Alighogy kinyíltak a kertünkben a hóvirágok, máris megérkezett az újabb hideghullám. Azt mondják az időjósok, hogy a hétvégén irtó hideg lesz, és még jobban felerősödik a napokban is piszokul fújó szél.
– Totál kikészít ez a változékony időjárás – méltatlankoda amama –, mind egészségileg, mind idegileg. Nem elég, hogy hol tavasz van, hol zibériai tél, hanem újabban azzal riogatnak, hogy még véres eső és hó is eshet Zerbiában!
– Ezt nem kell zó szerint érteni, Tematild – nyugtatá az öreglányt a fater. – Zaharai eredetű por és homok halmozódott fel a légkörben, amit az áramlás Európa fölé hord, attól lehet a ránk zúduló csapadék olyan piroskás.
– Nem tudom, de lassan egy éve, amióta tart ez a járványhelyzet, én már mindentől rettegek – panaszkoda a muter.
– Gondolj arra, hogy a zégiek ily módon akarják izgalmasabbá tenni a Valentin-napot, képzeld milyen romantikus lesz a meleg zobából nézni a szállingózó rózsaszín hópelyheket – évőde az öreg.
– Zerintem sokkal izgalmasabb lenne sétálni a hóesésben – mondá amama –, ha már nem vittél el a Kopaonikra telelni.
– Nahát! – lepőde meg atata. – Én meg eddig azt hittem, hogy páni félelmed van a sílécektől és a csúszós lejtőtől.
– Attól még lehet sétálni a hóban – mondá a muter –, és teleszívni a tüdőnket friss levegővel.
– Felénk, sajna, különösen így télidőben, igen szennyezett a levegő, és magad is olvastad a héten, hogy a légszennyezés mennyire rossz hatással van az egészségre – zalmáza a fater –, ezért arra gondoltam, hogy Valentin-napra rendezhetnénk itthon egy macskanapot.
– És vajon mit csinál leginkább így február idusán egy cica – dorombola az öreglány.
– Nos, igen változatos tevékenységet folytat – magyaráza atata –, folyamatosan változtatja a helyet, ahol alszik.
– Elegem van már ebből, Tegyula – fakada ki amama –, ki akarok mozdulni! A fejem tetején jön ki az online-munka, az online-kapcsolattartás, meg az egész online-világ!
– Én téged uopste nem értelek, Tematild – vakará a fejét az öreg –, egy perce mondtad, hogy kikészít az időjárás, meg tartasz a véres csapadéktól, most pedig mindenáron mehetnéked van?! Most, amikor még egy kolbászfesztivált is online szerveznek meg!
– Képzelem, az is milyen lehet – élcelőde a muter –, nézed a laptopon, hogy sül a kolbász, és eszed mellé a kenyeret és a zuborkát.
– No de úgysem lehet az idén pezsgős vacsorára menni – mondá a fater.
– Már hogyne lehetne! – tromfola az öreglány. – Csak korábban kell indulni!
Zegény atatának erre a váratlan felvetésre nem volt válasza, zerencsére éppen akkor nyílt az ajtó, és betoppantak a Zacsekpetiék.
– Édesanyám máig hangoztatott meggyőződése – mondá a Zacsekné –, hogy a nőnek két fontos szerepe van a férfi életében: nyugtassa, amikor ideges, és idegesítse, amikor nyugodt.
– Zegény apósomnak leginkább a másikban volt része – jegyzé meg halkan a Zacsek.
– Az a fontos, hogy ők ketten jól kijöttek egymással – zögezé le bölcsen amama.
– Így van, zomzédasszony – bólogata egyetértőn a Zacsekné –, házasságuk utolsó éveiben már annyira egyformán járt az eszük, hogy beszéd nélkül is tudták, mit gondol a másik.
– Sőt már fizikailag is hasonlítani kezdtek egymásra – kuncoga a Zacsek.
– Fején találta a zöget, zomzéd – mondá a muter –, a nyolcvanas években állítólag egy tudós bebizonyította, hogy ha két ember sok időt tölt együtt, akkor idővel külalakra is elkezdenek hasonlítani egymásra, ezért olyan egyformák az idős házastársak, bár – fordula az öreg felé – én nem szeretném, ha akkora fülem lenne, mint neked, Tegyula.
– Megnyugtatlak, Tematild – szóla a fater –, nem miattam nő majd meg a füled, egy új szoftver ugyanis megállapította, hogy a hasonlóságok a két személy közt már a kapcsolat elején is léteztek, csak nem voltak annyira kifejezettek, nyilván ez a hasonlóság vonzotta a két személyt egymáshoz, csak akkor még erről nem volt tudomásuk, mert a gyomrukban röpködő pillangók elterelték erről a figyelmet.
