Amióta világ a világ, az emberek szeretnek ünnepelni. Erről főleg a családi ünnepek, a születésnapok, névnapok, házassági évfordulók, ballagások, esküvők, ezüst- és aranylakodalmak, valamint a vallási és állami ünnepek juthatnak eszünkbe. Bátran kijelenthetjük, hogy manapság szinte mindennek van világnapja, például az alvásnak, a hóembernek, a pingvineknek, a Nutellának, az ölelésnek, sőt még a sárgarépának is. Ezért sem tűnhet furcsának, hogy az ENSZ közgyűlése 2012-ben a boldogság nemzetközi világnapjává nyilvánította március 20-át.
Ennek ötlete Bhutánból származik. Az ázsiai ország a világon elsőként vezette be a bruttó nemzeti boldogság fogalmát lakosai jólétének mérésére. A bhutániak úgy gondolták, hogy ez a mutató többet elárul az országról, mint a bruttó hazai össztermék, azaz a GDP. Évről évre közzéteszik az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózatának jelentését a világ legboldogabb országairól. A tavalyi rangsor alapján Finnország a világ legboldogabb országa. Második helyen Dánia, a harmadikon pedig Svájc végzett. Az első tízbe még Izland, Norvégia, Hollandia, Svédország, Új-Zéland, Ausztria és Luxemburg fért bele. Érdekes megjegyezni, hogy ezen a listán Magyarország az 53., Szerbia a 64., Bosznia-Hercegovina a 69., Montenegró a 72., Horvátország a 79., Észak-Macedónia pedig a 90. helyen állt a tavalyi adatok alapján.
A listát látva feltehetjük a kérdést, hogy vajon tényleg mérhető-e a boldogság. Ha megkérdezzük az embereket, hogy mi jelenti számukra a boldogságot, teljesen eltérő válaszokat kapunk. Valakinek a pénz, másnak a szeretteivel töltött idő, megint másnak pedig az lehet, amikor elutazik valahova, hogy kipihenje a munka fáradalmait. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ha ugyanezt a kérdést a világ legszegényebb országaiban tennénk fel, sokkal mellbevágóbb válaszokat kapnánk. Ezek az országok a fentebb említett lista alján végeztek. Az emberek mindennapjait a túlélésért folytatott harc tölti ki, sokaknak élelem, tiszta ivóvíz és biztonságos lakóhely sem jut. Ilyen körülmények között az embereknek már egy éhezés nélkül töltött nap is boldogságot jelent. Nem szeretném elszomorítani az olvasót, hiszen az elmúlt egy év során az egész világ óriási kihívásokkal áll szemben. A járvány kirobbanása óta nem sok okunk lehetett az örömre, így érthető, hogy mindannyian szomjazunk a pozitív hírekre és történésekre.
Az, hogy kinek mit jelent a boldogság, teljesen relatív és szubjektív. Az ókori görög filozófusok óta sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Mai korunk „filozófusaitól” és megmondóembereitől, a motivációs trénerektől, coach-októl, női önbizalomedzőktől és boldogságpszichológusoktól (igen, ilyenek is vannak) megkaphatjuk a „választ”. Természetesen ne hagyjuk ki az influenszereket sem, akik a közösségi oldalakon közzétett bejegyzéseikben hirdetik az igét. Ezek az emberek a steril, jól megvilágított otthonaikban, avokádóturmixszal a kezükben osztják meg velünk a boldogságra vonatkozó receptjeiket. Semmitmondó idézetekkel és „életbölcsességekkel” szeretnének bennünket jobb belátásra bírni. A napsütötte tengerpartról „jelentkeznek be” koktélt szürcsölgetve, bár az is lehet, hogy beálltak egy pálmafás tapéta elé. Természetesen mindezt profitszerzés céljából teszik, hogy megvegyük a legújabb sikerkönyvüket, terméküket, vagy elmenjünk az aktuális előadásukra, ahol megmondják nekünk a tutit.
Nemcsak ők ostromolnak bennünket, hanem más ingerek is. A reklámok, amelyek mindenhol szembejönnek velünk. A televízióban, a délelőtti műsorsávban Horst Fuchs és Gabi már tizenöt éve próbálják eladni nekem a teflonserpenyőt. Még mindig nem jártak sikerrel. Némely szolgáltatók vezetékes és mobiltelefonon is megtalálnak bennünket. Elektromos masszázsszéket, gyógyító csodaszereket és mágneses karkötőket kínálnak. Általában azoknál érnek célba, akik hiszékenyek és sebezhetőek. Azoknál, akik azt hiszik, hogy boldogabbak lesznek attól, hogy megveszik a tizedik háztartási csodagépet. Később, a második használat után a csodagép parkolópályára kerül, mert már nem érdekes többé. Ugyanez az embertípus várja a csodát a motivátoroktól és az önbizalomedzőktől. Ilyenkor feltehetnénk a kérdést, hogy miért van szüksége a hatvanadik Hogyan legyünk boldogok, sikeresek és gazdagok? típusú könyv szerzőjének arra, hogy ilyen jellegű kiadványokat áruljon. Valószínűleg azért, mert még ő sem elég boldog, sikeres és gazdag. A lényeg, hogy siker és gazdagság nélkül is boldogok lehetünk, csak ne hagyjuk, hogy mások mondják meg nekünk azt, hogy mitől legyünk azok.
