Kedves Atya! Én is szeretnék most feltenni Önnek két nehéz kérdést, melyekre remélem, választ tud adni.
1. Mi a véleménye arról, ha valaki valakit elátkoz? Ha csúnya szája van az illetőnek, megfogja-e az átka azt, akinek rosszat kíván? Igen vagy nem?
2. Második kérdésem pedig az álomfejtésről szólna. Sokat olvastam már az álomfejtésről, de eddig még nem találkoztam megfelelő válasszal. Önben bízom, és remélem, válasszal tud szolgálni számomra. Szeretném tudni az álmunk titkát, főleg, ha a halottainkkal álmodunk, ez mit jelent?
Előre is köszönöm a válaszát. Tisztelettel egy hű olvasója, Pami
Tisztelt Pami!
1.Bizonyos értelemben megfogja az átok azt az embert, akiben nincs szeretet, de egyáltalán nem fog semmilyen átok azon az emberen, akiben a szeretet ott lakozik. Megmagyarázom.
Az emberekben kétféle indulat van: jó- és rosszindulat. A jóindulat a szeretetnek a kisugárzása (olyan, mint a napnak fényt és meleget árasztó, életet teremtő ragyogása), a rosszindulat a gyűlöletnek az életerőt elnyelő vonzása (olyan, mint a kialudt napnak, a fekete lyuknak mindent magába nyelő, megsemmisítő vonzása). Az indulaton erőteret értek, amely kiárad, és körülveszi a lényeket. Minden élő test egy erőtérben mozog, sőt, az összes test, az anyagi testek, az égi testek (bolygók, csillagok, naprendszerek) mind erőtérben léteznek. Gondoljunk csak a Föld vonzóerejére, a gravitációra, amely kölcsönhatásos tömegvonzást jelent.
Az ember erőtere a lelke. /Isten erőtere a Szentlélek („Erő a magasságból”, ahogy Jézus nevezi: Lk 24,49)./ Az ember lelke, lelkiállapota hatással van a körülötte lévő emberekre. Ha szeretet áramlik belőle feléjük, akkor ez jó érzést, jóságot, jóindulatot teremt bennük. Ha gyűlölet árad belőle feléjük, akkor ez gyötrő érzést, gonoszságot, rosszindulatot kelt bennük.
Mindnyájan megtapasztaljuk, hogy ha valaki értékel, becsül, dicsér bennünket, akkor kivirulunk, kibontakozunk, emberi mivoltunkban növekszünk. Ha valaki szelíden, nyugodtan, békésen beszél hozzánk, akkor ellágyulunk, megnyugszunk, megbékélünk. Ha valaki örül nekünk, gratulál, szurkol, szorít a sikerünkért, akkor felbátorodunk, elszánttá válunk, mindenre vállalkozunk.
Azt is megtapasztaljuk, hogy, ha valaki megvet, lenéz, lealáz bennünket, akkor elfonnyadunk, leépülünk, emberi mivoltunkban összezsugorodunk. Ha valaki haragszik ránk, tombol benne a düh irántunk, gyilkolni akar, akkor remegünk, halálra rémülünk, és testileg, lelkileg összeomlunk. Ha valaki irigykedik ránk, rosszat mond rólunk, megátkoz bennünket, vagyis az elszáradásunkat, a pusztulásunkat mondja ki, akkor ez ledermeszt, lefagyaszt, minden életerőtől megfoszt bennünket.
Ilyen értelemben fogja meg az embereket az átok. Nem úgy, hogy teljesül az átkozónak a rossz kívánsága, hanem úgy, hogy rossz hatással van ránk a rosszindulata: kiszárít, lemerít, erőtlenné tesz. Ha valami mégis teljesül az átkozódásából, nem azért, mintha ő képes lett volna romlást hozni ránk, hanem azért, mert mi hittünk neki, és a ránk zúduló bajokat az átkai megvalósulásaként értelmezzük.
Ha nincs bennünk szeretet, akkor ilyen értelemben fog bennünket az átok, a megvetés, a harag, a gyűlölet. Ha van bennünk szeretet, akkor semmilyen értelemben nem fog rajtunk az átok, nem épít le megvetés, nem tör össze harag, nem dermeszt le irigység.
A szeretet védelem a rosszindulat ellen. A szeretet fegyver, mely legyőzi a rosszat. A szeretet fény, amely bevilágítja a gonoszság sötétségét. A szeretet melegség, amely felolvasztja a gyűlölet jegét.
Jézus azt parancsolja, hogy szeretettel szálljunk szembe az ellenséggel: „Azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.” (Lk 6,27-28)
A szeretet (ami Isten bennünk: „Szeretet az Isten. Aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne” – 1Jn 4,16), olyan isteni erőtér bennünk, amely védőpajzsként felfogja az átkozódás gyilkos nyilait, fényként bevilágítja a megvetés homályát, a harag sötétségét, tűzként felolvasztja a gyűlölet jegét. Ezért, akiben szeretet van, annak a gonoszság nem tud ártani, azon az átok nem fog.
2. A második kérdés az álomfejtésről szól.
Az ember a maga tudásával nem képes semmilyen álmot biztosan megfejteni. Vannak önhivatott álomfejtők, de arra nincs semmilyen garancia, hogy a magyarázatuk biztos. Csak a hiszékeny ember dől be nekik.
Az ember csak Isten Lelkének segítségével tudja biztosan megfejteni az álmokat. Ezt bizonyítja az Egyiptomi József esete, aki pontosan megfejtette a fáraó álmait, s akiről maga a fáraó mondta: „Őt betöltötte az Isten Lelke, neki Isten megmutatta az álmok jelentését.” (Ter 41,38-39)
Minden ember meg tudja fejteni az álmokat, ha kiáradhat rá a Szentlélek, ahogyan ezt az Úristen Joel próféta könyvében mondja: „Aztán kiárasztom lelkemet minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és leányaitok; álmokat álmodnak véneitek, és látomásokat látnak ifjaitok.” (Joel 3,1)
Amikor a halottainkról álmodunk, akkor tudnunk kell olvasni üzeneteiket. Az elhunyt olyan kinézetben mutatja be magát, amilyen lelkiállapotba került a halála után. Ha bűnei büntetését szenvedi, akkor annak a bűnének a gyötrelmében látjuk, amelyet elkövetett, és ezzel azt üzeni, hogy imádkozzunk érte a szabadító Istenhez. Ha jótettei jutalmát élvezi, akkor annak az erénynek a ragyogásában látjuk, amelyet tettekre váltott, s ezzel azt üzeni, hogy el lehet kezdeni vele a beszélgetést, mely örökké tarthat.
Köszönöm Pami, hogy válaszolhattam ezekre a nehéz kérdésekre.
Tisztelettel, László atya
