HETI KÖRKÉRDÉSÜNK
Milyen idősek a háztartási gépei?
* 5 évesnél fiatalabbak (9%)
* 5-10 évesek (30%)
* 10-20 évesek (33%)
* Van 1, de 30-40 éves is (26%)
(A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján)
Óriásplakát hirdeti, hogy mindössze 20 ezer dinárért lehet vadonatúj mosógépet venni. Nem írom ide a gyártó nevét, mert az már reklám volna, csupán annyit mondok, hogy számomra ismeretlen cég.
A miénk nem ismeretlen, de nem is új. Több mint harmincéves. A harminc év alatt csupán egyszer-kétszer romlott el, de komoly baja nem volt, és egy jó ismerősöm, aki egyben kiváló mestere is ezeknek a gépeknek, mindig helyre is pofozta.
A napokban ismét elromlott. Megpróbáltam magam megbütykölni. Nem ment. Hívtam ismerősömet, de lábtörése miatt nem tudott kijönni. Adott némi tanácsot, de nem sikerült semmit sem tenni mosógépünk érdekében. Miközben minden oldalról megvizsgáltam, láttam, hogy váza már nagyon rozsdás. Újat kellene venni, mutattam a korhadt szerkezetre páromnak. Nem tiltakozott, és már másnap elmentünk a boltba, választottunk egyet, szintén az ismert cég termékét – ugyanis minden mester ezt javasolja megvételre, mert ehhez minden alkatrész beszerezhető és aránylag olcsó is a javítása. Persze, ha elromlik.
Hallgatva a jó tanácsokra, többhavi lefizetésre megvettük.
Annak örültem a legjobban, hogy öt év szavatosságot kaptunk a gyártótól. Öt évig tehát nyugodtak lehetünk! Egy ismerősöm – nem a már említett, hanem egy másik – már másnap „megvigasztalt”.
– Igen, csak addig fog tartani, azután eldobhatod, és veheted az újabbat. Mert ezeknek a mai gépeknek a szavatossági ideje megegyezik az élettartammal. Valamikor egy évet szavatolt a gyár, még akkor is, ha tudták, hogy a termék szinte örökös. Ma öt év a szavatossági idő, de biztos lehetsz benne, hogy öt év után romlani kezd, javítása pedig annyiba kerül majd, mint az újnak az ára.
Nem akartam vele vitatkozni, mert együgyűen hiszem, hogy nincs igaza. Ez is biztosan örökös lesz és talán még örökölhető is.
Nem tudom, hogy mások hogy vannak, de nekünk a mosógéppel együtt a mélyhűtőnk és a porszívónk is elromlott. A tévére is már félve nézek, de a fűnyíró is egyre gyakrabban akadozik. A kéz alól vett autóhoz minden nap szépen szólok, hogy még legalább három évet szolgáljon, ugyanis addigra minden bankhitelünk lejár, és akkor majd talán másikat (nem újat) vehetünk.
Kifelejtettem még egy fontos dolgot, a villanytűzhelyet. Mert már az is kőkorszakbeli. Már nem is tudom, hogy ki gyártotta, és azt sem tudom, hogy milyen hőfokra állítom, mert minden lekopott róla a sok használattól, de még működik. Ezt gyorsan le is kopogom, nehogy holnapra beadja a derekát.
Most nosztalgiázhatnák a régi szép időkről, amikor az ország szinte minden lakosa háromévente cserélhette az autóját, a háztartási gépeket, és még pénze is maradt arra, hogy moziba, színházba menjen, hetente legalább egyszer családjával vendéglőben ebédeljen, könyveket, lemezeket (akkor még lemezek voltak) vásároljon, nyaraljon, teleljen, hétvégi házat vegyen, vagy kertet, kis gyümölcsöst, ahol kipihenhette heti fáradalmait. Soroljam még? A korombelinek nem kell, mert mindezt tudja, a mai gyerekeknek pedig hiába mondom, úgysem hiszik el, hogy valamikor itt is emberhez méltóan lehetett élni.
Ma pedig?
A polgárok túlnyomó többségének arra sincs elég pénze, hogy megetesse családját, nemhogy új mosógépet, bojlert vagy akár egy kis porszívót vegyen. Ezért Szerbiát teljesen elárasztotta a bóvli áru. Egyrészt a vadonatúj vacakságok, másrészt Németországban, Ausztriában és más gazdag európai országban kiselejtezett használt ócskaság. Ezzel van tele a piac, és sokan boldogok, ha e közül az áru közül is vehetnek valamit.
Persze, a boltokban van extra minőségű áru is, ám abból nem sok. Ezeket is kiállítják a selejt mellé és rábiggyesztik az észbontó árral a cédulát, talán azzal a szándékkal, hogy valamennyiünknek sugallják: ha majd gazdagok lesztek, ezt is megvehetitek. Gazdagodjatok hát!
Tehát, sikerült lecserélnünk a mosógépet és a porszívót. A többi várat magára, talán majd ha lejár ezeknek a hitele. Csak attól tartok, hogy mire teljesen felújítjuk háztartási gépállományunkat, kezdhetjük elölről.
És így a végtelenségig.
Végtére fogyasztói társadalom vagyunk, nemde?
