2024. július 17., szerda

Egy helyett kettő

Szeretem a nyári éjszakákat, hiszen a friss esti levegő kiváló a hosszú beszélgetésekre. Egy limonádé vagy hideg sör mellett ilyenkor jönnek elő a világmegváltó gondolatok, a legjobb ötletek, megoldások egyik-másik problémára. Nem csak én vagyok ezzel így. A nyári nappalok a hűvös éttermek és árnyékos kávézók teraszait töltötték meg, az estéken pedig a melegtől elfáradt, de társaságra éhes emberektől nyüzsgött a város...

A tavasszal, arra hivatkozva, hogy sok bejelentés érkezik a polgároktól, akik arra panaszkodnak, hogy a kávézók zajától nem tudnak pihenni, Szabadkán módosították a vendéglátóipari létesítmények nyitvatartási idejét szabályozó városi rendeletet. A korábbi hétvégi éjjeli 2 óráig való nyitva tartást 1 órára csökkentették. A vendéglátóipari létesítmények képviselői akkor gyors szerveződésben felháborodásuknak adtak hangot. Aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy rámutassanak, munkaidejük csökkentésével veszítenek a forgalmukból. Úgy tűnt, hogy az akkori nagy szerveződésnek nem lesz semmilyen foganatja, a tavaszt és a nyarat a módosított, csökkentett munkaidő szerint dolgozták végig a kávézók, éttermek, büfék. Városközponttól, lakott területtől függetlenül Szabadkán és Palicson is. Ezt azért fontos kiemelni, mert egy olyan város a miénk (állítólag), amely a turizmusát szeretné fejleszteni, az idegenforgalmat helyezte előtérbe, amihez szorosan kötődik a vendéglátóipar is, mégsem tesz érte sokat. Ebben az esetben sem vették figyelembe a döntéshozók, hogy (akarjuk, vagy nem) éppen a kávézók azok, amelyek tömegeket mozgatnak meg, amely a fiatalok számára szórakozási lehetőséget nyújtanak, a turistáknak és a szabadkaiaknak zenés tartalmat kínálnak. A városi rendeletet kategorizálás nélkül, egységesen fogalmazták meg, nem gondoltak arra, hogy például Palicson a sétányon, a tó pártján nem okoz ugyanolyan gondot a zene, mint például a szűk városközpontban vagy lakott területen.

A napokban a szabadkai polgármester kabinetje bejelentette, a vendéglátók kezdeményezésének eleget téve, ismét módosítják a városi rendeletet. Ez a módosítás szeptemberben kerül majd a képviselő-testület elé. És ha így lesz, akkor jó esetben októbertől a vendéglátóipari létesítmények visszaállhatnak a korábbi években alkalmazott, éjjel kettőig tartó hétvégi nyitva tartásra. Akarva, akaratlanul felmerül a kérdés: mire volt jó az első módosítás, ha fél év elteltével szigorúbb ellenőrzés elrendelésével visszaállítják a korábban is alkalmazott munkaidőt?

Sokszor arra a következtetésre jutok, hogy a racionális gondolkodás és a következetességnek is a híján vagyunk, legalábbis azok a városvezetők esetében fedezhető fel ez a tulajdonság, akik hirtelen hoznak döntéseket és módosítanak valamiféle rendelkezéseket, ahelyett, hogy analizálnák a felmerülő helyzetet. Mert, ha valóban a zajszinttel van baj, mint ahogy azt a tavaszi módosítást indokolták, akkor azt kell ellenőrizni. A zaj ugyanis a nyitvatartási időtől függetlenül megmarad, csak nem éjjel kettőig nem tudnak a polgárok pihenni, hanem egyig. Ilyen esetben éppen a zajszint csökkentésén kell dolgozni, és ha szükség van rá, akkor büntetni a szabályszegőket, tudniillik a zajszintre is van városi rendelet. Na mármost, vagy a zajszinttel foglakozó rendeletet kell módosítani, vagy csak be kell tartatni... De ha mégis a nyitva tartásról szóló rendelkezés szorul módosításra, akkor külön kellene megvizsgálni a lakott övezetben működő kávézókat, büféket, éttermeket, és különválasztani azoktól, amelyek a lakásoktól, családi házaktól egy kicsit távol esnek. Vagy meghatározni nyári és téli munkaidőt.

Azt gondolom, nem a munkaidő megváltoztatása jelent megoldást a problémára. Erre utal az is, hogy egy év alatt már másodszor módosítják ugyanazt a rendelkezést. Azt is éppen a legrosszabb időszakban teszik. Hiszen a kávézókat éppen tavasztól őszig, legfőképpen a nyári időszakban látogatják a legtöbben, addig, amíg ki lehet ülni a friss levegőre, a kerthelyiségekbe. Éppen ennek az időszaknak a kezdetén szigorították a nyitvatartási időt, és éppen ennek végén oldják majd fel.