Lapunk nemrégiben arról tudósított, hogy a határ menti Martonoson egyre több a betelepülő koszovói vagy dél-szerbiai roma. A helybeliek nem látják szívesen az új lakosokat, akik elmondásuk szerint olcsón felvásárolják a házakat, majd azután elhanyagolják azokat és környezetüket. A helyi közösség elnöke azt nyilatkozta, a lakosok egyedül azt tehetik, hogy nem adják el a betelepülőknek ingatlanaikat, ugyanakkor vannak olyanok, akik nem Martonoson élnek és lényegtelen számukra, hogy ki költözik a szomszédságba, másokat pedig csak a vételár kifizetése érdekel. Az újonnan jött romákra nem jellemző a bűnözés, a számlákat és a helyi járulékokat azonban nem fizetik, mondta el a helyi közösség elnöke.
Hasonló a helyzet Kishegyesen. Ott valamikor 2006 környékén jelent meg az első koszovói roma, magát egyiptominak valló muszlim család, azóta azonban rohamosan növekszik az új közösség száma. A szóban forgó első családban az édesapa vallási vezető és házának udvarában egy hatalmas imaházat építtetett, amelyet rendszeresen látogatnak a Szerbia és Koszovó különböző településeiről érkező hívők. Kishegyesen elsősorban a fiatalok körében fordul elő összetűzés. Nem egyszer megtörtént már, hogy a betelepülő családok gyermekei agresszíven kísérlik meg érvényesíteni akaratukat, fenyegetve a magyar fiatalokat. A helyi általános iskolások elmondása szerint az egyik koszovói származású gyermek kábítószert árusít az iskolában. A helyi magyarok panaszkodnak, ugyanakkor mindig akad olyan, aki a házát mégis eladja a betelepülőknek.
Péterrévén egy faluszéli utcába költöztették be a dél-szerbiai romákat. A helybéliek nem kedvelik őket, bár azt mondják, nagyobb gondot eddig nem okoztak. Az igazgató elmondása szerint a helyi általános iskolát ebben a tanévben 530 diák látogatja, közülük nagyjából tízen dél-szerbiai romák.
A témában jártasak szerint a betelepülők az előbb említett települések mellett Csantavéren, Bajmokon, Horgoson, Bácsföldváron, Tordán, Magyarcsernyén, Tóbán, Szerbcsernyén és Klárin is megjelentek. Magyarkanizsa községben a 2002-es népszámlálás során heten vallották magukat albánnak, ketten muzulmánnak, nyolcvanhatan pedig romának. A két évvel ezelőtti népszámlálás során Magyarkanizsán hetvenkilenc albánt, kilenc muszlimot és 596 romát vettek nyilvántartásba. Kishegyesen tizenegy évvel ezelőtt még csak egy személy vallotta magát albánnak, két évvel ezelőtt viszont már negyvenhárman, a muszlimok száma pedig hatról harmincháromra emelkedett az észak-bácskai településen.
Szerbia 2007-ben az Európai Unióval aláírta a toloncegyezményt. A vajdasági magyar szervezetek némelyike már akkor attól tartott, hogy az EU-ból Szerbiába visszatérő dél-szerbiaiak a vajdasági magyar településekre költözhetnek. Tanja Miščević, a szerb kormány európai integrációs irodájának akkori vezetője igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, és elmondta, hogy az EU tagállamaiból nem fognak százezresével hazaözönleni a dél-szerbiai és koszovói albánok és romák. A visszatelepítési elv szerint az egykori menekültek oda térnek majd vissza, ahonnan elmentek, mondta akkor Miščević. Szerinte a visszatoloncolásra várók legtöbbje Dél-Szerbiából és Sandžákból menekült el, és oda is kell majd visszatérniük.
Bizonyos szervezetek, egyének és politikai pártok már évek óta szervezett betelepítésről és a vajdasági magyar települések etnikai összetételének mesterséges megváltoztatásáról beszélnek. Ez pedig a szerb alkotmány 78. szakasza 3. bekezdésének értelmében tilos. Az viszont tény, hogy 2007 végén Belgrádból kérés érkezett némely vajdasági önkormányzatba, hogy írják össze a területükön üresen álló házakat. Ezt az információt nevük elhallgatását kérve több valamikori illetékes is megerősítette. A fővárosból érkező kérést követően a rendőrség 2008 őszén a magyarlakta településeken elkezdte összeírni az üresen álló házakat, sőt, egyesek azt állítják, hogy a lakott házakat is jegyzékbe vették. A rendőrök leginkább az esti órákban járták az utcákat és kopogtattak be a polgárokhoz. A szabadkai rendőrség egyik illetékese állítólag azt mondta, akciójukkal a brit bobby rendőrségi modellt kívánják átvenni és ismerkedni, barátkozni próbálnak a lakossággal. A rendőrségi illetékes arra már nem tudott választ adni, hogy miért az esti órákban barátkoznának.
Arról is szó esett már, hogy a Szerbiába visszatelepülő romáknak, akik különböző nemzetközi szervezetektől kapnak segélyt házvásárlásra és felújításra, egy temerini úriember és egy óbecsei jogász segít. Ezeket az információkat hivatalosan szintén senki nem erősítette meg.
A Kishegyes községhez tartozó Szikicsen szintén megkíséreltek házat vásárolni a betelepülők. Az ottani, javában montenegrói és bosnyák lakosság azonban egyiküknek sem volt hajlandó ingatlanát eladni. A helybeliek elmondása szerint az is megtörtént, hogy amikor egy montenegrói beleegyezett volna háza eladásába a menekülteknek, szomszédsága és rokonsága valamilyen módon kieszközölte, hogy meggondolja magát és ezt mégse tegye meg. Azóta Szikicsen még csak meg sem fordul az emberek fejében, hogy menekültnek adják el házaikat. Azt mondják, őrzik településük etnikai összetételét.