Káo a pillangókról jutott eszébe, de zerintem csak azért, hogy kérkedjen azzal, hogy ő mennyire jártas a különböző nyelvekben, a Zacsek elmesélt egy viccet.
A spanyol, a francia és a német arról beszélgetnek, hogy melyikük nyelve a szebb.
– A pillangó spanyolul maga a muzsika: Mariposa – áradozik a spanyol.
– Nem rossz – mondja a francia –, de franciául sokkal szebben hangzik: Papillion.
Mire a német méltatlankodva:
– Nem értem, mi bajotok van azzal, hogy Schmetterlink?!
No de a zősök nagyon meghökkentek azon a híren, hogy a középiskolába A Zerb Köztársaság védelmi rendszerének alapjai néven új tantárgyat vezetnének be, amely előtt mindig el kellene majd énekelni a himnuszt, az órákra pedig olykor még katonatisztek is jönnének előadni. Aztán kiderült, hogy mégsem lesz honvédelem. Atata zerint így működik felénk minden, valaki valahol felröppent egy hírt, ha a köz elfogadja, akkor realizálják, ha sokan felfortyannak, akkor a zilletékesek cáfolják. A felvetés azonban régi emlékeket juttatott az eszükbe, a Zacsek mesélte, hogy nekik anno már az óvodába jöttek katonák, és sok izgi történetet meséltek. Amamát és a Zacseknét ennél azonban sokkal jobban aggasztja, hogy újra bevezetnék a sorkatonaságot. Míg erről beszéltek, sóhajtozva oda-odapillantottak ránk, miközben mi a Zacsekpetivel éppen a zokostelónkat babrálva kihívások teljesítését néztük a TikTokon. A fater messéiből ítélve a hadsereg is olyan kúl dolog lehet, mint egy TikTok-kihívás: ágakba öltözve hemperegsz a porban, kúszol a drót alatt, ugrod át a nagyfalat, azzal a különbséggel, hogy ott ezért nem csesz le az anyukád.
– Én uopste nem értem, mi ez a nagy rajongás újfent a katonai dolgokért – csóvála a fejét a Zacsekné –, inkább foglalkozhatnának azzal, hogy az egész ország területén biztosítsanak tiszta vizet.
– Nemrég láttam a tévében – meséle a Zacsek –, hogy egy belegrádi zakember azt mondta, hogy a fővárosi vezetékben csörgedező víz jobb, mint a palackozott, amit a boltban veszünk. Ha nem hisszük el, elemezzük ki! Ezen elgondolkodtam. Most vajon fel akart vágni azzal, hogy a belegrádi csapvíz milyen tiszta, vagy azt akarta sugallni, hogy azért annyira mégse bízzunk a palackozott vízben?
– Bárhogyan is legyen, a becskerekieknek uopste nincs szükségük semmiféle vizsgálatra és műszerekre, hogy megállapítsák, hogy az ottani vezetékben folydogáló víz nem jó – jegyzé meg az öreglány.
– No de ha már ilyen zuper a belegrádi víz, miért nem visznek belőle napi néhány ciszternával a becskerekieknek?! Alig egy óra az út a két város közt – veté fel atata. – Milyen zép gesztus lehetne! Lelki zemeim előtt látom a megható újságcímeket: Belegrád megsegíti Becskereket! Három ciszterna tiszta víz! És a politikusok mindkét városból zépen felsorakozhatnának, a zújságírók vötetnék őket, utána pedig a sorban álló lakosok közül mindenki kaphatna egy ötliteres ballonban tiszta belegrádi vizet. És a zújságok másnap öles betűkkel hozhatnák a nagy zalagcímeket: A leghumánusabb gesztus Zerbia újabb kori történelmében! Belegrád megmutatta, hogy nem hagyja cserben a vidéket! A zolidaritás megnyilvánulásaként tiszta vizet öntöttek a pohárba!
– Ez olyan sikersztori lehetne, mint a vakcináció! – helyesele a muter. – A zegész világ le van nyűgözve a zerbiai oltási programtól.
– Végre valamiben kifizetődött a zerb hinta-palinta külpolitika – állapítá meg az öreg –, gyün a vakcina mindenfelől: Kínából, Oroszországból, Ámerikából.
– Hiába, nagy igazság az, hogy ha az ember boldogulni szeretne az életben, egyszerre több vasat kell a tűzben tartania – zögezé le a Zacsekné.
Amiről a Zacseknak a következő vicc jutott az eszébe.
A boltban egy férfi megkérdezi az eladónőt:
– Kisasszony, van Valentin-napi üdvözlőlapjuk „Egyetlen szerelmemnek” felirattal?
– Van.
– Nagyszerű! Öt darabot kérek szépen!
Pistike, kúszó-mászó TikTokozó
