Ön szerint ki kell-e írni a rendkívüli tartományi parlamenti választásokat?
Igen, a Szerb Haladó Párt bebizonyította, hogy országszerte a legnépszerűbb párt – a tartományi parlament összetétele már nem tükrözi a realitást: 59 (13%)
Nem, a Vajdaságban hatalmon lévők legitim módon kerültek hatalomra, megbízatásuk négy évre szól: 269 (63%)
Nem érdekel a politika: 98 (23%)
(A magyarszo.com olvasóinak szavazatai alapján. Szavazatok száma: 426.)
A legutóbb Verbászon tartottak helyhatósági választásokat Vajdaságban. Egyéb községekben is sor került az elmúlt időszakban – a jelenlegi Demokrata Párt által vezetett tartományi kormány megalakulását követően – helyi önkormányzati vagy időközi tartományi parlamenti megmérettetésekre: Szenttamáson, Apatinban, Nagybecskereken is megnyíltak a szavazóhelyek ez év márciusában, hogy új tartományi képviselőket válasszanak a polgárok a parlamentbe. Ami közös mindezekben a választásokban az az, hogy nem a DP eredményességét tükrözték, s mindenütt a Vajdaságban még ellenzéki pártként politizáló Szerb Haladó Párt bizonyult erősebbnek. Csak a pontosság kedvéért: Apatinban akkor a szocialista jelölt győzött, s mivel e párt a haladók köztársasági koalíciós partnere, nem a DP malmára hajtotta a vizet ez az eredmény sem.
A verbászi választásokra azonban sokkal inkább odafigyelt a közvélemény. Ennek bizonyára több oka is van, s köztük mindenképp meg kell említeni, hogy egy eddig demokrata irányítású községről van szó, hogy vajdasági mércével nagynak számító helyi önkormányzat ez, továbbá hogy a szavazás megtartása követte a demokrata párti belgrádi polgármester leváltását, de a pártpreferenciákat tükröző legújabb országos felmérés közzétételét is, mely a haladók szárnyalásáról és a demokraták mélyrepüléséről szólt. A verbásziak mintha csak a közvélemény-kutatás „utasításai” szerint voksoltak volna, hatalmas – negyven százalék feletti – fölényt biztosítottak be a haladóknak, a szocialistákat szavazták be mögéjük mintegy tizenöt százalékos lemaradással, a demokratáknak pedig mindössze tizennyolc százalékot adtak. Ez az a sorrend, amelyikre a felmérés is rámutatott.
A DP a verbászi vereség miatt jóval nehezebb helyzetbe került, mint a korábbi hasonlóan negatív tényállások kommentálásakor. E község kapcsán már nem mondhatták, hogy egy hagyományosan jobboldali szavazótáborról van szó, hogy olyan környezet ez, amelyik soha sem hozott túl nagy sikert pártjuknak. Ekkora fölénynél, valljuk meg, a szavazatok vásárlásával kapcsolatos vádak is erőltetett oknyomozásnak tűnnek. Tudták ezt a haladók is, s bizonyára nem véletlen, hogy pártelnökük is a helyszínre érkezett, s maga zengedezett a médiának arról, mekkora fordulatot ért el a hatalmi párt ezen a vasárnapon.
A belgrádi kipipázását követően most már a vajdasági az egyetlen olyan jelentős hatalmi bázis, amelyet a haladóknak még nem sikerült meghódítaniuk. Már az év elején kezdetét vette a tartományi vezetőség ostroma, áprilisban a „második joghurtforradalomnak” indult, végül annak emlékét ugyan megidéző, de teljesen békés összejövetelként zárult akciót is végignézhettük. Verbász egy újabb érv a felsorolható okok között a rendkívüli tartományi választások kiírására.
Tulajdonképpen két teljesen érthető magyarázattal állunk a választások kiírása kapcsán szemben. Az egyik szerint a jelenlegi hatalmi koalíció teljesen legális, működőképes a szinte abszolút többséget élvező demokrata mandátumok révén, s egyébként is négy évre kapott megbízatást a tavalyi választások során a polgároktól. A másik érv szerint ha legális is a vezetőség jelenlegi felállása, semmiképp sem legitim, mert az időről időre lezajló helyi választások mind azt igazolják, hogy a polgárok többsége ma már másként vélekedik. Azért érthető e második érv is, mert teljesen normálisnak számít, ha egy párt a hatalom elnyerésére törekszik, kizárólag ekképp tudja ugyanis megvalósítani programját. Más kérdés, hogy mennyire rendelkeznek a haladók vajdasági programmal, s tekintsünk el attól is, hogy pártprogramok vagy pártérdekek érvényesítése miatt igyekeznek-e a pártok hatalomra kerülni...
Az SZHP magatartásában az utóbbi időben bizonyos óvatosság is megfigyelhető. Belgrád kapcsán mutatkozott ez az óvatosság meg legelőször, amikor is kiderült, hogy a polgármester menesztéséhez megvan a kellő többség, nem tudták, s ma sem tudják még viszont, hogy ki helyettesítheti az eddigi városelnököt, ki az, akit a párt bátran javasolhat, s elnyeri majd a polgárok bizalmát. Mintha Vajdaság kapcsán is egy hasonló elővigyázatosság bontakozott volna ki az utóbbi időben: felhívják ugyan a figyelmet a tartományi vezetőség alacsony támogatottságára, de konkrét akciókat már nem helyeznek kilátásba, a tartományi frakcióvezető szerint arra várnak, hogy „a kormányfő maga eszméljen rá lemondásának aktualitására”. Ezt a leginkább úgy értelmezhetjük, hogy a haladók nem teljesen biztosak még vajdasági sikerükben, vagy nem volt elég idejük elgondolkodni, mit is kezdjenek a bizalom elnyerését követően.
A köztársasági rendkívüli választásokat a több hónapos huzavonát követően arra hivatkozva nem írták végül ki, hogy stabil a jelenlegi hatalmi többség, s a haladók nem akarják mindenáron növelni politikai befolyásukat. A legkézenfekvőbb tehát az lenne, ha Vajdaságban is ezt a módszert alkalmaznák, amíg hasonló a helyzet a hatalmi többség stabilitását illetően. Ha másért nem is, hát az idővesztés elkerülése, és a mandátum érvényességi idejének figyelembe vétele miatt. Ha a haladók valóban óriási népszerűségnek örvendenek a tartományban, akkor azt a következő szavazáson is bizonyíthatják.
Igazából a legnagyobb gond az, hogy bármelyik forgatókönyv valósuljon is meg, Vajdaság legégetőbb problémájának, azaz pénzügyeinek rendezésére nem nagy kilátások vannak. A demokrata vezetéssel az eltérő politikai struktúrák miatt, egy esetleges haladó párti vezetéssel pedig azért, mert megint mindent a belgrádi pártközpont határozna meg. Éppen úgy, ahogyan azt korábban a DP-s pártközpont tette.
