A könnyűzene történetében vannak évek, amelyek a kiadványok tekintetében korszakmeghatározónak tekinthetők. Ilyen volt például az 1967-es esztendő, amely számos olyan új nagylemezzel örvendeztette meg a zenerajongókat, amelyek hatása mindmáig érezhető. A kreatív energia felszabadulásához nyilván a társadalmi körülmények is sokban hozzájárultak, ne feledjük ez a beat-nemzedék által ihletett ellenkultúra, a hippi mozgalom, a diáklázadások, a vietnámi háború elleni tiltakozások kora.
Ebben az évben jelent meg a The Beatles Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band című nagylemeze, a „liverpooli bogarak” magnum opusa, minden idők talán legnagyobb hatású zenei albuma, amely minden tekintetben újító jellegű volt, nemcsak az együttes munkásságában, hanem a zenei életben általában. A dalok, a hangszerelés, a lemez felépítése kivétel nélkül újszerűnek számított, akárcsak a borító is – a Bors őrmesterként ismert lemez teljesen átértelmezte a zenei album fogalmát.
A korszellemről árulkodik, hány új előadó jelentette meg az adott évben bemutatkozó nagylemezét. Jimi Hendrix Are You Experienced című albuma alapozta meg a legendás gitárvirtuóz máig tartó népszerűségét; a Jim Morrison vezette The Doors azonos című nagylemezének sötét hangulata nagy befolyásolt gyakorolt a rock and roll jövőjére; akárcsak Lou Reedék The Velvet Underground & Nico című albuma Andy Warhol banánt ábrázoló híres képével a borítóján.
A lélek egyszerűségéről árulkodó elnevezéssel, Songs of Leonard Cohen címmel adta ki debütáló nagylemezét a korszak egyik legjelentősebb folk-énekese; a Pink Floyd The Piper At The Gates Of Dawn című „elsőszülöttje”, sajátos, űrről, manókról és mesékről szóló dalszövegeivel, nagy hatással volt az éppen kibontakozó pszichedelikus rockra; amelyet a Jefferson Airplane egyedülálló módon ötvözött a folk zenével Surrealistic Pillow című nagylemezén.
Forradalmi jelentőségű kiadványok tekintetében kiemelkedő esztendőnek számít 1991 is. Világpolitikai téren is egy rendkívüli évről van szó, a liberális-kapitalista világ győzelmével befejeződött a hidegháború, megszűnt a Varsói Szerződés katonai-politikai szervezet és felbomlott a Szovjetunió, a délszláv háború kitörésével megkezdődött a néhai Jugoszlávia széthullása, az amerikai csapatok pedig végrehajtották a Sivatagi Vihar hadműveletet a Perzsa-öbölben, amely esemény jelentősen megváltoztatta a viszonyokat a Közel-Keleten.
A társadalmi-politikai változások a világban a rock-előadókra is ihletően hatottak, a nyolcvanas évek szintiközpontú zenéjét háttérbe szorították a gitárriffek, számos olyan album jelent meg ebben az évben, amely sokban befolyásolta a rockzene további alakulását.
Ebben az esztendőben látott napvilágot a Nirvana Nevermind című nagylemeze, amellyel a banda egy teljesen új rockirányzatot, a grunge-ot helyezett a figyelem középpontjába. Ha visszagondolok, abban az időben mindenkinek a magnójában ez a kazetta forgott, mindenki ezt az albumot hallgatta, s a bandatagokhoz hasonlóan mindenki farmernadrágban és kockás ingben járt. Nehéz lenne megállapítani, miben rejlett a seattle-i triász sikerének titka, az újszerűen ható, kiváló és energikus dalokban, vagy Kurt Cobain szuggesztív előadásmódjában, tény azonban, hogy a Nevermindon hallható garázsos powerpop teljesen felforgatta a világot. Túlzás nélkül állítható, hogy amekkora hatást gyakorolt az elkövetkező generációk előadóira a Beatles Sgt. Pepperse, akkora befolyással bírt a Nevermind a következő zenésznemzedékekre. Ma már rockkritikusok és zenerajongók egyöntetű véleménye, hogy a Nirvana második nagylemeze megkerülhetetlen klasszikus.
