Húsvét üzenete

A húsvét a legnagyobb katolikus ünnepünk, melyet az egyház nyolc napon át ünnepel, és az emberek is nagy gonddal készülnek rá. Még az is megtartja ezt az ünnepet, aki kevésbé vallásos beállítottságú, mert magától értetődő, hogy ilyenkor az asztalra kerül a sonka és tojás, hogy néhány szál barkát tesz a vázába vagy egy kis kosárba fűágyra helyez néhány festett tojást. Vallási ünnep és mélyen bevésődött szokás is ez, melyet még eleinktől tanultunk, s ha nem is vesszük olyan szigorúan a húsvéthoz kapcsolódó szokásokat, ha szerényen is, de adunk a hagyományra, mert enélkül nem múlhat el ez a nap.

A húsvétra való készülődés a maga módján hosszadalmas, bár kétlem, hogy sokan betartanák a negyven napos böjtöt, de ez már a húsvét kezdete, s mire eljön a virágvasárnap és a nagyhét, már szinte minden készen áll az ünnepre. A böjt a bűnbánat időszaka is, ahol a lemondás révén készítjük fel magunkat az ünnepre, majd ahogy közeledik húsvét napja, minden évben újra és újra felelevenítjük Jézus ősi történetét, aki virágvasárnapon úgy vonult be Jeruzsálembe, mint egy király, s akit a félelem, a hitetlenség, az emberi ostobaság és az árulás miatt keresztre feszítettek. Nagycsütörtökön megemlékezünk a tanítványaival tartott utolsó vacsoráról, a lábmosásról, melynek üzenete, hogy a hatalmasokat alázatra tanítsa, nagypéntekről, amikor kereszthalált halt, ezzel pedig megváltotta az embereket a bűneiktől, s húsvét vasárnapján a feltámadásáról.

Az ünnep tele van szimbólumokkal, rejtett üzenetekkel, csakhogy ezekkel kapcsolatban igen ritkán engedjük meg magunknak, hogy átgondoljuk a mondanivalóját, melyek még ma is ugyanannyira időszerűek, mint akkor, hogy elmélyedjünk benne, hogy tanuljunk belőle, hogy valóban lélekben is ráhangolódjunk a húsvét, az új élet, az új tavasz eljövetelének ünnepére. Ez a legnagyobb keresztény ünnep, s mégis ennek lényegével mintha nem igazán tudnánk azonosulni, még akkor sem, ha böjtölünk, ha virágvasárnap megszenteltetjük a barkát, majd elmegyünk a húsvéti misére, ha feldíszítjük a lakást tojás, nyuszi és csibemotívumokkal, ha az asztalon ott a sonka, a tojás, a torma és a kalács, ha megajándékozzuk a szeretteinket, és ha húsvét hétfőjén hímes tojással várjuk a locsolókat.

Pedig a lelki ráhangolódás nélkül csak kirakatünnepet ülünk, mint ahogy a húsvét szimbólumai nélkül sem lehet teljes a feltámadás ünnepe. A kettő szorosan összetartozik, ettől válik igazzá az ünnep, nemcsak a húsvét, hanem mindegyik másik is, s ha szerényen is, de a többség megadja a módját a húsvétnak is. Ha olcsóbb is, ha kevesebb is, vasárnap ott lesz az asztalon minden, ha egy csokitojás vagy egy labda formájában, de lesz ajándék is az unokáknak, de persze, mint mindig, ezúttal is a pénztárca szab határt a költekezésnek. Mindenki saját anyagi keretének függvényében üli majd meg a húsvétot, amiről a heti körkérdésre leadott voksok is árulkodnak.

A szavazók legtöbbje, azaz 37 százaléka, nem költ többet a húsvétra, mint egy egyszerű vasárnapi ebédre, és 26 százalék költ kevesebbet ötezer dinárnál. Ez betudható a pénztelenségnek, de akár annak is, hogy az ember egyszerűen képtelen a mindennapok terheitől megszabadulni, lelassítani, elmélyülni és ráhangolódni az ünnepre. A szavazók 23 százaléka öt és tízezer dinár közötti összeget is elkölt az ünnepre, ami bár soknak tűnhet, de az árakat tekintve talán nem is olyan meglepő, és ha népesebb a család, ahol sok a gyerek vagy az unoka, bizony a sok kis apró ajándék megvásárlása is alaposan megnöveli az összeget. A szavazók mindössze 13 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem tudja, mennyibe fog kerülni a húsvéti ünnep, de bármennyit költsünk is el erre az alkalomra, ne feledjük, hogy a bűnbánatról, a megtisztulásról, az áldozatvállalásról is szólnak ezek a napok, s hogy a húsvét nemcsak a finom falatokról és a nyuszitojásokról szól, hanem fontos értékekre tanít, melyeket nem szabad elfelejtenünk.