Nem túlzás azt mondani, hogy aki szombaton az oroszországi híradásokat követte, történelmi képsorokat láthatott, hiszen orosz földön az 1991 augusztusi puccskísérlet óta nem fordult elő, hogy orosz fegyveres katonák megindultak volna az államvezetés ellen. A hétvégén történteket azóta is rejtély övezi. Mik voltak Prigozsin pontos céljai? Miért állt le a zsoldossereg oly hirtelen néhány száz kilométerre Moszkva előtt? Milyen egyesség is született pontosan, amely véget vetett a Wagner-csoport lázadásának? Ezekre a kérdésekre kielégítő válaszokat minden bizonnyal csak hosszú idő elteltével kapunk. De ha felidézzük Prigozsin életútját, azt viszont megérthetjük, hogy a zsoldosvezér hogyan tett szert akkora befolyásra, hogy ha ideig-óráig is, de képes volt Putyin hatalmát megrengetni.
Jevgenyij Viktorovics Prigozsin 1961. július elsején, Putyin szülővárosában, az egykori Leningrádban, a mai Szentpéterváron látta meg a napvilágot. Édesapja bányamérnök, édesanyja pedig ápolónő volt. Édesapja kilencéves korában meghalt, így édesanyja egyedül a helyi kórházban tartotta el őt és beteg nagyanyját. Prigozsin iskolai évei alatt profi sífutó szeretett volna lenni. Mostohaapja, Szamuil Zarkoj edzette, és egy rangos bentlakásos atlétikai iskolába járt, ahol 1977-ben végzett. Ettől függetlenül a sportban nem ért el sikereket. Ezt követően gyűlt meg a baja a törvénnyel. 1979 novemberében a 18 éves Prigozsint felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték rablásért. Két évvel később, 1981-ben pedig több társával együtt előkelő negyedekben lévő lakások kirablásáért, csalásért és kiskorúak bűncselekménybe való bevonásáért 12 évi fegyházbüntetésre ítélték. 1988-ban azonban kegyelmet kapott és 1990-ben, kilenc év után szabadult a börtönből. Közben pedig lezajlottak a közép-kelet-európai rendszerváltások, a szovjet csapatok kivonultak a kontinens keleti feléből, és leomlott a berlini fal.
Prigozsin, miután kiszabadult a börtönből, édesanyja és mostohaapja mellett hot dogot árult a szentpétervári Apraszkin nevű szabadtéri piacon. Itt, ahogy a New York Timesnak adott interjújában fogalmazott, „a rubelek gyorsabban gyűltek, mint ahogy azt édesanyja meg tudta volna számolni”. A Szovjetunió 1991-es megszűnése után immár a szabadversenyes piacgazdaságban Prigozsin követte az akkori tendenciákat, és saját vállalkozások indításával próbált érvényesülni az új politikai és gazdasági rendszerben. Az 1990-es években számos érdekeltsége volt az élelmiszerboltok üzemeltetésében. Tizenöt százalékos részesedést szerzett, valamint menedzsere lett Szentpétervár első élelmiszerbolt-láncának, a Kontrasztnak, amelynek alapítója egykori osztálytársa, Borisz Szpektor volt. Emellett Prigozsin bekapcsolódott a szerencsejáték-üzletbe is, ugyanis őt és Szpektort nevezték ki annak a cégnek a vezérigazgatójává, amely Szentpétervár első kaszinóit alapította. Ez utóbbi érdekeltségének köszönhetően találkozott először Putyinnal, ugyanis a későbbi orosz elnök 1991-től a kaszinók és szerencsejátékok felügyelőbizottságának elnöke volt. Ezt követően, ahogy ívelt felfelé Putyin politikai karrierje, úgy terebélyesedtek Prigozsin vállalkozásai, egyszersmind gyarapodott vagyona.