A grunge irányzat népszerűvé válásában kulcsszerepet játszott a seattle-i négyes: a Nirvana mellett ide tartozik még a Soundgarden, az Alice in Chains és a Pearl Jam. Az utóbbi banda a szóban forgó évben jelentette meg bemutatkozó lemezét, a Tent. A nyers gitárriffeken alapuló, Eddie Vedder mély, bariton hangján elénekelt, sötét tónusú hanganyag átütő sikert ért el, és harminc év elteltével még mai is üdítően frissnek hat, a szakértők joggal tartják minden idők egyik legerősebb debüt albumjának.
Nagy kitörést jelentett a Metallica számára is a három évtizede megjelent, a banda nevét viselő nagylemez. Az együttes tagjai eltávolodtak thrash gyökereiktől, és valamivel lágyabb dalokkal rukkoltak elő, ami miatt keményvonalas rajongóik önmaguk „eladásával” vádolták meg őket, tény azonban, hogy a köztudatban „fekete albumként” emlegetett korong mérsékelt keménységével és kifejezett dallamosságával a metálzene iránt kevésbé érdeklődő hallgatókat is megtalálta.
Fordulópontnak számított a Guns N’ Roses hangzásában az 1991-ben megjelent Use Your Illusion I & II. Bár a banda megtartotta a hard rock műfajt, amire kiváló példa a Terminátor 2 című filmben használt, energikus You Could Be Mine, egyes szerzeményekben már felcsendült a zongora, emellett a blues és a country elemek is megjelentek a lemezen. A dalszövegek politikai témákkal, az erőszakkal, a törvényekkel és a média világával is foglalkoznak. A sokszor duplalemeznek is emlegetett Use Your Illusion I & II-t elsősorban a műfaji változatosság és a dalokról készült filmszerű videóklipek jellemzik.
Változást jelentett a Red Hot Chili Peppers karrierjében a Blood Sugar Sex Magik című nagylemez. Az album a Nirvana Nevermindjához hasonló berobbanó sikerrel hódította meg a rajongókat világszerte, felhívva a figyelmet a csapat korábbi opusára is. A funky, rap és metál elemekkel dúsított alternatív rockzene befutó receptnek bizonyult, az Under the Bridge és a Give It Away című számok pedig kihagyhatatlan részei voltak az akkori házibuliknak.
Az alternatív zene jeles képviselője, az R. E. M. is ebben az évben megjelent lemezével jutott el a nemzetközi áttöréshez, elsősorban a Loosing My Religion című daluk globális népszerűségének köszönhetően. A banda hetedik stúdióalbuma, az Out of Time egyébként egy eklektikus hangzású anyag, az alternatív rockba pop-, country-, folk- és rap-elemek keverednek. S bár a Murmur, a Green és az Automatic for the People című albumok ismeretében au Out of Time aligha nevezhető az együttes legjobb művének, mindmáig ez számít az R. E. M. legsikeresebb albumának, ez az a lemez, amelynek köszönhetően egy underground státuszban lévő csapat a mainstream kultúra részévé vált.
Az adott évben megjelent számos figyelemre méltó album közül ki kell még emelni a U2 Achtung Baby című nagylemezét, amely jelentős változást hozott az együttes munkásságában. A rockos Rattle and Hum után az új albumon érezhető volt az akkoriban egyre népszerűbb alternatív rock és az elektronikus zene hatása. A különböző stílusok keveredésének köszönhetően a dalok hangzása sokkal változatosabb lett, miközben a dalszövegek komorabbá váltak, többek között a tehetetlenségérzet, az erőszak, a szétszakított emberi kapcsolatok témáit dolgozzák fel. A kísérletezési hajlamnak és a kreatív megoldásoknak köszönhetően az Achtung Baby mindmáig az ír kvartett egyik legprogresszívebb és legérettebb munkája.
A felsorolt albumok kivétel nélkül korszakalkotónak számítanak, olyan hanganyagok, amelyek utat mutattak, és mutatnak még ma is annak, aki felfigyel rájuk. Sajnos az évtized végére a grunge, az alternatív rock és a british pop is jelentős mértékben kifulladt. Az új évezredben, különösen annak második évtizedében a primátust a könnyűzene égiszén jobbára az elektropopot és R&B-t játszó előadók vették át. Egyáltalán nem azt mondom, hogy manapság nincsenek kiváló együttesek – gondoljunk csak a Radiohead és az Arcade Fire páratlan munkásságára –, hanem azt, hogy a rockelőadók már régóta nincsenek a figyelem középpontjában, nem ők diktálják az ízlésvilágot és a trendeket. Ilyen tekintetben, harminc év távlatából, nyugodtan kijelenthető, hogy 1991 volt talán az utolsó nagy esztendő a rockzene történetében.