Az internet árnyoldala

A dark web, vagy dark net kifejezés minden bizonnyal sokak számára ismerősen hangzik, hiszen ha máshol nem is, de a bűnügyi hírekben sokszor találkozhatunk vele. A kifejezést valójában az internet, egy átlagos felhasználó számára láthatatlan részének a megnevezésére használják.

A mindennapokban használt népszerű böngészők, mint a Mozilla Firefox, vagy a Google Chrome, által több milliárd oldalt tudunk felkeresni, mégis azt kell mondanunk, hogy mindez az internet valódi terjedelmének kevesebb mint tíz százalékát teszi ki. Ezt a szaknyelvben surface webnek is nevezik, vagyis látható internetnek. Sokszor egyenlőségjelet tesznek a dark web és a deep web fogalma közé, holott ez korántsem helytálló. A deep weben ugyanis olyan oldalak találhatóak, amelyekhez csak bizonyos emberek tudnak hozzájutni. A legkézenfekvőbb példaként felhozhatjuk a Gmailt, amit a böngészőkön keresztül is megtalálhatunk, azonban egyes személyek levelezőjébe már nem tudunk belépni a megfelelő jelszó birtoklása nélkül. Emellett ide tartozik minden olyan tartalom, amelynek megtekintése regisztrációhoz vagy fizetéshez köthető.

A dark web esetében teljesen más a helyzet, nem találkozhatunk vele csak úgy véletlenül, hiszen a szokásos böngészőkön keresztül nem lehet elérni. Kizárólag csak azok tudnak hozzáférni, akik tudatosan keresik és megvan hozzá a megfelelő keresőeszközük. Ezek közül a legelterjedtebb a Tor nevezetű böngésző, ami sajnos könnyedén hozzáférhető és letölthető. A rendszer, vagyis az úgynevezett Tor-projekt, valójában az amerikai haditengerészet fejlesztése volt, amit az állami kommunikáció titkosítása céljából fejlesztettek ki. A böngésző azóta már nyílt forráskódú lett, így manapság bárki számára elérhető. A rendszer többrétegű adattitkosítást alkalmaz .onion végű rejtett webhelyek és a .com végű normál tartománynevekkel rendelkező webhelycímek eléréséhez. A Tor a felhasználó minden adatforgalmát több különböző csomóponton keresztül továbbítja a Tor-hálózaton. A rendszer használata során az adatok egy belépési, egy középső és egy kilépési csomóponton keresztül futnak át. A csomópontok mindegyike egy új titkosítási réteget képez, vagyis egyikük sem látja a teljes útvonalat, valamint a kérés tartalmát és a kérést kezdeményező személy kilétét. Ezzel biztosítható, hogy az adatok a teljes útvonalon névtelenek legyenek, ezáltal pedig nehezen visszakövethetők.

Ez az anonimitás azonban rendkívül veszélyes, és fontos hangsúlyozni, hogy senkinek sem ajánlatos a használata, ugyanis a böngésző hemzseg a bűnözőktől, így előfordulhat, hogy például a gépünket átjáróként használva bonyolítanák le az illegális tevékenységüket. A dark weben keresztül szinte bármit be lehet szerezni, ami bűncselekményekhez vezethet. A felületen töménytelen mennyiségben lehet találni egyebek mellett kábítószereket, vagy ezek elkészítéséhez szükséges eszközöket, lopott bankkártyaadatokat, fegyvereket, valamint gyerekpornográf-tartalmakat is lehet vásárolni. Az áru kifizetésére a felhasználók értelemszerűen nem adják meg a banki folyószámlájukat, vagy más személyes adataikat, mivel így az anonimitásuk is elveszne, hanem a szintén nehezen visszakövethető kriptovalutával, a legtöbb esetben bitcoinnal fizetnek.

Felvetődik a kérdés, hogy ezeknek az illegális tevékenységeknek mennyire tudnak gátat szabni a hatóságok. Ezzel a problémával jelenleg a világ minden országa kénytelen szembesülni, és habár a bűnüldöző szervek igyekeznek beszivárogni ezekre a felületekre, így is rendkívül nehéz egy-egy bűnszervezetet felgöngyölíteni és lecsapni a tagjaira. A dark web különösen nagy veszélyt jelent a gyerekekre, akik pusztán kíváncsiságból, vagy egyes számítógépes játékok beszerzése miatt jutnak ezekre a felületekre, így a szülőknek is nagyobb figyelmet kell fordítaniuk csemetéik internetes tevékenységére. A bajt főként csak megelőzni tudjuk, hiszen a dark web működését képtelenség szabályozni, elsősorban a globális kiterjedtsége miatt, ezért csak azt mondhatjuk, hogy amíg létezik internet, addig annak árnyoldala, a dark web is létezni fog.