Beiratkozás. Vizsgabejelentés. Kollokvium. Bizonylatok. Szemeszter-hitelesítés. Évfolyam-bejelentés, évfolyam-ismétlés. Abszolvens-időszak bejelentése vagy meghosszabbítása. Diplomavizsga bejelentése, diploma kiállítása. Mind-mind olyan pillanatok egy egyetemi hallgató életében, amelyeken muszáj átesnie, ha haladni kíván a tanulmányai során, s amelyekért jelentős összegeket is fizetnie kell, olykor kevésbé, máskor igen mélyen a zsebébe – vagy szülei zsebébe – nyúlva. S örülhet, ha a költségvetés terhén folytatja a tanulmányait – ez a megállapítás a felsoroltak tükrében szinte komikus, hiszen hogyan lehetne valaki a költségvetés terhére, ha folytonosan neki kell fizetnie minden illetéket –, akik ugyanis nem voltak ilyen „szerencsések”, azok számára külön tarifarendszer létezik, s általában minden illetéknek legalább a dupláját fizetik. A külföldi hallgatók esetében, emlékszem, egy teljesen különálló rendszer volt érvényes, azokat az összegeket jobb volt meg se nézni a testi-szellemi egészség megőrzése érdekében.
Így volt ez korábban, s így van ez mostanság is, úgy tűnik, az idő sok mindenen változtatni tud, de azon nem, hogy az embert az adminisztráció fejőstehénként kezelje ahol csak arra mód van.
(Fotó: Ótos András)
Újvidéki egyetemisták egy nem is olyan kis csoportjának elege lett mindebből. Eléggé elege ahhoz, hogy kedden délután egy száznál is nagyobb tömeget felvonultató tüntetést szervezzen, melyen kimondják, hogy szerintük lopás az, amit velük csinálnak, s semmilyen logika sincs abban, hogy a költségvetés terhére tanuló hallgatóknak minden apró mozdulatukért le kell számolniuk pár százast vagy ezrest. Azt kérdezték a rektortól és az oktatásügyi kérdésekben felelős állami tisztségviselőktől, hogy meddig tart még ez így, mi az oka annak, hogy ezen nem lehet változtatni már ki tudja milyen rég óta. Tiltakoztak emellett még az egyetemeken tapasztalható nepotizmus, kivételezések ellen, „apuka és anyuka fiainak és lányainak” kiváltságai ellen, ami szerintük mára túlságosan is jelen van mindenütt ahhoz, hogy hallgatni lehessen róla. Át kell világítani az egyetemi karok működését, döntéshozását, s meg kell végre tudni, kik és hogyan, milyen szempontok alapján hozzák meg a döntéseket – például egy vadonatúj illetéknek a bevezetéséről, vagy bármi másról.
Válaszként annyit kaptak az egyik szervező beszámolója szerint, hogy magasak az egyetem fűtésszámlái, nagy az adósság, muszáj valamiből törleszteni. Kérdezik az egyetemisták: mekkora a tartozás, ha az évi 15 millió euró sem elég annak törlesztésére – számításaik szerint nagyjából ennyit hagynak ott a különféle papírokért és pecsétekért. A hangosbemondó mögötti határozott fiatalember többször intézett kérdést az egyetem vezetőihez: az egyetem autonómiája vajon csak arra jó, hogy jogában álljon pénzt kicsikarni, ahol csak tud?
A keddi tüntetés nem az utolsó ilyen megmozdulás volt, azok sorozata indult el Újvidéken, a szervezők szerint hamarosan újabbak lesznek, más városokban is. Bőven voltak olyanok is, akik érdektelenül siettek el tiltakozó kollégáik mellett a menzára vagy valamelyik előadásra. A kérdés az: hajlandóak lesznek-e a közös cél érdekében maguk is odaállni a transzparensek mögé? Az egyik tüntető azt kérdezte a tömeg mellett elhaladó közömbös társaitól: Ti mind dúsgazdagok vagytok?
