Mostanában egyre többször hallani az úgynevezett újraevangelizáció fontosságáról az emberiség számára. Ön szerint ezt hogyan kellene, lehetne megvalósítani a gyakorlatban.
Köszönöm a válaszát, R. N.
Az emberiség és a világ kétségkívül a vesztébe rohan. Csak az evangelizáció mentheti meg, amit újra kell kezdeni, mert a fél évezrede állandóan szaporodó istenellenes tanok a világban sokfelé elfojtották. Ez az oka annak, hogy mostanában egyre többet hallunk az újraevangelizáció fontosságáról.
Az emberiség és a világ elpusztítását fenyegeti a megállíthatatlan és nagyobbodó háborúzás, elszegényesedés, éhezés, betegségek, járványok, a családot és az utódnemzést tönkretevő homoszexualitás és transzneműség, a természeti katasztrófák, az áradások, földrengések, tűzvészek, kiszáradások, felmelegedések.
A megromlott emberiség meggyógyítását csak a halálból feltámadt Krisztus adhatja meg, a tönkretett földbolygót csak a teremtő Isten újíthatja meg. Ez a gyógyítás és újjáteremtés az evangélium hirdetése által valósulhat meg.
Az emberiség megromlásáról, a világ elpusztulásáról és a megmentő evangelizálásról Jézus Krisztus világosan jövendölt. A tanítványai megkérdezték, mi lesz a jele az ő embert és világot újjáteremtő eljövetelének és ennek a világnak a végének, ami egy „új ég és új föld” kezdete lesz. (vö. Mt 24,3; Jel 21,1.5.) Ő ezt a választ adta:
„Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. Hallotok majd háborúról és háborús hírekről. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek, ne félemlítsenek meg titeket. Ennek mind meg kell történnie, de ez még nem a vég. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhség, dögvész és földrengés lesz itt is, ott is. De mindez csak a vajúdás fájdalmainak a kezdete. Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és minden nép gyűlölni fog titeket az én nevemért. Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást. Számos hamis próféta támad, és sokat tévedésbe ejtenek. A gonoszság, a törvénytelenség elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül: megmenekül és megmarad. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, tanúságot tesznek róla minden nép előtt – és akkor eljön majd a vég.” (Mt 24,5-14)
Ez pontosan a mi korunk képe. Nagyon sok tévtanító van, akik krisztusnak azaz megmentőnek reklámozzák magukat, és sokan hallgatnak rájuk. Mindennap jönnek a háborús hírek, nemzetek, országok támadnak egymás ellen, egyre több és nagyobb méretű az éhinség, járvány, földrengés. Jézus hangsúlyozza, hogy ezek miatt ne rémüldözzünk, ezeknek mind meg kell történniük, de ez még nem a vég, hanem egy fájdalmas korszaknak, egy hosszú vajúdásnak a kezdete, ami a világ újjászületéséhez vezet. Ezután az emberiség tömeges megromlásáról beszél: szétterjed a gyűlölködés, megsokasodik a törvénytelenség, sokak szeretete kihűl. Csak az menekül meg a pusztulástól, aki kitart a hitben. Közben az egész világon hirdetni kell Isten országának evangéliumát, tanúságot kell tenni róla minden nemzet előtt. Amikor az evangelizálás megvalósul mindenütt, akkor eljön a vég: a romlott emberiség és a tönkretett világ vége, és a megújított emberiség és az újjáteremtett világ kezdete. Ezt mondja ki Jézus – többek között – a Mt 19,28-ban: eljön „az újjászületés (a teremtett világ teljes megújulásának) ideje, amikor az Emberfia helyet foglal dicsőséges trónján…”.
De mi az evangélium hirdetése, mi az az „evangelizálás”, amit korunkban újra kell indítani?
