Az mondják, a májusi eső aranyat ér. Ha ez így van, akkor a termelők az idén meggazdagodnak! Annyi esett, amennyire az elmúlt évek májusa során nemigen volt példa. Persze ez csak vicc! Jól tudjuk, hogy nem a hozamok, nem a termelő munkája a meghatározó, hanem egészen más tényezők. Mert ha valamiből sok terem, akkor azt mondják, hogy a kínálat meghaladja a keresletet, ezért csökkennek az árak, ha pedig szárazság van, és kevés van valamiből, akkor azzal ámítják a termelőket, hogy nem az időjárás, hanem a világpiaci trendek...
(Fotó: Ótos András)
A sok csapadék mindeddig nem okozott különösebb problémákat, mert a tél folyamán csapadékhiány volt, a sok-sok esőt mind elnyelte a föld. A természet csak helyrehozza azt, amit előzőleg „elrontott”. Az esőzés már április második hetében megkezdődött. Volt, aki akkor elvégezte a vetést, de azok a termelők sem jártak rosszul, akik későbbre hagyták a mag földbe juttatását, hisz hideg volt, az április folyamán mért értékek elmaradtak az ilyenkor megszokottaktól. Sőt, fagypont körül is alakultak. Szerencsére nálunk a szántóföldi kultúrák esetében nem volt károsodás, de a növények nem fejlődtek a várt ütemben, sárgállottak. Azután pedig jött a május, többször kiadós záporok áztatták a vajdasági földet. Persze a csapadék eloszlása nem volt egyforma, de a tartomány területén a termelők sehol sem panaszkodhatnak, hogy pont őket kerülték el az esőfelhők. A csapadék lehűléssel járt, ami nem felel meg a növényeknek. Sőt egyeseknek közülük nagyon is árt. Például a földiepernek, amely nem szereti a borongós, nyirkos időjárást, mert ilyenkor a termés vízízű, és gyorsan rothad. A földieper-termelők szilárdan tartják a 150–200 dináros kilónkénti árat az újvidéki piacokon, biztosan jó előre bekalkulálták maguknak ezt az árat, természetesen, senki sem hajlandó ingyen dolgozni. Csak legyen vevő a vízízű portékára!
A gabonatermesztőknél más a helyzet. A búza szépen fejlődik. Aki idejében elvégezte a permetezést, jó termésre számíthat. Persze még korai lenne bármit is mondani a hozamokkal kapcsolatban, hisz a betegségeknek, elsősorban a fuzáriumos fertőzésnek nagyon megfelel az ilyen időjárás. És arra is kell gondolni, hogy ha folytatódnak az esők, megjelenhetnek a belvizek, árvizek, ami miatt gond jelentkezhet a betakarításnál, hisz a víz nem húzódik majd olyan gyorsan vissza, mint amilyen hirtelen le tud zúdulni. A sok eső miatt megdőlhet a termés, rothadásnak indulhat a szár is, meg a mag is.
A kukoricatermelők már egészen biztosan nagyon várják, hogy felszáradjon a talaj, hisz nyakukon a permetezés. A vetés idejétől függően 4-5-6, sőt több levélben van már a tengeri. A kukorica a hideg miatt lassan fejlődött az elmúlt hetekben, de nem így a gaz. Ezért sürgősen permetezni kell, kellene, persze csak azokon a parcellákon, ahol nincsenek laposok, hajlatok, amelyek megteltek vízzel az elmúlt napokban. A kukoricák sárgulnak. Ez nem tápanyaghiány, hanem jórészt a szokatlanul alacsony hőmérséklet következménye. A felhős, hűvös időben megszűnik a fotoszintézis, nincs klorofillképződés, mondják a szakemberek.
A jószágtenyésztők nem örülnek kimondottan a sok csapadéknak, főként azok, akik nem készíthettek szenázst, mely esetben 12 órányi fonnyasztást követően már a műanyag fóliával zárt bálákban a növény. Igaz ugyan, hogy a mennyiség kisebb, ellenben magas, 22%-os az ilyen takarmány fehérjetartalma, s szívesen fogyasztják az állatok, mondják a gazdák. A hagyományos szénakészítők a lucernát nem kaszálhatták le időben, május elején, amikor szokás elvégezni az „első kaszálást”. A jelenlegi határkép olyan, hogy a lucerna megdőlt, rothad, penészedik, de még mindig jobb így, mintha lekaszálták volna a lucernát, mert abban az esetben teljesen odaveszett volna a széna.
