„Breaking news! A NOL aggódik a határon túli magyarságért! Tagadhatatlan a fejlődés, már nem 23 millióan jönnek...” Az idézett kommentár a Népszabadság online oldalának Az erdélyi magyarság is megkapta kábító csokját című írása alatt szerepel, amelyben a lap afölött aggódik, hogy a csok, azaz a magyar kormány családi otthonteremtési kedvezménye miatt kiürül a Kárpát-medence. A kommentet a régi reflexekre emlékeztető, ám azoknál raffináltabb témafeldolgozás váltotta ki: a 2001-es státustörvény Kovács László szocialista politikusban még 23 millió romántól (!) való fóbiát szült. A 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazás sikerével riogatók szerint a magyar költségvetés omlott volna össze a határon túli magyarok egészségügyi ellátása és nyugdíja miatt, most viszont a határon túli magyarság megmaradását féltik egyesek a magyar kormány csokjától. A lap szerint erősítheti a határon túli magyarok Magyarországra vándorlását a külhoniak által is igényelhető kedvezmény.
De miről is szól pontosan a csok?
A magyar állam tízmillió forint vissza nem térítendő támogatást ad új lakás vásárlásához azoknak, akik tíz éven belül három gyermeket vállalnak, és további kedvezményes, 10 millió forintos hitelt is kaphatnak. Azoknak, akik élni szeretnének a háromgyermekesek támogatását szolgáló, kétszer tízmillió forint támogatással kiegészített új családi otthonteremtési kedvezmény lehetőségével, visszamenőlegesen két év folyamatos társadalombiztosítási jogviszonyt, azaz minimum kétéves munkaviszonyt kell igazolniuk. A kétgyerekesek 2,6 millió forintot igényelhetnek, és az egygyermekes családoknak 8 év, a két gyermeket nevelők számára pedig 4 év áll rendelkezésre a nagycsaládos állapot eléréséhez. Nem feltétele a csok igénybevételének, hogy az igénylő magyar állampolgár legyen, elég ehhez egy állandó magyar lakhely és a szabályos magyarországi tartózkodás is.
„Mibe fog ez nekünk, erdélyi magyaroknak kerülni?” – állítólag ezt a kérdést tette fel Horváth István szociológus a Facebookon a csokkal kapcsolatban. A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet később a Népszabadságnak azt ugyan elismerte, hogy tömeges elvándorlást nem fog előidézni a csok, de elvezethet a „gyöngyhalászathoz”, azaz növelheti a fiatal diplomások kivándorlási kedvét, gyengítve ezzel a határon túli elöregedő közösségeket.
A népszámlálási adatok azt mutatják, hogy már az utóbbi húsz évben is jelentős volt a lélekszámcsökkenés, és a feltételezések szerint a kettős állampolgársághoz hasonlóan a csoknak is lehet elszívó ereje. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet által kiadott 2015-ös Demográfiai portré szerint az utóbbi években Romániából, Ukrajnából, Vajdaságból, Szlovákiából ismét növekedett az elvándorlás Magyarországra. Bár a tanulmány szerint nem zárható ki, hogy az egyszerűsített honosítás bevezetése váltotta ki ezt a hatást, az utóbbi időben már korántsem volt olyan vonzó Magyarország, mint az 1980–1990-es évek fordulóján vagy akár a 2000-es években. Ezt támasztja alá egy 2013-as erdélyi ifjúságkutatás is, mely szerint a 18–35 éves romániai magyarok körében növekszik a kivándorlási kedv, de egyre kevesebben mennének Magyarországra. Sok vajdasági és kárpátaljai számára a magyar útlevél csak eszköz ahhoz, hogy az Unióban vállalhasson munkát.
Az elvándorlás nem veszély, hanem valóság – erre mutatott rá a GeneZYs 2015 kutatás is, amely 2700 (1000 erdélyi, 700 felvidéki, 500 vajdasági és 500 kárpátaljai) magyar fiatal megkérdezésével készült a Mathias Corvinus Collegium és a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet együttműködésében. A reprezentatív kutatás a Kárpát-medencében élő 15–29 évesekre összpontosított, akik magyar anyanyelvűek és/vagy magyar nemzetiségűek. A megkérdezettek több mint fele fontolgatja a végleges elvándorlást külföldre, leginkább a jobb megélhetés és a nagyobb jövedelem reményében (főleg Vajdaságból és Kárpátaljáról), de konkrét elképzelése csak 11 százalékuknak van. A lehetséges célországok közül Magyarország áll az első helyen, az otthonukat elhagyni szándékozók közül leginkább a kárpátaljaiak képzelik el jövőjüket Magyarországon (75 százalékban), a többi régióból a kivándorlást mérlegelők mintegy 30–40 százalékban választanák Magyarországot.
De mi a helyzet azokkal a határon túli fiatal magyar házaspárokkal, akik elvileg élhetnének a csokkal? A forgatókönyv nagyjából az alábbi: a család áttelepül Magyarországra, és kéri a 10+10 millió forintos támogatást. Keres 20 millióért egy olyan új építésű lakást, amiben elfér a három gyerek (szinte lehetetlen vállalkozás). Ha a családnak sikerül megvásárolnia az ingatlant Magyarországon, mondjuk 25 év futamidőre, ezzel természetesen felvállalja azt is, hogy életvitelszerűen tartózkodik az új ingatlanban. Ezzel viszont le kell mondaniuk a minimum kétéves otthoni munkaviszonyukról, ami a támogatás egyik alapfeltétele.
Azt, hogy hány olyan fiatal házaspár lesz, akik a csok miatt lemondanak otthoni állásukról, elhagyják a szülőföldjüket, átköltöznek Magyarországra, és felvállalnak három gyermeket, mert ezért cserébe állami támogatással lakáshoz juthatnak, nagyon nehéz megsaccolni, hiszen a csok hatását még Magyarországon se tudják megbecsülni a szakemberek, hát még a Kárpát-medencében. Vajdaságban kevesebb pénzért is lehet lakhatást biztosítani, és ehhez is nyújt támogatást a magyar állam a Prosperitati Alapítvány pályázata által. Úgy hiszem, Magyarország tragikus demográfiai helyzetét nem a vajdasági magyar fiatalok fogják megoldani. Azok az anyaországiak, akik azzal riogatnak, hogy a határon túli magyar élősködők „teleszülik az országot”, elfeledkeznek arról, hogy ha mégis így alakulna, az nem a csok „lenyúlása”, hanem Magyarország nyeresége lenne.
