A politikai diskurzus és a kampányüzenetek folyamatosan változnak, így talán már nem sokan emlékeznek arra, hogy a Szerb Haladó Párt és Aleksandar Vučić vezetői tisztségbe jutását megelőzően – s még néhány hónapig azt követően is – szinte egyetlen téma uralta ezeket a beszédeket: a korrupcióellenes harc, a korrupcióval való kegyetlen leszámolás ígérete. Közellenségnek kiáltottak ki minden mágnást, aki nem szégyell gazdagnak lenni, miközben az egész országot leszegényítette a demokrata párti államvezetőség: nagyjából ez volt a sok kijelentés üzenete. Hamarosan megtörténtek az első letartóztatások, a letartóztatásokat követően a szabadlábra helyezések is, s ahogyan egyre nagyobb számban születtek felmentő bírósági ítéletek a nagy mágnások ügyeiben, úgy halkultak lassan el a korrupcióellenes óriási harc fontosságát hangsúlyozó szólamok is. Olyan időszak volt ez, amikor egyes lapok előbb megtudták, kit fognak másnap letartóztatni, mint maguk a rendőrök. Az akciók folytak, s szinte elkerülhetetlen trófeának számított ebben a harcban Miroslav Mišković, az ország talán legbefolyásosabb üzletembere, akitől a pénzszerzés mellett a politikai kampányok háttér-finanszírozása sem állt távolt – legalábbis erről beszélt mindenki, s hatalom és ellenzék egyaránt elismerte, szerepe volt a politikának a pénzelésében.
Az üzletembert, ahogyan arra a legtöbben számítottak is, letartóztatták, az útépítési vállalatokban való visszaélések és adócsalás miatt állították elő 2012 decemberében. Az ellene folytatott eljárás során az első ítélet 2016-ban született meg. A bíróság felmentette az útépítési vállalatokban elkövetett visszaélésekről szóló vádak alól, de öt év szabadságvesztésre ítélte adócsalás miatt, fia, Marko Mišković három és fél évet kapott. A Fellebbviteli Bíróság 2017-ben úgy határozott, hogy az ítélet felmentő részét jóváhagyja, az adócsalás kapcsán kimondott ítéletet azonban megsemmisíti és újratárgyaltatja az ügyet. Így vette kezdetét egy újabb per, mely a napokban ért véget. A friss ítélet: két év hat hónap börtön, míg fia ellen egy éven át tartó házi őrizetet mondtak ki. A Fellebbviteli Bíróság most is enyhíthet még az ítéleten, az üzletember ügyvédje be is jelentette, hogy fellebbeznek. Ha mégis szabadságvesztést kapna, le kell vonni annak időtartamából a 7 hónapon át tartott előzetes letartóztatás idejét. Még egy tény köthető a mágnás nevéhez: esetében rendelte el a hazai igazságszolgáltatás az eddigi legmagasabb óvadékot, a hét hónapos előzetes után 12 millió eurót kellett fizetnie azért, hogy szabadlábon védekezhessen.
Ahogyan Mišković letartóztatását, az ellene hozott ítéletet sem tudják sokan nem politikai kontextusban szemlélni. Amikor letartóztatták, Vučić azt mondta, hogy ez a bizonyíték arra, hogy senkivel sem kivételezik az állam, teljes az igazságszolgáltatás. Most, amikor a lehetséges előrehozott választások és az ellenzéki tüntetések hírére kapjuk fel a fejünket nap mint nap, megint csak szembesülnünk kell azzal, ki profitálhat a legtöbbet abból, hogy ítélet született. Az utcákon sétálgató ellenzékiek, vagy az állami szervek hatékonyságát bizonygató hatalmi párt? S véletlen-e, hogy éppen ilyen kényes időszakban ér véget ez a hosszadalmas bírósági „saga”?
