A Sevojno réz és rézötvözetek előállításával foglalkozó užicei üzem tízezer dinárral támogatja a munkásait, amennyiben azok felveszik a védőoltást. Erre az elhatározásra azután jutott a vállalat vezetősége, hogy a gyártóüzemben a koronavírus-járvány miatt kénytelenek voltak csökkentett kapacitással dolgozni, hiszen voltak napok, amikor a betegség miatt az alkalmazottak 20 százalékát nélkülözték.
Ám nem csak az užicei vállalat szánta el magát erre a lépésre, márciusban már egy Gornji Milanovac-i vállalat hozott hasonló döntést, igaz, ők ötezer dinárral ösztönözték a munkásaikat, illetve egy építőipari vállalat is hasonlóképpen gondolkodott, amikor a fiatal munkásoknak hatezer, míg az idősebbeknek négyezer dinárt ajánlott fel (a fizetésük mellé), amennyiben felveszik a védőoltást.
Ők felismerték, hogy ha a járvány felüti a fejét a munkahelyen, sokkal nagyobb veszteséggel kell számolniuk a munkaerő-kiesés miatt, mint amekkora megterhelést jelent a vállalat számára az ösztönzésre szánt költségvetés.
Mégis ritkaság számba megy az előre tekintő és az alkalmazottak egészségét figyelembe vevő, hosszú távra tervező vállalat. Szerbiában sokkal gyakoribb az a példa, amikor a munkások maguk sem vallják be, hogy betegek. A fertőzés lehetőségét teljesen figyelmen kívül hagyva, lázasan, betegen mennek el dolgozni (persze, amíg arra képesek), mert jó esetben a két hétig tartó betegszabadság ideje alatt számolt 65 százalékos fizetés, az egyébként is sokszor csupán túlélést biztosító bér esetében, jelentős bevételcsökkenést jelent. Sajnos sok család nem engedhet meg magának „két hét luxust”.
A múlt év végén az alkalmazottak érdekképviseletei részéről felmerült az iránti igény, hogy a járványhelyzetben a megbetegedettek és azok, akik izolációba kényszerültek, 100 százalékos fizetést kapjanak a betegszabadság idejére, de végül a kormány a döntést a munkaadókra bízta, ők maguk döntik el, hogy a 65 százalékos kötelező bér helyett többet adnak-e. Miután a járvány már egy éve tart, és ez idő alatt a vállalatok számos nehézséggel szembesültek: a piaci igények csökkenésével, a munkaerőhiánnyal, a vásárlóerő csökkenésével, bevételkieséssel… nem nehéz kitalálni, hogy a betegszabadság idejére mekkora bért számolnak el. Ugyanakkor, ha kiderül, hogy egy részlegen az egyik alkalmazott lebetegedett, ugyan köteles lenne a vállalat az egész váltást, vagy a részleget izolációba küldeni (mindenkit, akivel a beteg kapcsolatban volt), több esetben mégsem jelenti a fertőzést, mert már egy, vagy két munkás kiesése is a termelésben csökkenést jelent, nemhogy az egész váltást leálljon. Az ugyanis egyik-másik vállalatban egyenesen katasztrófához vezetne.
Na és itt vannak még a betegek családtagjai is. Az izoláció ugyanis nemcsak azt a személyt érinti, akinél kimutatták a betegséget, hanem az egész családot. Vagyis az sem mehet dolgozni, akinél ugyan nem jelent meg (még) a betegség, mert a fertőzés forrása lehet. A vállalatok hozzáállása pedig ez esetben is változó. Van példa ugyanis arra is, hogy az elrendelt karantén idejére, miután nem tudott felmutatni az illető pozitív Covid-tesztet, fizetetlen szabadságot könyvelt el a cég neki.
Kétségtelen, hogy a járvány gazdasági vonatkozásai súlyosak, ám egy olyan közösségben, ahol a bevétel sokkal nagyobb becsben van, mint a munkásjog, az egészségről nem is beszélve, a következmények még súlyosabbak. Így egy közösségben, ahol természetes, hogy valaki betegen megy dolgozni, mert a munkás jogai másodlagosak (vagy éppen nem számítanak), persze hogy kiemelt hírértéke van annak, amikor egy munkaadó ösztönzőleg kíván hatni az oltás felvételére, a közösség kollektív egészségének megőrzésére.
