Sok ember leéli úgy az életét, hogy országában nem rendeznek olimpiát, sőt még a közelben sem. Magyarországnak néhány héttel ezelőtt még jó esélye volt arra, hogy a történelem során első alkalommal, 2024-ben a játékok házigazdája legyen, mégis elpackázták: a politika fölfalta a nemzeti ügyet. Történt ugyanis, hogy megjelent a Momentum Mozgalom, s meghirdette Nolimpia elnevezéssel az olimpiaellenes akcióját, és összeszedte a népszavazáshoz szükséges aláírásokat, sokkal többet a szükséges 138 ezernél. Ügyesen – bármennyire is etikátlanul – meglovagolta egy nyilvánvalóan ellenzéki szerveződés az olimpiai játékok körüli megosztottságot. (Mivel a mozgalom vezetői arról is beszéltek, hogy fontos céljuk a rendszerváltás, aligha szorul magyarázatra az ellenzéki szerep és a politikai szándék.)
Persze a hatalmas költségek miatt egyetlen pályázó városban (országban) sem teljes az egység a lakosság körében, hiszen Magyarországon például 774 milliárd forintra taksálták a költségeket, ami a korábbi tapasztalatok szerint ennek az összegnek két-háromszorosára is növekedhet. Vitán fölül áll: alaposan meggondolandó egy ilyen vállalkozás, amely az egybillió forint költséget mindenképp meghaladta volna, ugyanakkor igencsak populista az az érvelés, hogy ezt a pénzt oktatásra, egészségügyre, a szociális körülmények javítására és hasonlókra lehetne és kellene költeni. Hihető, hogy kellene, csak éppen lehetetlen, mivel nem létező pénzről van szó. Arról viszont nem kellene megfeledkezni, hogy az olimpia közvetlen anyagi bevétellel is jár, nem beszélve a járulékos haszonról: a turizmus föllendüléséről, az ország népszerűségének (jó szervezés esetén) a növekedéséről, amellett, hogy a szervezők a pénzt nem fagylaltra és virágra költenék (ami más esetben erény lehet), hanem lendületet kapna az építőipar és más gazdasági ágazatok, növekedne a foglalkoztatás. Nem utolsósorban pedig az infrastruktúra megmaradna az itt élők javára.
Az ellenzék viszont a korrupciótól retteg, s talán attól is, hogy ők kis eséllyel kerülhetnek be ebbe a körbe. (Tekintsünk a 4-es metró ügyére!) Különben igencsak kicsi lehet az ellenzékiek önbizalma, amikor senki sem azzal számol, hogy az említett olimpiáig (minimum) két alkalommal lesznek még parlamenti választások, és a sokszor meg sokak részéről beígért kormányváltás után 2024-ben az ő fejükre kerülne a babérkoszorú…
Bármit is szajkóz azonban az ellenzék, nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás óta Magyarországnak nem volt még a mostanihoz hasonló erős kormánya – amely egy olimpiát is mer vállalni –, így hát legalább azzal „vereséget lehet mérni rá”, hogy bebizonyítják: a „nép” nem akar olimpiát; meg ebből kiviláglik az is, hogy a „Fideszt sem akarja”. Mert azt nem tudják cáfolni, hogy egyre növekednek a bérek, lecsökkentették a rezsit, helyenként már munkaerőhiány váltotta föl a munkanélküliséget, csökken az államadósság, a hitelminősítők mind jobb osztályzatot adnak az országnak. Persze fölvetődik azonnal a kérdés, hogy ha már olyan magabiztos a kormány, miért nem vállalta a népszavazást. (Bár hivatalosan nincs köze az olimpiához, hiszen Budapest és a Magyar Olimpiai Bizottság a pályázó.) Ennek számos oka van vagy lehet. A sok közül az egyik, hogy Budapest nem nevezhető a jelenlegi kormánypártok erős bástyájának, tehát valóban megtörténhetett volna, hogy a népszavazás elveti az olimpia szervezését, ami bizonyosan politikai és presztízsveszteséggel járt volna a Fidesz számára. Emellett a bizonytalanság visszavetette volna a további előkészületeket, sőt bizonyosan fölösleges kiadásokkal is járna, miközben az idő sürget(ett volna), hiszen szeptemberben kihirdetik az olimpia szervezőjét. Mindemellett – a népszavazástól és az eredményétől függetlenül – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság független szervezettel fölmérést készíttet arról, hogy a lakosság körében milyen mértékű az olimpia támogatottsága, s ahol ez nem éri el a 60–70 százalékot, ott igencsak kicsire zsugorodik a pályázó esélye. Márpedig az, hogy az ellenzék egy része kihátrált, fölrúgta a konszenzust, nyilván megnyilvánulna a fölmérés eredményében is. Mindent összevetve: a Fidesz akár profitálhat is a pályázat visszavonásából – hiszen így valóban az ellenzéket okolhatja a lépés miatt, s ezt minden adandó alkalommal a szemére lehet majd vetni –, míg a referendum „jó eséllyel” lenne kellemetlen kimenetelű számára. És talán azt sem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy az „országjárásra” készülő Momentumot is megfosztották fő témájától. Mert ki tudja, mivé fejlődhet ez a mozgalom, persze nem biztos, hogy csak vagy elsősorban a kormánypártok kárára…
Mindenesetre fuccs a magyar olimpiának. Pedig megérdemelte volna az ország a rendezést, azért is, mert az örök-éremtáblázaton a 8. helyet foglalja el a kis ország, és a világban sok helyütt épp a sportsikereiről ismerik. A célegyenesben, ahol már csak hárman futottak, már végképp kár volt a magyaroknak egymást elgáncsolni, mert ilyen messzire egyhamar nem fognak eljutni.