Prigozsin a Wagner-csoport egyenruhájában Bahmutnál (france24.com)
Prigozsin 1993-ban az Egyesült Államokban járt, ahol lenyűgözték az ott működő hatalmas gyorsétteremláncok. Az Amerikában látottak ihlették arra, hogy elindítsa saját gyorsétteremláncát Oroszországban, hot dog üzletekből álló hálózatot hozott létre. Ennek köszönhetően szerezte meg első egymillió dollárját. Így John D. Rockefeller szállóigévé vált mondata, miszerint „Csak az első milliót ne kérdezzék, hogy honnan van…” úgy tűnik, Prigozsinnál fordítva igaz. Nem titok első egymilliójának eredete „csak a többi egymillióról ne kérdezzék”, ugyanis kétes üzleti ügyei csak ez után következtek. A hod dog üzlet sikere után sorra nyitotta étteremláncait az országban. 1997-ben megalapította New Island elnevezésű úszó éttermét, amely Szentpétervár egyik legelőkelőbb éttermévé vált. A párizsi Szajna-parti éttermek mintájára 400 ezer dollárból felújított egy rozsdásodó hajót és étteremmé alakította át. Putyin 1999-ben Oroszország miniszterelnöke lett, hogy a következő évben, 2000-ben elfoglalhassa a távozó elnök, Borisz Jelcin helyét. Ez után a New Island a legszűkebb orosz elit éttermévé vált, ahol a világ legmagasabb rangú állam- és kormányfői is megfordultak. 2001-ben Prigozsin személyesen szolgált fel ételt Vlagyimir Putyinnak és Jacques Chirac francia elnöknek, amikor a New Islanden vacsoráztak. Ettől kezdve kezdték őt „Putyin séfjeként” emlegetni. 2002-ben az akkori elnököt, George W. Bush-t is vendégül láthatta. Nem mellékesen szintén 2002-ben Lukasenko fehérorosz elnök oroszországi tárgyalásai alatt a hivatalos vacsorák egyikét a New Islandon tartották. Kettejük ismeretsége, amely a szombati események egyik kulcsmozzanata volt, innen eredeztethető.
Politikai ismeretségeit Prigozsinnak sikerült dollármilliókban mérhető vagyonná váltania. Persze ezt azért is tehette meg, mert egyre közelebb került Putyinhoz. Többek között több százmilliós állami szerződést kapott iskolás gyerekek és állami alkalmazottak étkeztetésére. 2012-ben szerződést kapott arra, hogy egy év alatt 1,2 milliárd dollár értékben étkeztetést biztosítson az orosz hadseregnek. A 2010-es években Prigozsin már befolyásos vállalatok hálózatát irányította, amelyek között nemcsak vendéglátóipari, hanem számítástechnikai és hadiipari vállalatok is voltak. Sőt közülük volt három olyan cég, amelyeket azzal vádoltak, hogy beavatkoztak a 2016-os és 2018-as amerikai elnökválasztásba. Prigozsin saját elmondása szerint 2014 májusában megalapította a Wagner-csoportot, hogy támogassa az orosz erőket a dombaszi háborúban. És valóban. Már abban az évben a Wagner-csoporthoz tartozó katonák jelöletlen egyenruhában jelentek meg Ukrajnában, hogy segítsenek az ottani oroszbarát erőknek illegálisan területeket annektálni Oroszország számára. Persze ekkoriban hivatalosan a nyilvánosság előtt még nem Prigozsin vezette a Wagner-csoportot, hanem egy bizonyos Dimitrij Utkin, Prigozsin korábbi biztonsági vezetője. A csoport tagjai az alapítást követően ott voltak a legtöbb hadszíntéren, ahol orosz érdekeltségek is voltak. 2018 februárjában Szíriában például az Egyesült Államok által támogatott kurd erőket támadták. Ugyanebben az éven a csoport tagjai a Közép-afrikai Köztársaságban is felbukkantak. Az afrikai ország elnöke ugyanis 2017-ben kezdett együttműködni az oroszokkal. Itt a Wagner-csoport emberei három orosz újságírót gyilkoltak meg, akik egy, az orosz államvezetést kritizáló hírügynökségnél dolgoztak, és éppen a Wagner-csoport közép-afrikai ténykedése után nyomoztak. A Wagner-csoportot a világ azonban igazán a 2022-es Ukrajna elleni orosz invázió után ismerte meg, főleg Bahmut ostroma kapcsán. Prigozsin neve is főleg ekkor forrt egybe a csoport nevével a közösségi oldalakon megosztott, gyakran trágár hangvételű videóinak köszönhetően. A zsoldosvezér ezekben a videókban az utóbbi hetekben már az orosz államvezetést és személyesen Putyint kezdte el bírálni. A többi, ahogy mondani szokás, már történelem…
Nyitókép: Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport alapítója és vezére (AP/NBC News)
