Becsapott szülők

Heves reakciókat váltott ki elsősorban szülői körökben, de a szélesebb nyilvánosság körében is a pénzügyminisztérium javaslata, miszerint január 1-től megszűnik a babakelengyére felszámolt forgalmi adó visszaigénylésének lehetősége. Érthető a felháborodás, hiszen az adó-visszaigénylés néhány éve megvalósult gyakorlata számos családi kasszába juttatott vissza kisebb-nagyobb összegeket, attól függően, hogy milyen cikkekre nyújtották be a visszaigénylési kérelmet. Annak ellenére is örültek ennek a lehetőségnek a családok, hogy az adó visszaigénylésének rendszerében azért akadtak hiányosságok: nem akármire lehetett benyújtani a kérelmet és nem is nyújthatta be mindenki. Pontosan meg volt határozva ugyanis, hogy milyen termékekre lehet benyújtani a kérelmet, nevezetesen csakis bébitápra, készételre, ágyra, babakocsira, etetőszékre, autósülésre és pelenkára. Egyéb cikkekre – mint például a nagy mennyiségben fogyó törlőkendő, krémek, fürdetőszerek – nem vonatkozott. Az ismeretségi körömben legtöbben a pelenkákra és ha tápszeres a baba, akkor a tápszerre vonatkozóan nyújtották be az igénylést, ugyanis nem egy olyan esetről tudok, amikor a babakocsit megvették a piacon, ahol eleve nem kaptak számlát, vagy olyan helyen, ahol ha nem kértek számlát, rögtön az adó nélküli árat fizethették, vagy Magyarországon szerezték be a nagyobb tételeket. Ismerek olyat is, aki a babakocsira vagy autósülésre nem adta át az adó-visszaigénylési kérelmet, ugyanis a visszaigényléshez át kell adni az eredeti számlákat is, viszont ha meghibásodik a kocsi vagy az autósülés, a garancia csakis az eredeti számla bemutatásával érvényes, így ők inkább ezekre az esetekre őrizték meg a számlát. Viszont mivel nagy utánajárást nem kívánt meg a visszaigénylés, nem volt bonyolult procedúra, a kisebb tételekre is megérte visszaigényelni az adót. Saját tapasztalatból írom, hogy aki csak a pelenkákra nyújtotta be a kérelmet, az is félévente (évi kétszer lehetett visszaigényelni) 2000–3000 dinárt kaphatott vissza. Ez valóban nem nagy összeg, de ezentúl már ennyivel is kevesebb marad a pénztárcában. E gyakorlat megszüntetése ellen azok is felemelték a szavukat, akik eddig sem voltak jogosultak az adó visszaigénylésére (gyermekük idősebb 2 évnél és/vagy a család összbevétele meghaladja a 80 ezer dinárt és/vagy értékes ingatlan van a nevükön). Ugyanis egy ilyen lépés mindenki számára egyet üzen: az állam nem támogatja a családokat, nem segíti a boldogulásukat. És ezt akkor is így gondolja a közvélemény – ahogyan lapunk szavazási eredményei alapján az olvasóink is –, ha az állam cserébe beígérte, hogy a szülői támogatás összegét viszont megnövelik, hangsúlyozva, hogy ez azért is megfelelő lépés, mert szülői támogatás mindenkinek jár a gyermek(ek) születése után. A kérdés csak az, hogy mennyivel is növekszik a szülői támogatás összege. Vajon annyival nő-e ez az összeg, mint amennyivel kevesebb pénz jut vissza a családokhoz az adó visszaigénylése által? Egyes számítások szerint a családok 12–16 ezer dinárt igényelhettek vissza évente, ehhez képest a „szülői pótlék” 2-3 ezer dinárral való emelése kevés. Természetes, hogy a szülők most csalódottnak és becsapottnak érzik magukat, és üres szavaknak tartják, amikor az állam a családok támogatásáról beszél, és arról, hogy szívügyüknek tekintik a gyerekszületést. Mert ígérték ám azt is, hogy eleve nem vetnek ki adót a babakelengyére, ám ez az ígéret nem valósult meg. Helyette maradt az adó-visszaigénylés lehetősége, amelyet különböző feltételekhez kötöttek, így nem is lett jogosult rá mindenki. Szó volt arról is, hogy a főállású anyák a 3. gyerek után fizetést kapnak, aztán végül ebből sem lett semmi. Most azt ígérik, hogy ugyan eltörlik az adó-visszaigénylést, de helyette magasabb lesz a szülői támogatás. Nem kell csodálkoznunk hát azon, hogy a szülők már nem bíznak az államban, amely minden ilyen lépésével csak azt éri el, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy inkább szülnek és nevelnek gyerekek(et) olyan országban, amely nem csak üres frázisokként pufogtatja a gyerekszületés támogatását.