Márk evangélista könyvében maga Jézus így hirdette az evangéliumot, így evangelizált: „Betelt az idő és elközelgett Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!” (1,15)
„Az idő betelt” azt jelenti, hogy elérkezett az üdvösség, vagyis az életmentés ideje. „Isten országa, ami elközelgett” azt jelenti, hogy itt van a földön Isten az Ő életet újjászülő uralmával, a világot újjáteremtő működésével. Jézus Krisztus személyében eljött Isten a világba, lakóhelyet vett az emberekben és az emberiségben. Aki hisz Benne, „aki eszi az Ő Testét, abban Ő lakozik” (Jn 6,56), azt Ő élteti úgy, ahogyan a „szőlőtő táplálja a szőlővesszőt, és az bőséges termést hoz”. (Jn 15,5) Akik, akár „ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, Ő ott van közöttük” (Mt 18,20), átitatja őket isteni Lelkével, és összetartó, egységes néppé teszi őket. Ezeket a megújított egyéneket és közösségeket a születendő új világ csíráivá teszi. Minél több, a „Szentlélektől újjászült és megújított” (Tit 3,5) egyén lesz, minél több „élő kövekből felépített lelki ház-közösség” (1Pét2,5) lesz, annál gyorsabban fog közeledni az óra, amikor „a teremtett világ felszabadul a romlandóság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Minden teremtmény sóhajtozik és vajúdik mindaddig”. (vö. Róm 8,21-22)
Krisztus szavai szerint „az evangéliumnak az egész világon történő hirdetése, és a minden nép előtti tanúságtétel hozza meg ennek a rossz világnak a végét” (vö. Mt 24,14) és a jó világnak a kezdetét, amiről a Jelenések könyve beszél világosan: „Új eget és új földet láttam, az első ég és az első föld elmúlt. Isten így szólt: Íme, megújítok mindent.” (21,1.5)
Hogyan hirdessük az evangéliumot, hogy kell evangelizálnunk, hogyan valósítsuk meg gyakorlatban az újraevangelizációt?
Az első lépés az, hogy higgyünk az evangéliumban, higgyük azt, amit a világ sorsáról az idézett evangélium – Mt 24,5-14 – igéi mondanak, és ne higgyünk a sok félrevezető tévtanítónak, a sok álkrisztusnak, a sok hamis prófétának, akik katasztrofális világvégről beszélnek. És ne rémüldözzünk, amikor háborúkról, járványokról, természeti csapásokról hallunk, mert mindezek nem a vég, hanem az új világ szülési vajúdásának a kezdete.
A második lépés az, hogy térjünk meg Jézus Krisztushoz, „akinek örök életet adó igéi vannak” (Jn 6,68), „Ne szabjuk magunkat a világhoz, hanem alakuljunk Krisztushoz gondolkodásunk megújulásával.” (Róm 12,2)
A harmadik lépés az, hogy – mint szőlővesszők a szőlőtőbe – nőjünk bele Krisztusba, ahogyan ezt ő maga kéri: „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz.” (Jn 15,5)
A negyedik lépés az, hogy heti rendszerességgel jöjjünk össze Jézus nevében, ahogyan ezt Ő maga mondja: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)
Az ötödik lépés az, hogy mondjuk el tanúságtételként minél több embernek, hogyan újított meg minket egyénileg Jézus, és hogyan épített minket közösségileg egységbe, összetartásba és összehangolt tevékenységbe, ami bizonyítja, hogy Jézus bennünk és általunk elkezdte teremteni az eljövendő új világot. Tulajdonképpen ez az ötödik lépés lenne a szó szoros értelmében az az újraevangelizálás, amire most az emberiségnek szüksége van. Az ilyen tanúságtétellel győzzük meg az embereket, hogy higgyenek az evangéliumban, hogy hibás felfogásaikat változtassák át helyes gondolkodásmóddá, hogy hittel befogadják magukba Krisztus éltető Lelkét, és hogy heti rendszerességgel Jézus nevében összegyűljenek és felépítsék Krisztus kis egyházát-közösségét, mint a születendő új világ csíráját. Az előttünk álló új évezred, mely az emberiség újjászületésének fájdalmas vajúdása, ezt a kihívást intézi hozzánk, és erre a roppant nehéz és sorsdöntően fontos feladatra – az újraevangelizálásra – hív fel bennünket.
