Orbán Viktor miniszterelnök évértékelőit követően az ellenzékiek gyakran azt állapítják meg, hogy nem mondott semmi újat. Bírálatnak szánják ezt, miközben a lényeggel nincsenek tisztában: ha a kocsi jó irányba és jó ütemben halad, akkor nem szabad irányt váltani, és kocsit sem kell cserélni, lehet, hogy kereket sem. A kormányfő pedig azzal kezdte a vasárnapi beszédét, hogy „Soha rosszabb évet!”. Persze 2018-ra utalt, amelynek eredményei többé-kevésbé már ismertek voltak a hallgatóság előtt. Így sokkal izgalmasabb az a kérdés, hogy mit hoz az idei esztendő. Meg az elkövetkező évek. Mert mindenki meggyőződhetett már arról, hogy Orbán Viktor legalább középtávra tervez, számos témában pedig hosszú távon gondolkodik. Az évértékelői által pedig ennek a stratégiának a megvalósulása követhető nyomon. Mert stratégiai kérdés a bevándorlás elfogadása vagy elutasítása, s erről a miniszterelnök úgy vélekedett, hogy a „bevándorlás fegyverletétel”, ehelyett „Nekünk, közép-európaiaknak még megvan a saját jövőnk. Ezeréves hagyományaink megőrzése, gazdaságunk, családunk és a keresztény kultúra megvédése – ilyen is lehet a jövőnk.” Márpedig biztató jövő aligha lehet erős gazdaság nélkül, 2010 óta pedig Magyarország gazdasága olyan ütemben fejlődött, hogy mára majdnem teljes a foglalkoztatottság, ezért bevándorlók híján a magyar népesség, vagyis a népszaporulat növelése nélkül a munkaerőhiány miatt hosszabb távon lehetetlen lesz fönntartani a fejlődést. Nem okozott hát meglepetést, hogy Orbán Viktor újabb családtámogatási intézkedéseket jelentett be, amelyek a gyermekvállalást támogatják. Elsősorban anyagi vonatkozású segítségről van szó, de helyenként többről is. Például a nagyszülői gyed (gyermekgondozási díj) bevezetéséről vagy éppen tízezer új bölcsődei férőhely létesítéséről, illetve három év alatt huszonegyezer gyerek számára létesül bölcsőde. Mert a népességpolitika nem zárulhat le a gyermek születésével. S ha már stratégiáról esett szó, azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az egész lakástámogatási rendszer néhány év alatt igen jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a korábban padlóra került építőipar néhány év alatt az egész gazdaság egyik húzóerejévé vált.
Az örökös kormánybuktatásra készülő, de épkézláb koncepcióval nem rendelkező ellenzék pedig nem látja, esetleg nem meri tudomásul venni, hogy egy átfogó és működő rendszert hozott létre a kormány. Különben nem állította volna az egyik képviselőjük, hogy a kormányfő azért jelentett be családpolitikai intézkedéseket, mert rájött, hogy a migránsozással nem tudja megnyerni az EP-választást. Blöffjeikhez hozzászokhattunk, hiszen egyetlen közvélemény-kutatás sem utal esetleges ellenzéki győzelemre, hihető viszont, hogy a miniszterelnök az idei választásoktól korántsem függetlenül jelentette be az új intézkedéseket, mert ha nem is az ellenzék legyőzése a tét, de az mindenképp, hogy a kormánypártoknak minél több képviselője kerüljön az Európai Parlamentbe. Mert az ellenzék teljesen más ideológiát képvisel. És őszre még az önkormányzati választások is erőpróbát jelentenek a pártok számára.
A két választástól az a tény sem vonatkoztatható el, hogy Orbán Viktor – a korábbi gyakorlatától eltérően – ezúttal viszonylag nagy teret szentelt az ellenzéknek. Ez részben azért történt, mert rendkívül szokatlan összefonódás zajlik az ellenzéki pártok, azaz a szélsőjobb és a baloldal között, amiről a kormányfő azt mondta, hogy megtörtént a szocialisták és a szélsőjobboldal koalíciója, ami maga a politikai pornográfia. Így van az, amikor a hatalmi ambíciók fölülírnak mindenféle politikai logikát, következetességet és etikát. A másik ok pedig az lehetett, amiért szóba hozta az ellenzéket, hogy fölidézhesse az önmaguk számára megalázó decemberi viselkedésüket a TV-székházban, mert mégiscsak választások előtti politikai küzdelem zajlik, s a feladott labdát le kell ütni. Ezt mondta róluk: „Megrohamozni a csukott ajtót, hasra vágni magunkat tarkóra tett kézzel, pókemberesdit játszani a tévészékház lépcsőházának korlátján – ez inkább pályakezdő színészek útkereső próbálkozása.”
Ki így, ki úgy készül a választásokra, amelyek közül az európai valóban döntő fontosságú lehet Európa jövőjére is. A kormányfő szerint azért fontos a választások kimenetele, mert a magyarok ismét hisznek a jövőjükben, és nem szabad elkótyavetyélni.
Igazán erről szólt az egész évértékelő.
