Mivel a média is szereti ráirányítani a figyelmet, ennélfogva a közvélemény is fokozott érdeklődéssel kíséri egy-egy előrehozott választás eredményeit, történéseit. A „nagyválasztások” közötti négyéves időszakban végül is ezek a legkonkrétabb, számszerűsíthető politikai események, amelyeken jól el lehet csámcsogni, tévéstúdiókba beidézett politikai elemzők és újságírók próbálnak meg a „kicsiből” következtetni a „nagyra”, azaz, hogy mondjuk egy előrehozott helyhatósági választás eredményeiből mennyire lehet megjósolni egy jövendőbeli országos választás végkimenetelét. Divatos játék ez, határon innen, határon túl.
Milyen következtetéseket lehet tehát levonni a vasárnapi verbászi előrehozott helyhatósági választás eredményeiből? Nézzük először is a tényeket, azaz a számokat! A Szerb Haladó Párt vezette koalíció, lehet mondani, tarolt, megszerezve a szavazatok több mint 40%-át. Rajtuk kívül még két lista került be a helyi parlamentbe, a szocialistáké, 23% feletti, és a Demokrata Párté, 18% feletti eredménnyel, további 5 lista pedig át sem lépte a választási küszöböt. A szavazásra jogosultak részvételi aránya 60% körüli volt, ha tehát az eredményeket afféle helyi közvélemény-kutatásnak fogjuk fel, akkor el lehet mondani, hogy a minta reprezentatív volt.
Mielőtt belekezdenénk az elemzésbe, nézzük meg egy friss, igazi és országos közvélemény-kutatás eredményeit. A Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ felmérése szerint, amennyiben most tartanának országos választásokat Szerbiában, akkor a polgárok még a verbászi eredményeknél is meggyőzőbb arányban, 47%-ban támogatnák a haladókat! Még a további sorrend is ugyanaz: második helyen állnak a szocialisták, a harmadikon pedig a Demokrata Párt. A két eredmény közti hasonlóság (gyakorlatilag azonosság) pedig nyilvánvaló, egyértelmű következtetéseket sugall.
Vagyis, ekkora mértékű egyértelműség feleslegessé és okafogyottá teszi az elemzést. Nincs mit kielemezni és nincs mit kikövetkeztetni, felesleges rá vesztegetni a szót, minden ott van a számokban. Ami egyáltalán érdekes lehet, az két, a fentiekből adódó kérdés. Az egyik: vajon mindez még inkább időszerűvé teszi-e az előrehozott országos parlamenti választások témáját? A másik kérdés pontosan ugyanez, csak az „országos” szót ki kell cserélni a „tartományi”-val.
Nézzük sorjában!
Jól értesült források szerint a legutóbbi kormányátalakítás nem annyira Vučić, sokkal inkább Dačić szája íze szerint alakult, aki, kihasználva pozícióját, gyakorlatilag kizsarolta politikai szövetségeséből azt, amit el akart érni: a Szerbia Egyesült Régiói eltávolítását a kormányból. Ha ez igaz, és ehhez hozzáadjuk azt, ami a fenti számokból következik, mármint, hogy a haladók eddigi történelmük csúcspontján vannak, akkor bizony logikusan következik, hogy az első kérdésre a válasz: igen. Ez egy kedvező pillanat lehet Vučić számára, hogy egy gyorsan lebonyolított választással a jelenleginél jobb pozíciókhoz jusson, és azok birtokában próbáljon meg új együttműködési feltételeket diktálni, új partnert keresni, vagy akár egyedül kormányozni. Már olyanok is vannak, akik tudni vélik ezeknek a választásoknak az időpontját: 2014. január.
Az első kérdésre adott igenből következik a második kérdésre adódó válasz is. Vučić, a verbászi eredményeket kommentálva erőteljesen hangsúlyozza is, hogy „ez az ötödik egymást követő győzelmük Vajdaságban”, és hogy „ez a sorozat folytatódni fog”, és el kell ismerni, hogy mindez, ha jogilag nem is, de politikailag mindenképpen egyre inkább megkérdőjelezi a Pajtić-kormány legitimitását. Természetesen itt is vannak jól értesült források, amelyek tudni vélik, mi zajlik a háttérben. Eszerint Vučić, ha úgy tetszik, ultimátumot nyújtott át, ha úgy tetszik, egérutat kínált fel Pajtićnak: váljon le a belgrádi központtól, és hozza létre a (munkacímén) „Vajdasági Demokrata Pártot” – ebben az esetben akár politikai szövetséget is felkínálhatnak neki a haladók, de a politikai túlélést mindenképpen.
Érdekes lesz majd leellenőrizni ezeknek a teóriáknak a valóságtartalmát. Hamarosan erre módunk is adódik.
