Az adócsalás paradicsomának tűnik továbbra is Görögország, amelynek kormánya egyre elszántabban küzd a törvénytelenségek ellen. Athén erőfeszítései és a külföldi hitelezők sürgetése ellenére az adóelkerülés még mindig elterjedt gyakorlat országszerte.
Ezt a nyáron folytatott két átfogó hatósági vizsgálat is igazolja. A revizorok csaknem 2100 cégnél végeztek helyszíni ellenőrzést, és arra a lesújtó következtetésre jutottak, hogy minden második (idegenforgalmi) vállalkozás vagy bolt adót csal. Különösen magas volt a törvénytelenségek aránya a görög szigeteken, amelyek között akadt olyan is, ahol egyetlen ellenőrzött hely sem működött teljesen szabályosan. A csúcstartó Szantorini szigete, ahol az ellenőrzött helyek 96,4 százalékánál észleltek problémát. Evia és Szkirosz szigetén a megvizsgált vállalkozások 85 százaléka szegte meg az adószabályokat, Rodoszon pedig 80 százaléka. A helyzet kicsivel jobb a szárazföldön, elsősorban az ország északi részén. Athénban 54 százalék volt a szabálytalankodók aránya, míg északon 34 százalék.
Görögország legfontosabb hitelezőiként az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ezért továbbra is azt követeli Athéntól, hogy szigorítsa az adóelkerülők elleni harcát, amelyben már külföldi szakemberek is segédkeznek. Az eredmény egyelőre soványka, bár időközben nagyhalak is horogra akadtak.
Egyik közülük Jeórjiosz Papakonsztantinu volt pénzügyminiszter, aki ellen – parlamenti jóváhagyással – a közeljövőben bírósági eljárás indul adócsalók „bújtatása” miatt. A szocialista párti Papakonsztantinuról tavaly decemberben derült ki, hogy három rokona titokzatos módon lekerült a gyanús svájci bankszámlákkal rendelkező görög személyek listájáról, amelyen mintegy kétezer név szerepel. Az exminiszter ártatlanságát és azt hangoztatja, hogy ő csupán bűnbakja az országot évek óta sújtó pénzügyi, gazdasági, társadalmi és politikai válságnak. A gyanú szerint azonban a Görögországban csak Lagarde-listaként emlegetett névsorból a volt miniszter húzta ki rokonai nevét.
A lista Christine Lagarde-ról, az IMF jelenlegi vezérigazgatójáról kapta a nevét, aki annak idején, még francia pénzügyminiszterként adta azt át görög hivatali kollégájának. (Bár a Lagarde-ról elnevezett lista már 2010-ben a görög kormányhoz került, a nyilvánosság csak 2012 őszén szerzett róla tudomást.)
A hírhedt listán azoknak a görög állampolgároknak a neve szerepel, akik a hazai adóhatóság megkerülésével eurómilliókat menekítettek ki svájci bankokba. A lista meghamisítójaként Papakonsztantinu ugyan bíróság elé kerülhet, de a névsorban szereplők törvénytelenségeit még mindig nem vizsgálta ki érdemben a görög kormány.
Pedig lehet, hogy jól járna a kormány, amely örökös pénzhiánnyal küszködik, és megszorítások sokaságával igyekszik növelni a bevételeit, illetve csökkenteni kiadásait, ami óriási elégedetlenséget váltott ki az egyre szegényedő lakosság körében. A pénzügyi tárca augusztusban közzétett adatai is azt mutatják, hogy 2013 első félévében az adóbevételek másfél milliárd euróval elmaradtak a tervezettől. A rekordnagyságú államadóssággal és költségvetési hiánnyal bajlódó és külföldi hitelekből vegetáló Görögországban – becslések szerint – továbbra is hatvanmilliárd euró befizetetlen adóval és társadalombiztosítási járulékkal tartoznak az államnak.
Görögországban tehát két okból is kiemelten fontos lehet az adócsalók elleni küzdelem: az egyik a bevételek növelése, a másik a közhangulat javítása. A közhangulat pedig egyre ellenségesebb. A lakosság ugyanis egyre nehezebben viseli el, hogy az egymást követő kormányok kőkemény megszorítások sokaságával igyekeznek elkerülni az államcsődöt és szavatolni a felszínen maradáshoz szükséges külső hiteleket, miközben az adócsalók (közöttük a leggazdagabbak is) zavartalanul élik világukat.
A görög pénzügyminisztérium igyekszik megtenni minden tőle telhetőt. Nemrég be is jelentette: a hatóságok lefoglalják az adótartozásukat nem rendező vállalkozások és magánszemélyek vagyonát. A tervek szerint a tízezer eurónál nagyobb hátralékot felhalmozók először figyelmeztetést kapnak, majd húsz nap után rájuk küldik a végrehajtókat. Állítólag bővítik az adósok munkatáborainak kapacitásait is, legalább egy új központot hoznának létre, ahová azok a személyek kerülnének, akiknek nincs törlesztési tervük, és nem is tudják megfizetni elmaradt adóhátralékaikat. Már ötezer eurós közadóssággal is munkatáborba kerülhetnek az érintettek (négy hónapra), és helyben le is kell dolgozniuk a tartozást. Mindezt egy olyan országban, amelynek területén, az ókori Athén városállamban Szolón arkhón (legfőbb vezető), a hét görög bölcs egyike, törvényhozó már bő 2600 éve eltörölte az adósrabszolgaságot.
Mindazonáltal a görögök többségének meggyőződése, hogy az adócsalók mellett a korrupt politikusok legalább annyira felelősek az ország problémáiért, a válságért és a kilátástalan helyzetért. A görög gazdaság már a recesszió hatodik événél tart (ennyi idő alatt csaknem 25 százalékkal csökkent), miközben a munkanélküliség sosem látott (csaknem 27 százalékos) magasságba emelkedett.
Ilyen körülmények között egyre nehezebb elfogadtatni a – kevésbé jómódú – lakosság széles rétegeivel az esetleges újabb fizetés- és nyugdíjcsökkentéseket, vagy akár az adóemeléseket. Bár a kormány azt bizonygatja, hogy a megszorításoknak vége, erre semmi garancia.
Sőt nagyon is elképzelhető, hogy Görögországnak nem lesz elég az – államcsőd megakadályozására – eddig jóváhagyott, összesen 240 milliárd eurós külföldi mentőhitel, és hamarosan újabb „támogatásért” (valószínűleg mintegy tízmilliárd euróért) fordul az EU-hoz és az IMF-hez. Brüsszelben már nyílt titok, hogy Athénnak további hitelre lesz szüksége a közeli jövőben, mert a 240 milliárd euró kilencven százaléka már elfogyott.
