Eddigi legkomorabb figyelmeztetésüket adták ki a világ vezető klímatudósai. Az ENSZ égisze alatt működő Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) megbízásából összeállított észrevételeiket és megoldási javaslataikat is tartalmazó jelentésből kiderül: a Föld és az emberiség sorsdöntő pillanathoz érkezett, sürgősen cselekednünk kell az éghajlat védelméért. Különben mindenki megjárja. Ha nem a közeljövőben, az évszázad végén egészen biztosan.
Az IPCC legutóbb 2013-ban és 2014-ben állított össze hasonló tematikájú, átfogó tanulmányt. Ezúttal is, és akkor is a világ 195 kormánya számára.
Az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) és a meteorológiai szervezete (WMO) által 1988-ban alapított IPCC egyik fontos feladata, hogy hat-hét évenként tájékoztassa a kormányokat a klímaváltozás okozta globális fölmelegedés megállításának lehetséges módjairól a tudományos vizsgálatok, megfigyelések és felmérések eredményei alapján. Az elmúlt évtizedekben – az elvárásoknak megfelelően – a testület a legátfogóbb jelentéseket készítette el. Rendszerint feltárta a klímaváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek okait, hatásait, az egymás közötti összefüggéseket, a globális felmelegedés mértékét és megoldási javaslatokat is megfogalmazott.
Az IPCC rendszerint három területet vizsgál: a fizikai tudományos kutatásokat, a hatásokat és a káros hatások csökkentésének lehetőségeit. A nagyszabású munkába 66 ország több száz tudósa kapcsolódott be.
A legújabb összeállítás a 2014 óta eltelt időszak csaknem tizennégyezer tudományos kutatás és rengeteg szakmai vita eredményeit foglalja össze 3500 oldalon. Az ENSZ égisze alatt működő szakmai szervezet ismerteti, hogy mi várható, ha az emberiség nem hagy fel a klíma- és természetromboló tevékenységekkel.
A jelentés lényege: a klímaváltozás minden eddiginél súlyosabb helyzetet teremtett a Földön. Ha a katasztrófát meg akarjuk állítani, azonnal akcióba kell lépni. Az országoknak a novemberi (glasgow-i) kormányközi klímakonferenciáig (COP26) erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy a légkör felmelegedése ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot (az ipari forradalom előtti időszakhoz képest), mert csak így lehet elkerülni a klímakatasztrófát. (Jelenleg a globális légkör már 1,1 fokkal melegebb, mint a XIX. századi iparosodás kezdete előtti átlag.)
Az IPCC tudósai megismételték azt a korábbi állításukat, amely szerint a légkör, a föld és a tengerek az emberi tevékenység hatására melegszenek. Ergo: az egyre több időjárási szélsőséget előidéző éghajlatromlás okait az emberi cselekedetekben kell keresni. Rengeteg változás (így a természeti katasztrófák társadalmi hatása, a fajok kihalása, vagy a sarkkörök olvadása és a tengerszint-emelkedés) ráadásul már visszafordíthatatlan.
A folyamat pedig rendkívül gyors, sőt példátlan az emberi civilizáció történetében. A következmények máris riasztóak. Egyikük a jégtakarók olvadása, ami erőteljesen megemeli a tengerek vízszintjét. Emiatt az Északi-sarkvidék az évszázad közepére (legalább egyszer) jégmentessé válik. Nem zárható ki az óceánok áramlásainak megváltozása sem. Ha ez bekövetkezik, további bonyodalmak és veszélyek következnek.
A bolygón élőket további súlyos időjárási csapások is sújtják, kezdve a rettenetes hőhullámoktól, aszályoktól, vízhiánytól a pusztító viharokig, tűzvészekig, özönvízszerű esőzések okozta áradásokig és egyéb extremitásokig. Ha valaki még mindig nem hinné ezt el, idézze csak fel az elmúlt néhány (hó)nap vészterhes híreit az (az észak-amerikai, európai és ázsiai) erdőtüzekről, az afrikai és ausztráliai hóesésről, vagy a katasztrofális európai és ázsiai árvizekről, tornádókról… És persze a velük járó pusztításokról. A természeti környezet megsemmisülését sok millió hektáron, milliárdnyi állat és növény elpusztulását és több száz ember halálát szintén vegye figyelembe. Az egyéb, rendkívüli mértékű károkkal és következményekkel együtt.
A felmelegedés pedig folytatódik. Talán megállítható, de az is lehet, hogy nem.
Az emberiséget pusztulással fenyegető 2 Celsius-fokos globális hőmérséklet-emelkedést az IPCC által vizsgált öt forgatókönyv közül kettő szerint sikerülhet ugyan megakadályozni, ám kizárólag akkor, ha azonnal és drasztikusan csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ha tovább halogatjuk az érdemi intézkedéseket – hangsúlyozzák a kutatók – az évszázad végéig átlagosan 3 fokkal emelkedik meg a Föld légkörének hőmérséklete (a XIX. század elejéhez képest), de akár 5,7 Celsius-fokra is felfuthat. Ez pedig rettenetesen sok.
Az IPCC öt forgatókönyve közül csupán egy számol azzal az eshetőséggel, hogy az átlaghőmérséklet 2100-ra nem lesz 1,5 Celsius-foknál magasabb. Ez az állapot azonban csak úgy biztosítható, hogy az országok sietve és radikálisan csökkentik az általános fölmelegedést okozó üvegházhatású gázok (köztük mindenekelőtt a szén-dioxid és a metán) kibocsátását. (Merthogy a légkörben már annyi a szén-dioxid, mint amennyi az elmúlt kétmillió évben sosem volt.)
Az IPCC-jelentés arra figyelmezteti a világ vezetőit (kormányait), hogy most kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, mielőtt a halálos és költséges időjárási szélsőségek még súlyosbodnak.
A bajt előidéző globális üvegházhatású gázkibocsátás megfékezése, vagyis a dekarbonizáció óriási összegekbe kerül(het). A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) megbízható becslése szerint a siker érdekében erre a feladatra 2040-ig csaknem 2900 milliárd dollárt kellene költeni évente a bolygón. Az IEA optimista, hiszen abból indul ki, hogy teljesíteni lehet a 1,5 Celsius-fokos elvárást. Ám csak úgy, ha a kormányok ösztönzik és sürgetik a nap- és szélenergia hasznosítását, illetve 2035-ig betiltják a belső égésű motorral működő járművek használatát.
A gazdaságpolitikák gyökeres átalakítása nélkül azonban nem lehet megvalósítani a tervet. A változás nem tűr halasztást, s ez – úgy tűnik – lassan tudatosodik az üzleti életben és a gazdasági ágazatok főszereplői körében is.
