pedig továbbra is képtelen megegyezni egy közös elnökjelöltben – csóválá a fejét atata. – Ahelyett, hogy a közös jelölt mögött kampányolnának, mindegyik fél továbbra is saját kiszemeltje mellett lobbizik, közben meg a Vučko jókat mosolyog.
– Az utóbbi napokban kötve hiszem – jegyzé meg a Zacsek. – Biztos hallották, hogy merénylet készült a zerb elnök ellen.
– Hogyne – bólogata az öreglány. – S míg az egyik oldalon a kedélyeket borzolta a hír, a másikon kétkedve fogadták azt, legyintve, hogy ez már a sokadik ilyen bejelentés.
– Úgy vélem, hogy ha a biztonsági szolgálatoknak a tudomására jut ilyesmi, alaposan ki kell vizsgálni az esetet – töprenge a fater –, egyedül azt nem értem, hogy ha komoly a dolog, a potenciális elkövetők letartóztatása előtt miért közlik a hírt a médiában.
– Nem csoda, hogy a zemberek lassan már semmit sem hisznek el – nyugtázá a Zacsek.
– És a koronavírusról itt még nem is ejtettünk szót – fűzé hozzá amama.
– Tényleg, mi újság a Coviddal kapcsolatban? – kérdé a Zacsek.
– Az egyik lap szerint a zomikron átmegy szezonális influenzába, és ez a járvány végét jelenti, a másik lap szerint pedig a „zomikron kistestvérének" becézett újabb alváltozat rohamos terjedése újabb járványhullámot okoz majd – ismerteté a járványhelyzetet az öreg.
– Irtó elegem van már ebből a koronavírusból meg a népes rokonságából! – fakada ki a muter. – Ha csak rágondolok, Pistihez hasonlóan mondanék valami csúnyát!
Pistike, választékosan kommunikáló békepárti
