Két rámázott képet is kapott a napokban Nagybecskerek polgármestere, Ivan Bošnjak (SZHP). Mindkettőt hivatali irodájába szánták. Ha ez a gyakorlat folytatódik, akkor csakhamar nem marad hely a jobb időket is megélt polgármesteri hivatalban.
Elsőnek Radoslav Pavlovićnak, a köztársasági elnök művelődési tanácsosának tűnt fel, hogy valami hiányzik a nagybecskereki polgármesteri hivatalból. Megvitatták a dolgot a polgármesterrel és arra a megállapításra jutottak, hogy a falról nem más, mint Tomislav Nikolić államfő képe hiányzik. Ezért a tanácsosa minapi, második látogatásakor már hozta is az államelnök berámázott képét, hogy mint mondja „nemesebbé tegye” az irodát. Gyorsan előkerült a létra, ha nehézkesen is, de sikerült lyukat is fúrni az akasztónak. Azóta, amint a tanácsos is hangsúlyozta, a polgármesteri hivatalban „az államfő mosolyog ránk és figyel bennünket árgus szemmel”. Szerinte jó volna, ha ezt a példát más városokban is követnék.
De a polgármester kapott egy másik képet is. Az is be volt rámázva és úgyszintén a hivatali szobájába szánták. Rajta egy Audi típusú luxusautó van. Dejan Čapo, a VSZL képviselői csoportjának a vezetője adta át a város első emberének, magyarázatot kérve tőle, hogy miért kellett a Városrendezési Igazgatóságnak a képen látható autót megvásárolnia ezekben az ínséges időkben, drasztikus takarékossági intézkedések és elbocsátások közepette. Tudomásunk szerint ez a kép nem került fel a hivatal falára. De azért reagált Goran Kravarušić, a közvállalat igazgatója, aki megmagyarázta a közvéleménynek, hogy a nagybecskerekiek valójában örülhetnek az Audi 6 vásárlásának. Mert hogy használt autóról van szó, amelyet a város lízingre vett, amikor még Goran Knežević volt a polgármester. A lízing határideje lejárt, a városnak pedig nincs szándékában megtartani az autót. Ezért döntött a Városrendezési Igazgatóság a hatéves, jó állapotban levő járgány megvásárlása mellett.
Mondhatnánk, jól elvannak a politikusok Nagybecskereken is. Minden téren „kezdeményeznek”, mert azt sejtik, hogy hamarosan választások lesznek. Ma például rendkívüli ülést tart a városi képviselő-testület, amelyen azt kell megvitatni, hogy kinek kellett volna a város nevében aláírni egy koszovói óvoda támogatásáról szóló szerződést, a polgármesternek vagy az SZHP képviselői csoportja vezetőjének.
A politikai csatározások közepette Nagybecskerek polgárai továbbra is arzénes vizet isznak, a vízgyár építésétől pedig egyre távolodik a város. Az ígéretek ellenére nem folytatódott a kerülőút építése sem, az ipari övezetben pedig (hiába) várják a befektetőket. A város központjában nád terem, a főutcán veszélyes végigsétálni, hiszen, mint ahogy az egyik építészettörténész mondja, nincs még egy olyan város az országban, amelyben az építészeti hagyaték egyötödét a romba dőlés fenyegeti. A sétálóutcán a napokban kerítették be a negyedik olyan épületet, amely veszélyezteti az arra járók testi épségét.
Jó lenne ezért a még épen maradt házakat is minél előbb lefotózni. Ha már a javításukra nincs rávaló, akkor legalább egy (berámázott) kép maradjon róluk az utókornak.
