Adni egész évben lehet

Az az igazság, hogy nem szeretem a karácsonyt. Taszít az ünnepek napjainkra kialakult szellemisége, a hónapokon át tartó vásárlási tömegpszichózis, a tudat és egyúttal burkolt elvárás, hogy ajándékokkal kell elhalmozni a szeretteinket. Azt vallom, hogy adni jó, bármikor. Nem kell karácsonynak vagy különleges eseménynek lennie ahhoz, hogy felmérjük, a körülöttünk élőknek milyen módon tudunk örömet szerezni, alkalomadtán segíteni. Az ünnepek mégis jó alkalmat jelentenek arra, hogy számot vessünk önmagunkkal: leltárt készítsünk mindabból, amit az elmúlt év folyamán felhalmozunk önmagunkban és a környezetünkben. A csábítás mégis nagy, hiszen az összegzés helyett könnyebb belevetni magunkat az ünnepi forgatagba, elmerülni a csillogó dekorációk pompájában, habzsolni az ínyencségeket, és megfeledkezni az ügyes-bajos hétköznapokról.

Októberben volt szerencsém egy nagyszerű pszichológus, Csapóné Ferenczi Szilvia előadásán részt venni, aki arról beszélt, hogy már a legszűkebb közösségeken belül is nagyon negatív a segélykérés megítélése, kultúránkban ebből kifolyólag nehezen kérünk segítséget egymástól. Arról ugyanis, aki segítségért folyamodik, gyakran hajlamosak vagyunk azt feltételezni, nem tesz meg minden tőle telhetőt a helyzete megváltoztatása, jobbítása érdekében. A szakember kiemelte, a közvélekedéssel ellentétben a segítségkérés bármely formája mégis bátor lépés, hiszen elfogadjuk azt a tényt, hogy a problémánk megoldásához mások támogatását is igénybe kell vennünk.

Sokszor egyértelmű számunkra, ha valaki anyagi vagy tárgyi segítségre szorul, hiszen ennek szembetűnő jelei lehetnek: észrevehetjük mindezt a személy fizikai állapotán, öltözködésén, viselkedésén, szociális viszonyain, életkörülményein. Néha azonban nagyobb odafigyelést igényel, hogy felismerjük, nem kell anyagilag szűkölködni ahhoz, hogy valakinek támogatásra legyen szüksége. Ha úgy érezzük, nem áll módunkban másképp, felajánlhatjuk segítségünket nem materiális formában is. Egy-egy szituációban néha elegendő egy őszinte mosoly, egy biztató mondat, egy valódi érdeklődésből fakadó, jól irányzott kérdés. Nem kell másik kontinensre, de még Nyugat-Európába sem menni olyan példákért, amik bizonyítják, jó dolgok pusztán emberséges szándékból is fakadhatnak: önkéntes munkánkkal Vajdaságban is részt vállalhatunk karitatív szervezetek, árvaházak működtetésében és/vagy aktivitásaiban, az ételosztástól kezdve a betegek és a rászorulók látogatásáig, volontőrként ugyanakkor akár egy állatmenhelyen is segédkezhetünk. Sokan mégis úgy dönthetünk, leginkább a tárgyi formában való jótékonykodással tehetünk a nélkülözőkért, hiszen ha otthonunkban alaposan körbenézünk, észre kell vennünk, mennyi fontosnak hitt, mégis felesleges holmit halmozunk fel. Egy üres cipős dobozba könnyűszerrel összegyűjthetünk néhány olyan tárgyat, aminek mi már nem vesszük hasznát: régi játékokat, színes ceruzákat, megunt mesekönyveket, üres füzeteket. Azzal, hogy elkezdünk tudatosan viszonyulni tárgyi környezetünkhöz, és ezt a dobozt eljuttatjuk a megfelelő segélyszervezetnek, örömet szerezhetünk valakinek. Nem kell azonban feltétlenül cipősdoboznyi méretben gondolkodni: ha alaposan megfontoljuk, a megunt ruháink, divatjamúlt bútoraink és mindenféle kidobásra ítélt hétköznapi tárgyaink találhatnak új, szerető gazdára akkor, ha vesszük a fáradságot, és a kuka helyett olyan helyre visszük őket, ahol biztosítják, hogy azok valóban rászorulókhoz kerülnek. Választhatunk a számos segélyszervezet közül, felkereshetünk regionális vagy lokális segítő egyesületeket, a közösségi oldalakon ajándékozásra szakosodott csoportokat, vagy egy-egy olyan személyt, aki ismeri közösségünkben a hátrányos helyzetűeket.

Csapóné Ferenczi Szilvia októberi előadásában a konkrét szükséghelyzetekben adott támogatás fontosságát hangsúlyozta, az adventi időszak és a karácsonyi készülődés pedig mindannyiunknak lehetőséget kínál arra, hogy észrevegyük azokat az embertársainkat, akiknek támaszt nyújthatunk. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a jótékonykodás nem heroikus tett – segítségünket nem csupán a karácsony táján ajánlhatjuk fel, mert bár a rászorulók ilyenkor több figyelmet kapnak, egész évben szükségük van a támogatásunkra.