Kedves Atya!
A férjem pár éve egyfolytában csüggedt, amikor a munkájáról, munkahelyéről beszél. Pár mondatot mesél csak, igen zárkózott a témában, de a szavai arról árulkodnak, hogy bizonyos körülmények nem egyeznek az ő elveivel és erkölcseivel.
Ő egy igen egyenes, becsületes ember. Néha úgy tűnik, mintha új tevékenység iránt érdeklődne. Ilyenkor lelkes. Szoktam ajánlani neki, hogy tanuljon valami mást, ami érdekli, iratkozzon be egy új képzésre. Sajnos tanácstalan, de látom rajta, hogy gondolkodik ezen. Mély, erős hite van, s nekem is. Este együtt imádkozunk. Hallottam már hivatástisztázó lelkigyakorlatokról, amit említettem neki. Talán Isten egy új útra hívja? Hiszen itt nem boldog. Szomorúan figyelem a keserűségét, s szeretném őt segíteni. Ön mit ajánl? Mit gondol? Honnan lehet tudni, hogy Isten milyen utat jelölt ki számunkra? Köszönettel, Csilla.
Tisztelt Csilla!
A férje életében bekövetkezett a monotónia, vagyis az egyhangúság, az, amit köznyelven taposómalomnak nevezünk. Mindennap ugyanaz a munka, ugyanazok a munkatársak, ugyanazok a problémák, s neki napról napra „taposni” kell. Természetes, hogy elege van mindenből, hogy csüggedt, kiábrándult, elkeseredett. Zárkózik ebben a témában, de fanyar szűkszavúsága elárulja, micsoda háborgás dúl a lelkében.
Az életnek ebből a monotóniájából, taposómalmából a férfiak általában az eszem-iszomba, az alkoholizmusba, a legkülönfélébb kábítószerezésbe, a pornóba stb. menekülnek, s abba fojtják csüggedtségüket, elkeseredésüket, háborgásukat, de ezzel tönkreteszik lelki-testi egészségüket.
Csilla férje egyenes, becsületes ember, ő nem züllik el, nem kábítja el magát semmivel. Próbál valamit keresni, valami új tevékenységet, új képzést, új munkaterületet, de semmilyen irányba nem tud lépni, tanácstalanság, tétovázás bénítja. Az erős hite sem tudja kimozdítani, az együtt imádkozás sem ad új ötletet neki. Felesége hivatástisztázó lelkigyakorlatra szeretné elküldeni, hátha Isten egy új útra hívja, esetleg olyan egyházi szolgálatra, mint a nős diakonátus, ami valóban egy egészen új munkaterület felé nyitna utat. Ő azonban ilyesmire nem érez indítást, továbbra is tétovázik és tesped. Vajon Isten valamilyen új utat jelölt ki számára? Az lenne a megoldás élete csüggedtségére, kiábrándultságára?
Az életmód-változtatás biztosan nagyon jó dolog, és sok esetben lelki-testi gyógyulást eredményez. Egy ilyen nagy fordulatra azonban csak nagyon kevés embernek van lehetősége. Csilla férjének sincs meg ez, amit mutat az a tény, hogy sem ötlete, sem ereje nincs arra, hogy valami új útra térjen.
Ha mégis nyílna lehetőség, hogy életmódot változtasson, egy új hivatást találjon, az újabb elcsüggedéstől az nem mentené meg, mert a munka mindenütt egy idő múlva monotonná válik, a munkatársak mindenütt problémáznak, és mindenütt vannak elveinkkel, erkölcseinkkel nem egyező körülmények. Az életmód változtatásával általában cseberből vederbe kerülünk.
Akkor hát mit ajánlok? Mi a megoldás Csilla férjének csüggedtségére? Vajon milyen utat jelölhet ki Isten a számára?
Életmódot nem változtathat, és nem is kell változtatnia, de látásmódot igen. Változtassa meg a látásmódját!
