Nem kevesebb mint ötszáz szabad munkahelyet kínáltak a legutóbbi állásbörzén Szabadkán. A munkaközvetítő szolgálat fiókigazgatója sokszínűség szempontjából az egyik legszínvonalasabbnak ítélte a mostani börzét, jómagam azonban a mai napig azon gondolkodom, hogyan lehetett egy ilyen börze sikeres, ahol az állást kínálók több mint fele semmilyen kvalifikációval sem rendelkező alkalmazottakat keresett. Több száz ilyen pályázati kiírást lehetett látni a vállalatok standjainál.
A szabadkai, főként az ipari övezetben működő nagyvállalatok közül több is százával általános iskolai végzettséggel rendelkező munkásoknak kínált állást. Hogy milyen feltételekkel, arról csak a már ott dolgozó alkalmazottaktól lehet hallani, jót is, de főként rosszat.
Minden bizonnyal olyan rosszul állunk, ami a munkahelyek kínálatát illeti, hogy örülni kell minden lehetőségnek. Viszont tisztában vagyunk mindannyian azzal is, hogy nem ok nélkül keresnek ezek a vállalatok végzettség nélküli munkásokat. Utánuk mindenféle nehézség nélkül lehet minimálbért fizetni, s ugyanilyen egyszerűséggel lehet őket el is küldeni, megszakítani velük a munkaszerződést, s helyükbe újakat felvenni. Az új, addig munkanélküli statisztikákat rontó egyének után pedig a munkaadók, a nagyvállalatok ismét felvehetik a mintegy tízezer eurós támogatást az új munkahely létrehozásáért.
A végzettséggel nem rendelkezők azonban minden lehetőségnek örülnek. A betanulást követően bejelentett munkahelyen dolgozhatnak, viszonylag jó körülmények között, hiszen nem hóban-fagyban kell értékesíteniük például a saját árujukat a piacon. De kiszolgáltatottak.
A külföldi nagyvállalatok egy részében ugyanis az elbeszélésekből úgy tűnik, a munkást semmire sem becsülik. Állva dolgoznak, mérik az időt, amit a szükségleteik elvégzésére töltenek az alkalmazottak, a munkás addig tudhatja biztonságban a munkahelyét, amíg egyszer le nem betegszik. Sok esetben ugyanis, amennyiben betegállományba kényszerül, azt követően megszakítják a szerződését. Erre több példa is volt az elmúlt években. A minimálbéren túl bónuszért lehet dolgozni, amennyiben ezt többen elérik egy adott hónapban, az elvégzett norma határértékeit megnövelik, s máris többet kell dolgozni az adott bónuszért.
Az állásbörzén is elhangzott, illetve a városatyák is több alkalommal ezt hangsúlyozták: a munkást nem becsülik eléggé ebben az országban, az elvégzett munkáért mindenképp nagyobb bért kellene fizetni, a többi között ezeknek a vállalatoknak is. Közben azonban látjuk és tapasztaljuk nap mint nap, hogy a változás szele igencsak nehezen kanyarog Szerbia felé, hogy az európai uniós beruházások még jó néhány évig csak azért érkeznek majd hozzánk, mert az itt maradt munkaerő olcsóbb már nem lehet.
S miközben attól tartottunk, hogy szakképzett munkaerő nélkül maradunk, s nem lesz aki a gépipari, autóipari vállalatokban elvégezze a munkát, mert mindenki külföldön kezd új életet, azon kaptuk magunkat, hogy a beruházók adták alább. Szakképzett munkaerőre már nincs szükségük, csak egy gépre, aki nem kér, nem követel, csak elvégzi a normát, ha kell, akkor duplán.
