Amíg a Veljko Belivuk és Marko Miljković által vezetett bűnszervezet 30 letartóztatott tagja közül többen is azt vallották, hogy munkanélküliek, a nyomozószervek gyanúi szerint eurómilliókat forgattak meg. Ezt erősíti meg az is, hogy saját pénzszámlálógéppel rendelkeztek, amit a rendőrség már le is foglalt a házkutatások során. A szervezet tagjainak pénzügyi ellenőrzését az ügyészség vádiratának megfogalmazása után kezdték meg, és sajtóértesülések szerint csak Belgrádban tíz lakás, több üzlethelyiség, illetve több személygépkocsi lefoglalását rendelték el a hatóságok, sőt egy kotori villa is erre a sorsra kerül.
Egy hete hozták nyilvánosságra a több, mint 300 oldalon megfogalmazott vádiratot a már említett bűnszervezet ellen, amelyben öt személy kegyetlen meggyilkolásával, egy fiatal férfi megerőszakolásával, kábítószer- és fegyverkereskedelemmel vádolják őket. A vádirat csupán a 2019 elejétől 2021. február 4-ig tartó kétéves intervallumot öleli fel, miközben a sajtó már jóval korábban is foglalkozott ezekkel a személyekkel, vagyis a bűnszervezet feltehetően évekkel korábban megkezdte tevékenységét.
A felsorakoztatott bizonyítékokat az ügyészség a nyomozás során tárta fel. Vannak köztük olyan bizonyítékok is, amikhez a szerencsére volt szükségük, ilyen volt többek között a Sky applikáció kódrendszerének feltörése, ugyanis a szervezet tagjai titkosított kommunikációt folytattak egymás között. Olyan üzenetekhez és fényképekhez jutott hozzá az ügyészség ezen a kommunikációs csatornán keresztül, amelyek jó alapot szolgáltatnak a gyilkosságok és kínzások elkövetése megalapozott vádjának felállításához.
A vádirat érdekessége, hogy a bűnszervezet egyik tagjának részletes vallomásán alapul. Bojan Hrvatin mesélte el ugyanis az ügyészségnek, hogy ki és miként tervezte meg a gyilkosságokat, hogyan rabolták el, majd ölték meg az áldozataikat. Neki köszönhetően találta meg a rendőrség a Belgrádtól nem messze található ritopeki ház titkos rejtekhelyét, ahol a kínzások és a gyilkosságok folytak. Mint a krimikben, egy titkos betonfal mögé rejtettek egy szobát, ahol nejlonfüggönyökkel bevont falak között hajtották végre a kegyetlenségeiket, tettüket pedig megörökítették. A tőrbecsalás ötletgazdája a vádirat szerint Miljković volt, a szörnyűségek elkövetésében a szervezet szűk köre, mintegy 10–12-en vettek részt. A testeket összedarabolták, ipari húsdarálóval ledarálták, majd zsákokba pakolták, hogy aztán a Dunába szórják szét. Ezért valószínűleg a nyomozószervek nem is fogják megtalálni az egyelőre eltűntként nyilvántartott személyek holttestét. Csupán fényképek, illetve videofelvételek bizonyítják, hogy hogyan is ért véget az életük.
Még egy letartóztatott személy, Vojislav Đorđević vallott, mégpedig arról, hogyan kínoztak meg egy fiatalembert, majd tettek rajta erőszakot a Partizan Labdarugóklub stadionjának kávézójában. Ennek a fiatal férfinak az életét megkímélték, de csúfosan megverték, megszégyenítették, majd sorsára hagyták.
A vádiratban benne van az is, hogy a bűnszervezet még két tagja tett vallomást, mégpedig a kábítószer eladásával kapcsolatban, ám végül visszavonták vallomásukat az ügyészségen, a vallomások mégis jó alapot nyújtottak a nyomozás folytatásához, így egyik vallomást nem használják fel az eljárás során, míg a másik részben a vádirat részévé vált.
A KRIK, a bűnszervezetek feltárásával foglalkozó oknyomozó újságíró-hálózat a vádirat fontos részleteinek ismertetésekor számos kérdést felvet. Egyrészt, habár a bűnszervezet tagjai ugyan vallomásaikban többször politikusokat is megemlítenek, így többek között elhangzik az a mondat, miszerint „a Principi elnevezésű »szurkolócsoport«, aminek az élén Belivuk állt, csak addig működhet, amíg Nebojša Stefanović belügyminiszter, távozásával ők is lehúzhatják a rolót” (végül így is lett, hiszen Stefanović távozásával a belügyminisztérium éléről a bűnszervezetet is felszámolták), mégsem hallgatták ki a volt belügyminisztert, jelenlegi védelmi minisztert az üggyel kapcsolatban, sőt a vádiratban ennek a kapcsolatnak az objektív feltárást sem említik. Stefanović csupán a sajtó előtt védekezik, cáfol és támadja azokat, akik esetleg kételkednek a szavaiban.
Nem említik a bűnszervezet és a belügyi szervek közti szoros együttműködés jelenlétét sem, holott, mint arra a KRIK rámutat, a vallomásokban elhangzott Papić „seriff” megnevezése, feltehetően Goran Papićról, a szervezett bűnözés felszámolásával foglalkozó belügyi szektor volt vezetőhelyetteséről van szó, illetve az sem világos egyelőre, hogy milyen kapcsolatban állt Novak Nedić, a kormány főtitkára, Dijana Hrkalović, a belügyminisztérium volt államtitkára és Nenad Vučković Vučko rendőr a bűnszervezet tagjaival. Ezenfelül azzal sem foglalkozik a vádirat, hogy a bűnszövetkezet tagjai kapcsolatban álltak-e az államvezetéssel, már csak annak okán, hogy éppen ők biztosították Aleksandar Vučić államfői beavatásakor a rendet Belgrád terein. Miután ez 2017-ben történt, nem tárgya a vádiratnak.
Mindeközben az indulatok nem maradnak rejtve, kép- és üzenetváltások, rejtett fenyegetések tűnnek fel az interneten a közösségi térben a politikai volt megbízottak és jelenlegi megbízottak között.
Ennél fontosabb kérdéseket vet fel azonban az, hogy a korábbi kijelentések szerint a belügyi szervek múlt év szeptemberétől követték, lehallgatták és figyelték a bűnszervezet tagjainak mozgását, éppen ezért jogosan merül fel a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy nem tudták, gyilkosságok történnek. A vádlottak ugyanis több gyilkosságot is éppen ebben az időszakban hajtottak végre. Ha tudta a rendőrség, mire készülnek, miért nem akadályozták meg őket ebben?