Eddig rossznak látta a világot, ezért napról napra eltelt haraggal, keserűséggel, kiábrándultsággal. Ez a rossz látásmód egy nagyon nagy baj. Ismertem embereket, egyenes és becsületes embereket, akik mindig mérgelődtek mindenen és mindenkin, és akiket ez a mérgelődés testileg-lelkileg tönkretett, és egyenesen a sírba vitt. Már több mint tizenéve történt, hogy egy jó ismerősöm, egy rendkívül értékes szakember – amikor ott töltöttem vele egy meleg, nyári napot a vikendházában – órákon át tajtékozó dühvel beszélt az ország vezetőiről, a világban történő sokféle rossz helyzetről. Ahogy néztem és hallgattam a csillapíthatatlan dühkitöréseit, megrémülve azt mondogattam magamban: ezt a feszültséget a szervezete nem bírja el, ez tönkre fogja tenni! Alig múlt el néhány hónap, és jött a hír, hogy a szíve megrepedt, meghalt hirtelen, és már temetik is. Gyakran megyek el a temetőben a sírja mellett, és mindig kimondom magamban sajnálkozva: „Élhetnél még ma is, élhetnél még sokáig, ha nem mentél volna bele az állandó mérgelődésbe!”
Nem szabad senkin és semmin mérgelődni, mert a mérgelődés elcsüggedéshez és lelki-testi egészségünk tönkretételéhez vezet. Több évtizede már, hogy elhatároztam, a világon senkire és semmire nem fogok mérgelődni. Azt mondtam magamnak: „Nincs a világon olyan dolog, olyan esemény, olyan ember, akire érdemes haragudni. Mindenre úgy kell néznem, hogy abban nincs semmi különös, az egy normális jelenség, annak úgy kell lennie, az valamiért éppen úgy jó!” Ahogyan a teremtő Isten nézi a világot: „És látta az Isten, hogy jó mindaz, amit alkotott.”
Ennek a derűs látásmódnak köszönhetően békésen, nyugodtan és derűsen tudtam látni és elfogadni mindent, ami velem és körülöttem történt. Bárhol voltam, bármilyen helyzetbe kerültem, láttam, hogy ott nincs semmi különös, sőt, minden, ami van, ami történik, az normális és jó. Soha nem éreztem szükségét annak, hogy életmódot változtassak, hogy valami új utat keressek, mert nem estem bele csüggedtségbe, nem lettem borúlátó.
Csilla férjének pontosan ezt ajánlom: változtassa meg a látásmódját! Váljon derűlátóvá! Ne lássa rossznak a helyzeteket, a dolgokat, az embereket! Lássa meg a jót a helyzetekben, a dolgokban, az emberekben, az eseményekben! Ha Isten mindenütt a jót látta a teremtett világban, akkor nekünk is mindenütt a jót kell látnunk!
Persze, tagadhatatlan, hogy van rossz, méghozzá nem is kevés. De a világot állandóan továbbteremtő Isten a rosszból is jót hoz elő, a rosszat is a javunkra fordítja.
Egyszóval: tanuljon meg nem mérgelődni! Tanuljon meg jól látni a szemével, tanuljon meg jót látni a szemével! Ez kigyógyítja a csüggedtségből, az elkeseredésből, a borúlátásból, és megmenti lelki-testi egészsége tönkretételétől. A derűlátás a békés és boldog élet titka. Ez lehetséges mindenki számára, mert nem az életmódot, nem az élethelyzetet kell megváltoztatni, hanem a gondolkodásmódot, a látásmódot, ehhez pedig csak egy okos, értelmes, tudatos döntés kell. Ha én ezt meg tudtam tenni, és még sok más békés és elégedett ember a világon megtette és megteszi, akkor Csilla férje is megteheti.
Erre szólítja fel a Világmentő Jézus az emberiséget: „Térjetek meg, higgyetek az evangéliumnak (az örömhírnek), elközelgett a mennyek országa!” Más szóval: „Változtassátok meg gondolkodásmódotokat, higgyetek a jó győzelmében, eljött az az idő, amikor én isteni hatalmammal békés és boldog életet teremtek nektek!”
Íme, tisztelt Csilla, egy biztosan használható tanács! Szeretettel, László atya
